Hírek Morzsák György Attila tollából-Só.

György Attila tollából-Só.

Az élet sava-borsa. Hát enélkül is lehet, létezik élet, de az már valami emberalatti életforma. Só nélkül egyszerűen nincsen emberi élet, nem véletlenül volt évezredeken keresztül az egyik legkomolyabb valuta.

Voltak, vannak kegyelmi helyek, ahol só tekintetében igen jól álltunk, egyébként nem, mert a sóbányákra körülbelül úgy vadásztak az akkori nagyhatalmak, mint most az olajra.

Erdély különösen jól állt ebben a tekintetben, a sóváták, továbbá Máramaros, a Székelyföld, és egyáltalán, volt itt só bőven, és ez néha felért egy aranybányával, volt, amikor többet is ért.

A marcona vikingek, és a távoli szamurájok is bérük egy részét sóban kapták. Mégis, mit ér a lazac, vagy a rizs só nélkül?!

Ez nekünk kéznél volt, sózhattuk eledelünket, sóztuk is, orrvérzésig. Ma is sózunk, rendesen. (Még a szalonnát is sós vízben kell áztatni, aztán gyengéden bepaprikázni, de az más fejezet).

Bezzeg az avarok és a bolgárok képesek voltak háborúba, és testvérháborúba menni az erdélyi sóért, aztán jött a Nagynak is nevezett Károly, a maga germán mentalitásával, és hátba támadott.

De a só maradt, attól az álla koppant, ették csak a tengerből kinyert sót, ami maradjon is az övék.

A minap himalájai sót láttam az egyik üzlet polcán. Ez manapság divat. Azt mondja rajta, többmillió éves, és ugyanakkor azt írja a címkén, szavatossága hat hónapon belül lejár.

Basszus, hogy én pont a legvégére érkeztem…

De a jó öreg nátrium-klorid, hát, nevezzék nekem akárhogy, azért retek, hagyma és paradicsom elképzelhetetlen nélküle.

Gyakorlatilag nem is nagyon ismerek olyan általam is fogyasztott ételt, ami só nélkül ehető lenne.

Néha még önmagában, csak úgy ujjbegyre véve is megnyalogatom, mint a vén kecske. A vén kecske tud valamit.

Vannak tudós emberek, akik szerint a mértéktelen sófogyasztás káros, na, ezeknek majd jól kárörvendve nevetek a temetésén, és sóval szórom be helyüket, mert kegyelet is van bennem.

Amúgy valamikor sóval bevetni valaminek a helyét, hát az a totális pusztítás mellett a kegyelet gesztusa is volt.

István, szentté lett királyunk képes volt nagyapját, Gyulát, az erdélyi vajdát megtámadni, és leabálni, mert Gyula az erdélyi só szállítását megállította, úgy gondolta, működni fog az embargó. Nem működött. A só nagyobb hatalom volt.

Aztán jöttek a sóhivatalok, és vannak, és egyre hatalmasabbak.

De besózzuk magunkat, és elállunk még legalább ezer évig.

A magyar nyelv, mindig is mondtam, a világ nagy csudája. Ott van például a „sótlan ember”, hát erről többet nem kell mondanom, ha egyszer valaki sótlan, az nem kívánatos embertársai előtt, eltűrjük, de íztelen.

Volt idő, amikor a söröskorsó peremére is tettünk egy csipetke sót, külön ízt adott neki. Most ismét megkívántam.

Egy lat sót kérek. Üsse kő, almási vagy lövétei víz-sóval is kiegyezek.

Ha kell, vért adok érte. Az is sós, aligha véletlen.

Só. Az élet maga.

György Attila József Attila-díjas író

Forrás: Facebook