Hírek Morzsák György Attila tollából – Tej

György Attila tollából – Tej

Tej. Milyen tej?! Itt van például a tej. Ma teljesen banális, hétköznapi akármi (az igaz, én meg nem iszom, de a emberiség nagy része igen, egészségére).

Voltak nagy kultúrák, na jó, kis kultúrák is, akik egyáltalán nem ismerték a tejet. Például a közép-amerikai indiánok, le egészen az Andokokig, ami már elég messze van, Délen, de nem igazán ismerkedtek vele.

Pedig hát volt ott minden, láma, alpaka, bölény, mindenféle emlős (jó, most az oposszumot kihagyom), valahogy mégsem jött össze ezért mai napig furcsák az őslakosok, se tériszony, se másodlagos szőrzet, se’ szemüveg, na, azóta ez is változott, mert most már vásárolhatnak dán kék sajtot a Wallmartban.

Mondjuk, azért befizetnék egy bölény megfejésének megnézésére, tisztes távolságból, bár minden bizonnyal jó zsíros teje van. Közép-ázsiai derék rokonaink szintén érdekes módon viszonyultak ehhez, elég gyér bajuszuk is volt, ők a marha, a kecske, a juh mellett gyorsan felfedezték: a lónak is van teje.

Csináltak is belőle kumiszt, ami erősen jót tett a hadjáratokon, már Dzsingisz Kán is leszegezte, napi fél tömlőnél többet nem szabad inni belőle.

Én már ittam eredeti kumiszt, hát, nagy élmény, kétszer ittam, először és utoljára, nem akarok részletekbe menni, de állagában, aki már nézett japán pornófilmet, az tudja, mire gondolok.

De.

Most jön a rejtély. Ott van kedvenc barátunk, a disznó. Ennek gyakorlatilag mindenét megesszük, hasznosítjuk, fogyasztjuk.

Közben egy átlagos kocának van tizenkét csecse, és mivel hála a Fennvalónak, igen termékeny jószág, teje is van bőven.

Érdekes módon, soha senkinek nem jutott eszébe megfejni ezt a szép barátot. Pedig lenne, amit.Szerintem egyszerűbb is lenne, mint a kecskét, ami ritka egy rusnya jószág.

Tényleg, milyen lehet a disznótej?! (Mondom még egyszer, én semmiféle tejet nem iszom, de izgalmas a téma).

A tej, az tej. Felforralod, varázsolsz vele valamit, sajtot készítesz belőle, aztán marad zsendice, savó, végül túróvá nemesül, hát azért egyszer megnéznék egy disznózsendicét, vagy disznósajtot (na nem azt, amit szeretünk a húsából, hanem, ami a tejéből készül).Disznóorda.

Ez már szinte költői magasság lenne. (Most muszlim barátaimtól kérem a kétméteres biztonsági távolságot).

De tényleg, mit vétett a disznó, hogy nem élünk a tejével? Pedig van neki. Hm. Evett valaki őzsajtot? Na, ugye nem? Pedig az is valamiféle marha.

Örök rejtélyek ezek.

Pedig biztosan finom lenne.

(Az egyszer hétszentség, én meg nem kóstolnám.)

De a disznótej, hát, az birizgálja a fantáziám.

György Attila József Attila-díjas író

Forrás: Facebook