Hírek Morzsák György Atti­la tollából-Túró

György Atti­la tollából-Túró

Mert a lélek kész, de a test erőtlen.

Ma, foga­dal­ma­im elle­né­re, meg­bon­tot­tam az alig három nap­ja eltett túróm. Óva­to­san, mert azért nem mata­tunk csak úgy óvat­la­nul a bio­ló­gi­ai had­vi­se­lés jól bevált esz­kö­ze­i­hez. Nehogy már egy új Vuhan len­ne belőle.

Majd­nem az lett. Meg­nyi­tot­tam a szép régi gyi­me­si dézsát, hát az illa­ta, az már olyan volt, hogy attól azon­nal elgyen­gül­tek végtagjaim.

Elvi­leg leg­alább két hóna­pig kéne hagy­ni béké­ben nyu­god­ni az elgyúrt túrót, de hát én ezt nem bír­tam ki.

Meg­nyi­tot­tam, s miu­tán levet­tem a kony­ha­ru­ha-kesz­ke­nőt, és elsír­tam könnye­im, csak úgy kés­hegy­nyi­vel megkóstoltam.

Elmond­tam néhány szép, kora-közép­ko­ri imád­sá­got meg károm­ko­dást, s még egy­szer fel­tár­tam, mint Car­ter mes­ter Tutank­há­mon sírját.

Aztán még egy kés­hegy­nyi falat, futot­tam három kört a haci­en­da körül, köz­ben fel­vált­va áldot­tam és átkoz­tam csán­gó őse­im, mert ilyen túrót még­is csak olyan tud csi­nál­ni, aki­ben aga­thyr­szosz, szkí­ta, hun, avar, szé­kely, magyar vér folyik, továb­bá ren­des juh­saj­tot vásárol.

Ez csíp, ez mar, ez él, ez simo­gat, ez raj­tad van, és ben­ned van, ez több, mint sze­re­lem anyag és anyag között, ehhez egy ham­vas­bé­la kel­le­ne elbeszélni.

Aztán erőt vet­tem maga­mon, vissza­ta­kar­gat­tam, és ismét eltet­tem pihenni.

Egy hétig akkor se nyú­lok hoz­zá, ha meg­fe­szü­lök, meg­vá­rom, amíg meg­üti az olda­lát a nemespenész.

Aztán elő­ve­szem, és ájta­to­san, áldo­zó moz­du­lat­tal magam­hoz veszek belő­le egy keveset.

Néhány bará­tom­nak, (akik­ből kevés van, és azok­kal is fenn­tar­tá­sa­im van­nak), majd adok belő­le. Egy-két gramm­nyit, mert ez csak vala­mi­vel érté­ke­sebb, mint Esco­bar ked­venc terméke.

A macs­kák­nak elég, ami a lehe­le­tem­ből jön, ha leg­kö­ze­lebb fel­bon­tom a dézsát, sze­rin­tem újra jön a kijá­rá­si tila­lom és a száj­maszk kötelezettsége.

Le sem merem fény­ké­pez­ni. Még azt is saj­ná­lom mindenkitől.

Ez csak az enyém.

A drág­a­szá­á­á­á­gom. Csak az enyém.

György Atti­la József Atti­la-díjas író

For­rás: Facebook