Hírek Morzsák György Attila tollából-Zakuszka

György Attila tollából-Zakuszka

Azt ugye, mindig es tudtam, hogy keménytarkójú, nagyhátú bolgár barátaink a ződségek mesterei, s bár jó székely emberként magam es azt vallom, az ember legfinomabb barátja a disznó, azért ha ződség, akkor zakuszka, esetleg murötura.

Pár évvel ezelőtt Bulgáriába járva-kelvén, örömmel láttam mindenhol, de tényleg minden vendéglátó helyen ékesen, vagy krétával kiírva: zakuszka.

Mondok magamnak, ez mán’ döfi, jó helyen járok. Aztán egyszer csak mondtam egy helyen: na, én most zakuszkát kérek. Elég furcsán nézett rám a pincér, sűrűn bólogatott (ez a bolgároknál a tagadás jele), és mondta kedvesen, hogy az már nincs. Mondtam, hogy de van. Mondta, már nincs. Mondtam, de van. Ezt még mondtuk egy ideig, aztán feladta, és hozott nekem valami sonkás tojásrántottát, aminek láttán azonnal elátkoztam a közös székely-bolgár rokonságot.

Pedig kiderült, ő azt hitte, neki van igaza, mert bolgárul a zakuszka, az reggelit jelent.

Aztán egy másik este egy másik helyen mindenféle kimondhatatlan nevű bolgár étellel próbáltak etetni, az egyikről ma is esküszöm, hogy a ló (ménló!!!) kimondhatatlan része volt uborkalevesben megfőzve, végül hoztak valami cserépedényt, és azt felbontva: lássál csudát, a legeslegjobb zakuszka volt, amivel valaha találkoztam. Még paszuly is volt benne, egészben, ahogy kell.

Meg is ettem.

Közben a mellettem ülő török sofőr erősen méltatlankodva falta béfelé a zakuszkát, s valami olyasmit mondott, hogy ezt is tőlük lopták, de legalábbis a görögöktől.

Én ezen persze csak mosolyogva nevettem (á la Sántha Attila), mert én jól tudom, hogy a zakuszka székely találmány, kit érdekel, hogy annak idején a nyereg alatt sem árdé, sem paradicsom, sem vinete, sem egyéb ilyen hülyeség nem volt.

A zakuszka a mienk és punktum, münk aztat nem csak reggelire esszük, hanem délben és este es, attól vagyunk ilyen szépek és erősek.

Azóta is alig várom, hogy egyszer egy bolgárnak, itthon, reggeli helyett, amikor zakuszkát kér, zakuszkát adhassak.

Hát, lelkük rajta. Nem tagadom, reggeli mellé tényleg jó, mértékkel, és ha a Kárpátokat túllépem, mielőtt ők lépnének túl rajtam, előszeretettel eszem.

De otthon is.

Anyám, vagy anyósom zakuszkája bármikor megér egy Bach-oratóriumot, és hát ettem olyan zakuszkákat a lehető leggyanúsabb helyeken, hogy utána Dárius nagykirály is azt mondta volna: ez már az, ami, ebből holnap is eszünk.

Kell is, mert miután a borkányt.. (továbbiakban befőttesüveg, illetve dehogyis, maradjon borkány, mert az a magyar borkannából jön, akármilyen csúf szó)…

…szóval miután a zakuszkás borkányt felbontottad, mert csak abban lehet eltenni, van vagy két-három napod, hogy megedd, másként megüti a penész, meg a hájdermenkő, azt már megenni csak rendkívül merész vietkongok mernék, ha lenne arrafelé zakuszka, de ott nincs, lehet, ezért is szerencsétlenkedtek annyit Kambodzsában.

Az is igaz, az ámerikánusoknak sincs, s ez nagy kárörömmel tölt el.

A jó zakuszkának nincs receptje, abba kell vinete (gyengébbeknek padlizsán), paradicsom, hagyma, bors, olaj, (de az bőven), fokhagyma, jóféle édes paprika vörösen pirulva, só, persze, és hát, személy szerint még a paszulyra (babra) is szavazok, anélkül olyanok lennénk, mint a nászéjszaka menyasszony nélkül.

Ezeket ledarálod, van, ahol nem, de én ezt ajánlom, aztán párolod, majd főzöd, hosszan, kavargatod, cifra dolgokat mondasz az Univerzumra, az asszonytól háromszor elválsz, mert már minden tele van olajjal, s egyáltalán szag, és macerás, és izé.

Aztán, ha kész van, akkor belérakod a borkányokba, celofánnal leszigeteled, mint a politikai foglyokat, egy kicsi forró vízben még párolod, pasztőrizálásnak neveznénk, ha okosak lennénk, de hát ez csak olyan úri faxni.

Majd, ha kihűlt, elrakod a kamrádba, néha gyönyörködsz benne. Majd előveszed, és friss, pityókás házikenyérrel megeszel egy egész borkánnyal.

Senkinek nem adsz belőle, mert ez annyira jó, hogy még az önzést is megengedi. Ha kell, vegyen magának egy másik borkánnyal. Mert zakuszkát csak nagyobb mennyiségben érdemes főzni.

Azért a legegyszerűbb recept, hogy felhívod édesanyádat, vagy anyósodat, és megkérdezed, van-e még zakuszkája.

Erdélyben mindig van.

Fehérbort ajánlok mellé. De nem is, inkább pálinkát. Sört ne. Na jó, azt is.

Aztán hátradőlsz, és élvezed az egészet. Hogy a Fennvaló halmozza el jóságával azt az első szláv, balkáni, szarmata vagy bolgár embert, aki ezt feltalálta, az emberiség örömére.

Egészségünkre!

György Attila József Attila díjas-író

Forrás: Facebook