György Atti­la tol­lá­ból-Töl­tött tojás

A tojás, az tény­leg egy nagy­sze­rű dolog. A tojás, az tény­leg egy nagy­sze­rű dolog.

A töl­tött tojás, na, az megint az embe­ri talá­lé­kony­ság egyik csúcsterméke.

Toj­ni külön­ben is élve­zet, ezt min­den reg­gel elmond­ha­tom a vécén ülve fész­bu­ko­zás mellett.

Jut eszem­be, annak ide­jén, ha a tyú­kok nem toj­tak, nagy­anyám a Gyi­me­sek­ben ügy fel­nyúlt a sós vizes ujjá­val a tyúk seg­gé­be, hogy min­den prok­to­ló­gus meg­emel­het­né a kalapját.

Aztán toj­tak, mert hát, még egy­szer nem akar­ták ezt a műve­le­tet. Akár­mi­lyen kicsi agya is van egy tyúk­nak, pláz­api­pi­nek akár, ezt még egy­szer nem akarja.

De hát a tojás, ab ovo, még­is­csak a világ böl­cső­je, már a dino­szau­ru­szok is tojá­so­kat raktak.

Viszont, aki kita­lál­ta, hogy ebbe a madár­emb­ri­ó­ba, miu­tán meg­főz­tük, máj­pás­té­to­mot töl­tünk bele,vajat, mus­tárt, majo­nézt (ez is meg­ér majd egy misét!), a saját sár­gá­ját, teszünk a tete­jé­re egy kicsi ződet, pél­dá­ul pet­re­zsely­met vagy zel­lert, na, az simán meg­ér­de­mel­né a bio­ló­gi­ai Nobel-díjat.

(Most kicsit csa­pon­gok, Nobel azért nem ala­pí­tott mate­ma­ti­ka Nobel-díjat, mert egy gaz mate­ma­ti­kus elcsá­bí­tot­ta fele­sé­gét. Tény­leg így volt).

Szó­val, a töl­tött tojást tény­leg csak ünne­pi alka­lom­kor esszük, Kará­csony, Hús­vét, Pün­kösd, keresz­te­lő, kon­fir­má­lás, első­ál­do­zás, bará­tok láto­ga­tá­sa, vagy­is majd­nem mindennap.

A drá­ga majo­néz, ami az egész­ben a legveszélyesebb.

Az óra­mu­ta­tó járá­sá­val meg­egye­ző irány­ba kell kavar­ni, mert amúgy sem vin­ne vissza Tri­a­no­nig, az idő kere­ke már csak ilyen.

A fele­sé­gem sze­rint, ha egy kis mus­tárt teszel bele, akkor amúgy sem megy össze, nem csa­pó­dik ki, hát, ezt is fenn­tar­tá­sok­kal foga­dom, bár alá­za­tos férj­ként egyet­ér­tek, a töl­tött tojás­hoz tény­leg kell egy kis­ka­nál­nyi mustár.

Elve­te­mült embe­rek kaszi­nó­to­jás­ként is emle­ge­tik, de hát azok olya­nok is, maxi­mum a Par­la­ment men­zá­ján dobál­ják meg vele ellen­zé­ki bar­mok a fényes­sé­ges Szul­tán arc­ké­pét, meg az új Alkot­mányt, erre is volt pél­da. Ezt felejt­sük is el.

Kaszi­nó­to­jást utol­já­ra Krú­dy Gyu­la evett, talán ferenc­jós­ka (ebben nem vagyok biz­tos), meg a cigány­prí­má­sok a Mátyás-pincében.

Nekünk töl­tött tojás.

Most, hely­ben, ízi­ben, azon­nal és rög­vest rápa­ran­cso­lok az asszony­ra, készít­sen töl­tött tojást. Meg­van az esé­lye, ebből csak egy rán­tot­ta lesz a feje­men, de a pró­ba megéri.

És jó gyi­me­si, pityó­kás házi­ke­nyér­rel kimár­to­gat­ni a majonézt…

Nyam.

Egész­sé­günk­re.

For­rás: Facebook