Hírek Morzsák György Atti­la tollából-Rókagomba

György Atti­la tollából-Rókagomba

Ez is való­szí­nű­leg úgy kelet­kez­he­tett, hogy vagy a róka lett gom­bás, vagy a gom­ba róká­zott. De a neve meg­ma­radt, és szép, olyan dal­la­mos, szé­pen lehet dorom­bol­ni vele: róóókagooombaa.…

Mennyi­vel job­ban, és szeb­ben hang­zik ez, mint a nyers latin­ban a Cant­harel­lus ciba­ri­us… Na ugye?

Most éppen sze­zon­ja van. Elő­for­du­lá­si helyei ama­tő­rök sze­rint a bük­kös-töl­gyes hegy­ol­da­lak, nyir­ko­sabb erdő­tá­ji tisztások.

Mon­dom, ez a kez­dők sze­rint, mert a pro­fik azon­nal meg­ve­szik a kisebb­sé­gi, indo­eu­ró­pai asszony­sá­gok­tól, meg­le­pő­en kevés pén­zért, ezért azok cse­ré­ben meg­har­col­nak a pász­tor­ku­tyák­kal és a köz­bir­to­kos­sá­gi őrök­kel, neked egy dol­god marad, haza­vin­ni, és elkészíteni.

Már­most a róka­gom­bát sok­fé­le­kép­pen elké­szít­het­ni. Fele­sé­gem pél­dá­ul a pet­re­zse­lyem­mel meg­bo­lon­dí­tott róka­gom­ba­to­kány­ra eskü­szik, ez pulisz­ká­val és noked­li­vel iste­ni. De rizzsel is lehet enni, bár erre fer­de szem­mel nézünk.

Amúgy szár­ma­zá­sát tekint­ve, mert erre mi min­dig oda­fi­gyel­tünk, akár­hogy kuta­kod­tam utá­na, kény­te­len vagyok egy­faj­ta hun­ga­ri­kum­ként tekin­te­ni rá, gon­dol­hat­tam vol­na a név­ről, sze­rin­tem már Aba Sámu­el is ezt evett, jelen pil­la­nat­ban az inter­net sze­rint leg­is­mer­tebb szár­ma­zá­si helye Agg­te­lek, na tes­sék, ezt neve­zem jó marketingnek.

De vissza a kony­há­ra. Jelen pil­la­nat­ban az asszony róka­gom­bás pitét készít, ebbe most nem megyek bele, de egé­szen bizo­nyos, rend­kí­vül finom lesz.

A róka­gom­bát egyéb­iránt lehet szá­rít­va, porít­va, főz­ve enni, sőt, a gaszt­ro­nó­mia egyik csúcs­re­me­ke a sava­nyí­tott, eltett róka­gom­ba, azt télen, ziman­kós, csi­kor­gó havas esté­ken eléven­ni a disz­nó­to­ros mel­lé, na, ott kez­dő­dik az élet, a kínai csá­szár álla csak úgy koppan.

Tojás­rán­tot­tá­ban, na az az igazi!

De lehet enni Sztro­ga­nov mód­ra, vagy ser­pe­nyő­ben süt­ve, tej­szí­nes leves­ben, vagy ha erő­sen sze­gény, vidé­ki embe­rek vagyunk, akkor szar­vas­ge­rinc­cel is finom.

Állí­tó­lag nyúl­pap­ri­kás­sal, vala­mint vad­disz­nó­pör­költ­tel is finom, mon­dom, mi csak azt esszük erre­fe­lé, amit a ter­mé­szet ád.

Ha fel­tét­len kaland­ra vágyunk, akkor tény­leg men­jünk ki a Pirics­ké­re, a Har­gi­tá­ra, vagy a Gyi­me­sek­be, ott szed­he­tünk ren­ge­teg róka­gom­bát, egy gond van, hogy eset­leg a med­ve szed le min­ket, de hát ez amo­lyan járu­lé­kos veszteség.

Sze­rin­tem a róka és a med­ve rég meg­osz­toz­tak a tulaj­don­jo­gon, mi csak lop­juk tőlük.

De hát meg­éri a koc­ká­za­tot, per­sze leg­jobb az, ami­kor Sz. bará­tod készen oda­hoz­za neked az egé­szet, az asszony pedig elké­szí­ti ott­hon, és vala­mi mennyei illa­tok, és ízek keletkeznek.

Nagy kár, hogy én soha az élet­ben nem vol­tam ezt haj­lan­dó meg­en­ni, és nem is fogom, mert na, magam­faj­ta gya­nak­vó gyi­me­si ember a gom­bá­tól erő­sen tartózkodik.

Pedig ha vala­hol van gom­ba, ott aztán van. Még az erdő­ben, hegyen-völ­gyön is.

Éljen a róka, meg a gom­ba, legyen étked rókagomba!

Én kérek egy cigánypecsenyét.

György Atti­la József Atti­la-díjas író

For­rás: Facebook