Hírek Morzsák György Atti­la tollából-Paradicsom

György Atti­la tollából-Paradicsom

Kez­det­ben vala az őská­osz, az ősle­ves, meg a fizi­ku­sok. Egyik­ben sem telt nagy örö­münk, oly­annyi­ra nem, hogy egy­szer csak, pár­mil­li­árd év után csak meg­elé­gel­te a Nagy Lélek ezt az áldat­lan állapotot.

És leszáll vala, és mon­dá, legyen fény és setét­ség. Legyen víz és föld, tűz és leve­gő, legyen elég ebből a truty­mó­ból. És legyen még sző­rös fejű mókus, legyen cék­la, legyen túrós pulisz­ka, pityó­ka, hogy a szé­ke­lyek­nek is jus­son, legyen még csün­gő­ha­sú malac, legyen med­ve, legyen… na, sok min­den eszé­be jutott, mert volt ide­je gondolkodni.

A végén azt mond­ta, legyen Ember is, az pedig legyen fér­fi és nő, és ez így lőn, a brüssze­li és skan­di­náv poli­ti­ku­sok leg­na­gyobb bánatára.

És látá, hogy mind­ez jó.

De hogy azért annyi­ra jó ne legyen, hir­te­len még kita­lált néhány dol­got, pél­dá­ul a dohányt, az alko­holt és az Euró­pai Bizottságot.

Aztán még­is meg­esett a szí­ve az embe­re­ken, akik akko­ri­ban még a kard­fo­gú tig­ris­sel futot­tak ver­senyt a túlélésért.

És „odut­ta vola nekik para­di­csu­mot házoá.”

Hát, ott lak­ni nem iga­zán szok­tunk. De a para­di­cso­mot jól meg­is­mer­tük, ami­óta egy kóbor kalan­dor elhoz­ta nekünk a világ másik végé­ről, amit ő Indi­á­nak hitt.

És a para­di­csom azóta is maga a Para­di­csom min­den jól terem­tett embernek.

Nyil­ván, a leg­jobb ter­mé­sze­tes álla­po­tá­ban, és erről leg­in­kább a bol­gár ker­té­szek tud­ná­nak mesél­ni. Nem csak mesél­nek, kínál­nak is vele. De azért a homo­ród­men­ti szé­ke­lyek sem pis­kó­ták e tekin­tet­ben, s úgy egy­ál­ta­lán, min­den para­di­csom iste­ni, amit nem a szu­per­mar­ket­ben veszel.

Aztán a para­di­csom­lé, aztán a para­di­csom­szósz, meg a zöld­pa­ra­di­csom, ami szé­pen beérik, vagy éppen sava­nyú­ság­nak elte­szed, még a ketchup is jó, ami iga­zán meg­ér­de­mel­ne egy ren­de­sebb elnevezést.

A gaz­pacho meg a ren­des piz­za olyan len­ne para­di­csom nél­kül, mint José Luis Tor­ren­te az Atle­ti­co nélkül.

A bládi­mé­ri­ről, para­di­cso­mos vod­ká­ról, kicsi tabas­có­val, már szól­ni sem merek.

Ma, egy helyi kis­üz­let­ben jár­va, hir­te­len para­di­cso­mo­kat lát­tam meg, szép, nem fénye­zett, sza­bály­ta­lan, helyen­ként meg­re­pedt, csücs­kös para­di­cso­mo­kat. Ez az iga­zi, ezt tud­ni illik, ennek íze van, illa­ta van, ez még való­di, ezt még nem tör­ték be, ennek nem szab­ták meg szí­ne-for­má­ját, olyan, ami­lyen­nek a Jóis­ten és vala­ki más teremtette.

És bol­do­gan morog­va vásá­rol­tam belő­le, és most gyö­nyör­kö­dök, mielőtt meg­en­ném. Néme­lyik­nek egé­szen csin­ta­lan for­má­ja van.

De hát ezért Paradicsom.

György Atti­la József Atti­la-díjas író

For­rás: Facebook