Hírek Morzsák György Attila tollából-Puliszka

György Attila tollából-Puliszka

Azt is tudjuk, nem robban. Legalábbis a román közmondás ezt mondja. Ha valaki, hát ők tudják.Túlélésre viszont kiválóan alkalmas, ezt megint tudják.

Hogy viszonylag újkeletű? Na kinek is?

1492-ben egy spanyol szolgálatban álló tengerész elindult, történelmet írt, a Santa Maria című hajón, egy egészen szerény flottával (az öt hajóból három odalett), felfedezte (volt is elég bajuk ezután az ottaniaknak) az Újvilágot, Ámerikát.

Na, onnan egy csomó dolgot hozott. Elsősorban aranyat, mert az kellett Izabellának, meg Spanyolországnak, mint mindig.

Hozott dohányt is, ami nem annyira kellett volna, de rendesen rászoktunk. Az indiánoknak, bennszülötteknek volt annyi esze, csak rituáléikon szívták, mi meg egyfolytában.

Lehet, ez az indiánok bosszúja.

Aztán hozott még pityókát, gyengébbek kedvéért krumplit, meg tököt, meg tökmagot, meg pulykát, meg paradicsomot, meg kukoricát.

Hoppá, hoppá, Penelopá, ahogy a művelt székely mondaná.

Hát, a kukorica, vagy – mivel onnan vettük át szót -, a törökbúza, na, az igen. A fél Balkán általa élte túl a vérzivataros századokat. Mi is.

Úgy egymagában is remek egy étel, de pörkölttel, sült szalonnával, tejjel aztán tényleg isteni.

Csángóként tanúsíthatom: a puliszka jó. Nagyon jó.

Persze, nehogy azt higgye bárki, könnyű elkészíteni. Ehhez rendes üst kell, és hosszú, verejtékes munkával kell kevergetni. Az is igaz, ezt minden gyimesi asszony alapból tudja, hamarabb tanul meg puliszkát főzni, mint járni.

Én próbáltam, nos, inkább ne beszéljünk róla.

Az asszony, az igen, az tudja. Pedig nem is gyimesi.

De azok a hideg puliszkák, amit túróval ettünk kaszálás után… Ha érdemes élni, akkor ezért volt.

Isten áldja ezt a Galambos Kristófot, aki elhozta nekünk ide.

És azt az első indiánt, aki rájött: ez bizony jó.

Mert bizony jó.

György Attila József Attila-díjas író

Forrás: Facebook