Hírek Morzsák György Attila tollából – Retek

György Attila tollából – Retek

Retek.(Raphanus sativus) Rafinált egy növény. Ha van a növényvilágban szocialista, baloldali, anarchista, akkor ez az. Lehetne az Antifák jelképe is. Persze, a retek az a komcsik idealizált változata, amikor a feje a föld alatt, és ami kinn maradt, az senkit nem érdekel, mert még a legelvetemültebb LMBTQ-s aktivistát sem hallottam reteklapit enni.

A retek besorolás szerint egy karógyökér (vesd össze: Gyurcsány), lehet vörös, barna, vagy fehér. Na ugye, hogy ez egy komcsi gyökér?

De, ami igaz, az igaz, a retek jó, meg van a maga haszna. Én például erősen szeretem. Azt a szép piros fejét széthasítani, majd megsózva, esetleg, merészebbeknek kis olívaolajjal megbolondítva, teszünk kevés vereshagymát melléje, na, egy-két csepp ecet: az élet ajándéka.

A fekete retek, ami tulajdonképen fehér: az ismét a kommunistákat képviseli. Kívül fekete, belül fehér, semmi mással nem lehet társítani, de sóval, mértékkel nagyon jó.

Csak ne domináljon semmi más ízt. A szalonnával igen jól kijön, túróval, kizárólag hideg ételekkel.

Annak idején, két piramis építése közben az egyiptomi lelkes önkéntesek napi étke volt, lehet, ők inkább pacalpörköltet kértek volna, de retket kaptak. Mondom, ez egy szocialista növény, a termelékenység mindenek előtt.

Kelet-Ázsiában a retek a denevér-steak kedvenc körítése volt. Hm. Meg is koronázták, de erről a retek kivételesen nem tehet. Bár, ki tudja?

A legenda szerint a retket bizonyos Marco Polo hozta magával, mint Markó Béla a baloldalt, aztán valahogyan népszerű lett itt Európában, talán azért is, mert különösebben nem kell gondozni, nő a föld alatt, aztán egyszer csak kész.

Orvosi szempontból, a retek fogyasztása megelőzi a köhögést. Ne köhögj, bolha!

Májbetegségek mellé kifejezetten ajánlott, úgy bontja le az alkoholt, mint a kovászos uborka, vagy mint a jobbfajta németek a berlini falat. De hogy a májra támad, ez megint kifejezetten szocialista vonás.

„Reteklevet üres gyomorra semmiképpen nem tanácsos inni.”
Na tessék. Quod erat demontsrandum. Előtte nyilván vodkát kell inni, lehetőleg Sztálinszkáját, mert a stílus maga az ember.

Amúgy, akinek a reteklé az eszébe jutott, hát, arról is megvan a magam különvéleménye, valahol a dózsai trón és egy tetszőleges román kormányfő közé helyezném. Méltán.

Jesszus-Mária, és az összes szentek, most tudtam meg, a retek a káposztafélék(!!!) családjába tartozik. Micsoda szégyen ez a becsületes, zöld káposztának…

Mindegy is. Azért a hónapos retek, a jégcsap retek, és egyáltalán, mindenféle retek nagy barátom. De el kell gyorsan fogyasztani, kíméletlenül felfalni, mert ha nem, kezd pudvásodni, és egy idő után tényleg úgy néz ki, mint a szocialisták az ellenzékben.

Zsíros kenyérrel isteni. Ehhez persze zsír kell, mert mégiscsak képzeljünk el egy szelet kenyeret zsír nélkül retekkel… Mintha a szocialista kormányzatot látnám.

Na, ez a szoci-fóbia nekem beakadt. De ez nem az én hibám, a retek kezdte.

Amúgy erős szélhajtó hatása van. Nem mondom én, hogy megfingat, de más ezt mondaná róla.

Azért én szeretem. Szegényebb volna a világ nélküle.

Szegény retek…

György Attila József Attila díjas író

Forrás: György Attila / facebook