Hírek Morzsák György Attila tollából -Torma

György Attila tollából -Torma

Torma ( Armoracia rusticana ) Állítólag Álmos vezér első feleségét Tormának hívták. Erre ugyan semmiféle tudományos bizonyíték nincs, de miért ne lehetett volna Torma egy csípős kedélyű fehérnép, egy olyan népnél, amely Violának, Gyopárnak, Rózsának, Hangának, és egyéb gezemicéknek nevezi asszonyait?

Torma asszonyság mélyen gyökerezik, jól megfogan, s aztán neked annyi.

Tökéletesen őshonos eurázsiai növény, kicsit olyan, mint a magyarok, otthon van, nő, néha kitépik, de bárhogyan is, valahogy beleszakad a földbe egy kis része, és jövőre kihajt. Kiirthatatlan.

Csíp, mar, még a messzi távol-keletre is eljutott, a japánság, meg Rózsapista barátom kitűnő wasabit készít belőle, na, azon úgy lehet sírni, mint a székely himnusz alatt.

Persze, főtt marhahús mellé kötelező. De a tormás leves disznótoron, kis aggyal, velővel, na, az az igazi.

Állítólag a csípősségéért egy bizonyos „mironizáz” nevű enzim a ludas, áldassék szép neve, ha lesz még egy lányom, ennek keresztelem.

Erős tartósítószer, mondtam már, van valami köze a magyarokhoz. Ha egyszer torma van benne, az eláll, az kitart, az harcol, az mar. Torrrrrrrma.

Rossz nyelvek szerint nem csak a rideg szamurájok, a vikingek is előszeretettel ették csata előtt, legalább elveresedtek tőle, nem látszott, hogy el vannak sápadva, továbbá adrenalint, azt ezerrel ad. Kettőt harapsz belőle, és máris mehetsz elfoglalni Sanct-Gallent, vagy Kyotót.

Gyermekeknek reszelt almával adják, ettől aztán olyanok lesznek, hogy minden pedagógus felriad éjszaka tőle.

A természetnek nyilván van humorérzéke, másként nem létezhetne a torma, ami kifejezetten az emberek mazochizmusát szolgálja, tápértéke a nullához közelít, de legalább vesebetegnek, várandós anyáknak, és magas vérnyomásúaknak nem ajánlott.

Tehát senkinek.

De milyen finom!

Különösen kevés ecettel, ledarálva…

Csak úgy, kisétálsz a pityókaföld mellé, ami köztudomásúan örökzöld, és kihúzol egy tormát.

Kihúznád, de nyilván nem jön ki, ez ragaszkodik az anyaföldhöz, mondom , magyar növény, a lapu a kezedben marad, na, ennek a lapinak a fehér végét lerágod, kicsit sírsz mellette, és máris megérte az egész.

De megvásárolhatod, (és csakis tőle), a kétszáztízéves anyókától a Petőfi utcában is, Csíkszeredában, és aztán ott nyugszik a hűtődben, amíg egyszer egy káposztaléleves mellé eszedbe nem jut.

Azt talán mondanom sem kell, hogy a főtt sonkával úgy passzol, mint Rómeó Júliával, de a teljesen elvetemült séfek még majonézzel is használják.

A legjobb azonban úgy van, ahogyan van, reszelve, késhegynyivel.

Vagy egyáltalán.

Azért jó, hogy van, áldott legyen a torma neve.

György Attila József Attila díjas író

Forrás: Facebook / György Attila