Hírek Morzsák György Attila tollából-Vinete

György Attila tollából-Vinete

Na, hogy ezt tényleg délről kaptuk, az kétségtelen, de a kevés jó dolgok egyike, ami a Kárpátokon kívülről jött.

Ezen a néven kétségkívül román eredetű számunkra, kékesvörösest jelent, a sérüléses zúzódás is ilyen néven ismert, mit ad Isten, a vinetének tényleg olyan színe van, mint egy rendes kocsmai verekedés után harmadnap a szemed aljának.

A Királyhágó után, s ahogy átmegyünk az Anyaországba, már padlizsánként emlegetik, hát ezt az elnevezést sem Ond vezér hozta magával, ez minden bizonnyal török, de legalábbis türk szó. Jó, megengedem: Ond vezér hozta magával. Kit érdekel.

A lényeg, hogy csudásan finom tud lenni és erősen virtuóz növény, csúfsága dacára, a maga módján.

Mi, határtalan gőgünkben azt hisszük, értünk a vinetéhez.

Igen, igen, ez igaz, de körülbelül annyira, mint a negyedikes csodagyerek a relativitás-elmélethez. Valamit megneszeltünk belőle, de a teljességet nem látjuk.

Kikavarjuk, magára, vagy majonézzel, (ami kicsit perverzió, de pont ezért nagyon jó), ha kell zakuszkába tesszük, aztán ennyi. Ez, mondjuk, elég is egy átlagos emberi élethez ízvilágból.

A vinete tökélyre fejlesztett elkészítésével Grúziában – bocsánat, Georgia – találkoztam, ahol olyan a vinete, mint nálunk a szalonna, az eszkimónak a fókazsír, és a detroiti autókereskedőnek a hamburger.

Készítik sülve, főve, grillezve, nyers salátaként némi senki által nem ismert fűszerrel és olajjal, tényleg ezerféle módon, gyakorlatilag bármihez köret, és ízes, finom, szem-szájnak ingere.

Egyféleképpen nem eszik, kikavarva, ahogy mi, ettől őszintén meglepődtek, amikor elmondtuk, mit művelünk mi el vele, körülbelül olyan gyanakodva néztek ránk, mint a vitéz georgiai határőr az oszét vagy csecsen kollégára.

De megbocsátottak nekünk, barbároknak, két nárdi, azaz táblé, vagy ostábla-parti alatt, ami arrafelé nemzeti sport, hoztak grillezett vinetét, isteni volt.

A vinetével azóta is úgy vagyok, néha kiosonok, és hajnalban, titokban, már amikor van és megtehetem, eszem, csak úgy magára. Az a savas, selymes, enyhén pikáns íz…

Elárulok egy titkot.

Utána igyatok, ha lehet, egy kis káposztalevet. Ízrobbanás a nyelv alatt. Megéri azt a félórát a fürdőszobában. Meg egy kicsi pálinkát utána.

Egészségünkre!

György Attila József Attila-díjas író

Forrás: Facebook