Hírek Morzsák György Attila tollából- Sült paprika

György Attila tollából- Sült paprika

A paprikáról ugyan már írtam, de a sült paprikáról még nem, talán szemérmetességből, mert mégis csak lelkem egyik csücske.

Elmész a piacra, és vásárolsz, kizárólag valami moldvai embertől szép, húsos, nem túl nagy piros kápiát. Aki a kápia szót nem érti, ne is olvassa tovább.

Hazamész, szépen csinálsz valami marhaságot, például alszol vagy politizálsz, aztán kiveszed a vigyorgó kápiákat,

Megmosod őket, mint a gyerekeket, majd odateszed őket főni, sülni egy serpenyőben. Éppen csak annyi olívaolajat öntesz rá, hogy érezze a törődést.

Majd hagyod. Elszívsz egy cigarettát, megiszol egy fél sört, megnézed a híradót a tévében, akkor felkelsz a kanapéról és átforgatod az addig már foltosra sült paprikákat.

Aztán vissza, heherészel kicsit, milyen ügyes vagy, várod, amíg olyan szaga nem lesz, hogy a macskák is könnyezni kezdenek.

Bocsánat, közben előkészíted a levet, ami lényegesen fontosabb mint maga a sült paprika, kevés olívaolaj, nagyon kevés ecet, só, víz, és, hát, mert rendkívül idióta vagyok, egy igen kevés bolgár zöldfűszer.

Hát, határtalan baromságomban, bevallom, két kicsi chillipaprikát is megsütöttem, hadd marjon, nehogy már jól érezném magam itt a balkánon.

Aztán kész van. Hagyod kihűlni, és neki fogsz meghámozni a paprikákokat.

Na, itt kezdődik a művészet. Először is, olyan leszel, mint egy tajwani hóhér, tele vérvörös foltokkal, a paprika nehezebben hagyja megnyúzni magát, mint bármelyik becsületes kalóz. És persze, közben forró, éget, hideg víz alá nem teheted, mert akkor megszíjasodik, hatalmas káromkodások közben próbálod leszedni róla egy életlen késsel az odasült héjat. (Azért életlennel, mert az éles magát a paprikát is elvágja, semmi értelme nem lenne az egésznek.)

Könnyű ezt mondani.

Egy idő után kész vagy, mindenféle genitáliákat odakívántál a sült paprikába, meg hogy mekkora barom vagy, hogy ilyeneket csinálsz.

De végül befekteted az előkészített lébe, ott megnyugszanak, elheverednek, egymáshoz simulnak, ellágyulnak. Marad az illatuk, mint a régi szerelmeknek.

És szépen, ha kihűltek végre, beteszed a hűtőbe, hadd érezzék ők is a klímaváltozást.

Majd hatalmas izgalomban alszol, alig várod, hogy reggel egy sült kolbász mellé végre megkóstold. Egye fene, nem is kell az a kolbász.

…és közben a kovászos uborka is érik, ugyan nem rokonok, de erősen jól mutatnak egymás mellett, a színkombináció tökéletes.

Rózsimacska eszi a Whiskast, mit tud ő a világról?

György Attila József-Attila díjas író

Forrás: Facebook