Hírek Morzsák György Atti­la tol­lá­ból – Retek

György Atti­la tol­lá­ból – Retek

Retek.(Raphanus sati­vus) Rafi­nált egy növény. Ha van a növény­vi­lág­ban szo­ci­a­lis­ta, bal­ol­da­li, anar­chis­ta, akkor ez az. Lehet­ne az Anti­fák jel­ké­pe is. Per­sze, a retek az a kom­csik ide­a­li­zált vál­to­za­ta, ami­kor a feje a föld alatt, és ami kinn maradt, az sen­kit nem érde­kel, mert még a leg­el­ve­te­mül­tebb LMBTQ‑s akti­vis­tát sem hal­lot­tam retek­la­pit enni.

A retek beso­ro­lás sze­rint egy karó­gyö­kér (vesd össze: Gyur­csány), lehet vörös, bar­na, vagy fehér. Na ugye, hogy ez egy kom­csi gyökér?

De, ami igaz, az igaz, a retek jó, meg van a maga hasz­na. Én pél­dá­ul erő­sen sze­re­tem. Azt a szép piros fejét szét­ha­sí­ta­ni, majd meg­sóz­va, eset­leg, meré­szeb­bek­nek kis olí­va­olaj­jal meg­bo­lon­dít­va, teszünk kevés veres­hagy­mát mel­lé­je, na, egy-két csepp ecet: az élet ajándéka.

A feke­te retek, ami tulaj­don­ké­pen fehér: az ismét a kom­mu­nis­tá­kat kép­vi­se­li. Kívül feke­te, belül fehér, sem­mi más­sal nem lehet tár­sí­ta­ni, de sóval, mér­ték­kel nagyon jó.

Csak ne domi­nál­jon sem­mi más ízt. A sza­lon­ná­val igen jól kijön, túró­val, kizá­ró­lag hideg ételekkel.

Annak ide­jén, két pira­mis épí­té­se köz­ben az egyip­to­mi lel­kes önkén­te­sek napi étke volt, lehet, ők inkább pacal­pör­köl­tet kér­tek vol­na, de ret­ket kap­tak. Mon­dom, ez egy szo­ci­a­lis­ta növény, a ter­me­lé­keny­ség min­de­nek előtt.

Kelet-Ázsi­á­ban a retek a dene­vér-steak ked­venc körí­té­se volt. Hm. Meg is koro­náz­ták, de erről a retek kivé­te­le­sen nem tehet. Bár, ki tudja?

A legen­da sze­rint a ret­ket bizo­nyos Mar­co Polo hoz­ta magá­val, mint Mar­kó Béla a bal­ol­dalt, aztán vala­ho­gyan nép­sze­rű lett itt Euró­pá­ban, talán azért is, mert külö­nö­seb­ben nem kell gon­doz­ni, nő a föld alatt, aztán egy­szer csak kész.

Orvo­si szem­pont­ból, a retek fogyasz­tá­sa meg­elő­zi a köhö­gést. Ne köhögj, bolha!

Máj­be­teg­sé­gek mel­lé kife­je­zet­ten aján­lott, úgy bont­ja le az alko­holt, mint a ková­szos ubor­ka, vagy mint a jobb­faj­ta néme­tek a ber­li­ni falat. De hogy a máj­ra támad, ez megint kife­je­zet­ten szo­ci­a­lis­ta vonás.

„Retek­le­vet üres gyo­mor­ra sem­mi­kép­pen nem taná­csos inni.”
Na tes­sék. Quod erat demonts­ran­dum. Előt­te nyil­ván vod­kát kell inni, lehe­tő­leg Sztá­linsz­ká­ját, mert a stí­lus maga az ember.

Amúgy, aki­nek a retek­lé az eszé­be jutott, hát, arról is meg­van a magam külön­vé­le­mé­nye, vala­hol a dózsai trón és egy tet­sző­le­ges román kor­mány­fő közé helyez­ném. Méltán.

Jesszus-Mária, és az összes szen­tek, most tud­tam meg, a retek a káposz­ta­fé­lék(!!!) csa­lád­já­ba tar­to­zik. Micso­da szé­gyen ez a becsü­le­tes, zöld káposztának…

Mind­egy is. Azért a hóna­pos retek, a jég­csap retek, és egy­ál­ta­lán, min­den­fé­le retek nagy bará­tom. De el kell gyor­san fogyasz­ta­ni, kímé­let­le­nül fel­fal­ni, mert ha nem, kezd pud­vá­sod­ni, és egy idő után tény­leg úgy néz ki, mint a szo­ci­a­lis­ták az ellenzékben.

Zsí­ros kenyér­rel iste­ni. Ehhez per­sze zsír kell, mert még­is­csak kép­zel­jünk el egy sze­let kenye­ret zsír nél­kül retek­kel… Mint­ha a szo­ci­a­lis­ta kor­mány­za­tot látnám.

Na, ez a szo­ci-fóbia nekem beakadt. De ez nem az én hibám, a retek kezdte.

Amúgy erős szél­haj­tó hatá­sa van. Nem mon­dom én, hogy meg­fin­gat, de más ezt mon­da­ná róla.

Azért én sze­re­tem. Sze­gé­nyebb vol­na a világ nélküle.

Sze­gény retek…

György Atti­la József Atti­la díjas író

For­rás: György Atti­la / facebook