Hírek Morzsák György Attila tollából-Ser

György Attila tollából-Ser

„Sert ide, bort ide, meg egy barna lányt…” Hát, a sorrend sem véletlen. Mindig a kisebb alkoholtartalmú italt isszuk előre, (ha már vegyíteni akarunk), a barna lány persze csak ráadás, ha végére jutottál a sör-bor-pálinka univerzumnak, úgy sem tudsz már, mit kezdeni vele.

Most darázsfészekbe nyúlok, ugyanis a sörhöz ugyanúgy mindenki ért, mint a focihoz és a kultúrához, és nincs két ember, aki egyetértene, azon egyszerű tény kivételével, hogy jó az, jó meginni, egészséges, táplál, és tovább nem folytatom a szlogeneket, mert még azt hinnék, reklámozok valamit, amit pedig semmiképpen nem.

Ezt már jó ötezer éve felfedezték a rafinált sumérok, két ziguratt és néhány város felépítése közben szorgalmasan erjesztették a sört, gyakorlatilag alapételnek (is) használták.

Fenn maradt olyan sumér imádság is, amelyben mindennapi sörüket kérik az isteneiktől, s ezt igen jól tették, jómagamnak naponta eszembe jut ez a mantra, el is mondogatom magamban.

Állítom, öntözéses, teraszos földművelés soha nem jöhetett volna létre sörivás nélkül, az ötletet ez adta.

Sörből többféle van, mint a liberális társadalmak gendereiből, a világos, a félbarna, az IPA, a láger, a szűretlen, a vörös, a búzasör, pasztörizált és érlelt, ezer más, kézműves, és kész műveletlen.

Én a legutóbbira szavazok, a sör legyen sör, parasztos, csak semmi divatos rongyrázás, legyen gyöngyöző, legyen kemény habja, legyen benne komló, maláta, esetleg árpadara, a többi már csak amolyan nagyzolás.

A németek a tisztasági törvényükkel már tudtak valamit, amúgy is egyik legnagyobb találmányuk a többi nyolcvanhatezer mellett. Mert a sörhöz azért pontosság kell, precizitás, fegyelem, tisztelet.

Már amikor nem iszod.

Valamikor, az ántivilágban a sört szívószállal, illetve szalmaszállal itták, egyszerűen azért, mert szűretlen volt, de nagyon. És ami nem lé volt, azt annyira nem volt jó bevinni a szervezetbe, bár egészségesnek egészséges, legyen erről bármi is a máj és az epe véleménye.

Egyik kedvenc söröm, az Ártoák Csillaga 1366-ra datálja születését. Igazából 1926-ban kezdték gyártani, de hát ezt a fajta marketinget már itthonról is ismerjük. A lényeg, hogy egyik kedvencem, alig negyvenféle sör követi személyes listámon.

A vikingek például elképzelhetetlenek lettek volna sör nélkül,

Thor eldobta volna kalapácsát, Odin földhöz vágta volna villámait, és az összes valamirevaló szakállas ember lemondta volna a hódításokat és portyázásokat sörhab nélkül a szakállán.

Én személy szerint, már nem nagyon ragadozok, de heveny pánikrohamaim vannak, ha a hűtőben nincs legalább kilenc sör.

Persze, a sör akkor igazi, bármilyen minimalista, műanyag palackos, megvetett, népi sör legyen, ha jól be van hűtve. Ebben az esetben, egy kupica jó szilágysági szilvapálinkával elixír, edzi a testet és a pocakot, valamint jókedvet ád.

A legjobb sör is ihatatlan, ha meleg, lóhúgy, brrrr.

Az úgynevezett kézműves söröket kifejezetten rühelltem mindig, azon kívül, hogy drágák, számomra élvezhetetlenek, nekem a sörömmel ne kísérletezzen senki kamillavirággal, és minden egyéb kreatív marhasággal.

Mert ne. Én a sört így szeretem, ahogy van, piszkosul.

Életemben egyszer ittam remek kézműves sört, Svédországban, ahol egy kedves úriember meghívott házához, és magyar létére valamit megtanulhatott a vikingektől, mert az általam eddig ismert legfinomabb sört hozta. Aztán még egyet, aztán még egyet.

Teljesen Walhalla-közeli állapotban voltam tőle.

Az emeleti fürdőszobában, a fürdőkádban készítette. Na ez a kézműves sör, barátaim, sokért nem adnám, ha újra megkóstolhatnám.

Azért a tazmániai sörök is megérnének egy-két misét, de hát azokkal ritkán találkozunk. Bár a Fat Yak például méltán a világ egyik legjobb söre.

Most megszomjaztam.

Van még két söröm, jobban félek az üres sörtartótól, mint a koronavírustól.

Skol, egészségünkre!

György Attila József Attila-díjas író

Forrás: Facebook