Hírek Morzsák György Attila tollából – Tyúk

György Attila tollából – Tyúk

(Gallus gallus domesticus)

Írtam már többször is erről az ősrégi, mérsékelten szép szárnyas dögről, de hát ezt eddig méltatlanul csak a tyúkhúslevesről, meg a sült csirkéről, és ezért joggal szégyellem magam.

Ez ugyan a világ egyik legszégyenteljesebb állata, mégiscsak egyike kedvenceinknek.

A krokodilus mellett végül is, csak a dinoszauruszok leszármazottja, kábé úgy viszonyul ragadozó őseihez, mint a mostani minneapolisi fosztogató Gandhihoz, de ezt hagyjuk is ki innen.

Szóval a tyúk van, kapirgál, (mármint a rendes tyúk, nem az, amelyet ipari farmon tartanak), néz ki a nagy szemeivel, szép tollai vannak, amíg a kakas le nem rúgja róla a három másodperces aktus alatt.

Na, ehhez szóljon hozzá minden (megint nem merem leírni ki, mert letiltanak), de mindenképpen, ha feminista lennék, elképesztő módon megsértődnék.

De a tyúk élete nem erről szól.

A tyúk élete egyetlen dologról szól, hogy végül megegyék, hát, kicsit a hajdani pápua-új-guineiai misszionáriusokéhoz hasonló.

Közben, a szegény gallius közben tojik is, mert ez is a feladata, tovább örökíti magát, egy rendes tyúk naponta egyet tojik, néha egyet sem. Amelyik huzamosabb ideig nem tojik, nos az egy fazékban végzi, az biztos.

Régi mondás szerint, a székely például csak akkor eszik tyúkot, ha vagy ő, ha vagy a tyúk beteg. Ez igaz.

Gonosz emberek még ezt is megirigyelték tőlünk, így lett a madárinfluenza, aminek több tyúk esett áldozatul, mint a világ összes betegségének. Ez is Kínából indult.

Ja, a tyúk, a házityúk, (mert sokféle van belőle, a rokonságot most kihagyjuk), állítólag Kínából, vagy Indiából származik, amit én el is hiszek, mert a ropogós csirkelábat senki nem tudja úgy elkészíteni mint ők, megfőzve, megsütve, jó pikáns mártásba mártogatva, isteni.

De jó magyaros húslevesben főve is mennyei, leszopogatva, a csontocskákat elropogtatva, aki kitalálta, hogy a tyúk jó megfőzve murokkkal, petrezselyemmel, karalábéval, borssal, egyéb istencsudájával tetszés szerint, hát az is megérdemelne legalább két Nobel-díjat.

Vannak vidékek, ahol marhahússal főzik össze, na, az az igazi, de ez egy másik mise, az már-már gasztronómiai plusz tizennyolcas, erről csak teljesen magunkfajta emberek asszonyai tudnának mesélni, például az Őrségben vagy Homoródalmáson, és még ezer más helyen a Kárpát-medencén belül.

Mármost mindenki többnyire a tyúkról megemlékezve, vagy húslevesre gondol, vagy sültre. Mekkora tévedés!

Nem mondom én, hogy például az Újházy-tyúkhúsleves, amit köztudomásúan legalább tizennyolc órán keresztül főzöl, nem támasztja fel a halottakat. De. Sőt, a másnapos, kártyapartiról visszatérő halottakat is.

De hát ott van, par excellence a tejföles csirkepaprikás. Hadd legyek elfogult, ez nyilván az emberiség egyik legnagyobb vívmánya. Ha puliszka is van mellé, és piyókás jó gyimesi házikenyér, akkor már galaktikus kihívás, ha valamiért, majd ezért jönnek ránk szíriuszi rokonaink.

A csirkemáj megint az, amiről nem lehet ájtatosság nélkül beszélni, különösen hagymásan, bőven fűszerezve.

Hát, szerintem, a tyúk ezért van, mint annyi más az Univerzum ajándékaiból: hogy nekünk, embereknek valami jó is legyen.

Mert az evolúciós láncban tényleg nincs nagy szerepe, ha csak nem az, hogy lenyaljuk a tíz ujjunkat utána. De ez pont elég, és pont elég fontos.

Aztán még ezerféleképp elkészíthetni: csirkemell, csirkeszárny, csirkecomb, narancsos csirke, etcetera.

De miért mindig csak csirke, holott ezek többnyire rendesen felnőtt tyúkból készülnek, olyan is van, ami öreg kotlósból, ami minden rendes háziasszony örök átka, a szívós, szíjas tyúk?!

Jó, valóban a csirke a legfinomabb, egy grillezett csirke, nos, ezt már minden fejedelmi udvarban fel lehetett szolgálni. Csak úgy kézbe véve, és szétkapva, evőeszköz nélkül, mert aki a sült csirkét étkészlettel eszi, az menjen a Buchingham-palotába vacsorára. Éhesen fog hazajönni.

A tyúk, megvilágosodtam: nagybetűs Tyúk, nélküle, és a Disznó nélkül aligha lehetnénk. Jó, futottak még a pályán, a marha, a garnéla, a pisztráng, a bárány: de a Tyúk beteljesítette hivatását és küldetését.

Adjon valaki a kezembe egy tyúkot, meg egy kést. A tyúk megússza ugyan, de kap érte az illető egy sört, meg pálinkát, és rendelek valahonnan egy isteni csirkepaprikást. De akár lehet az pikáns csirkeszárny is.

A lényeg, megesszük. Jaj, a zúzája is, milyen! És a belsőségek…

A kakastaréjról, vagy kakasherepörköltről már nem is szólok, mert férfi lévén, van bennem ennyi empátia. Maradjunk annyiban, aki nem kóstolta, kevés fogalma van az olümposzi menüről.

Vegyetek egy tyúkot. Az sem baj, ha fagyasztott, valami lesz belőle.

Egészségünkre!

György Attila József Attila-díjas Író

Forrás: Facebook