György Atti­la tol­lá­ból-Pálin­ka. Az.

Sosem vol­tam nagy pálin­kás. Ezzel, mond­juk, az asszony nem ért egyet​.De tény­leg nem vagyok a pálin­ka nagy barát­ja, álta­lá­ban a sör mel­lé meg-meg­iszok egy kupi­cát, az igaz, sör­ből elég sokat iszok.

Jó, azt is beis­me­rem, hogy úgy dél felé, ha nem ittam meg egy kupi­cá­val, a koro­na­ví­rus min­den ismert tüne­te kiüt­kö­zik rajtam.

Per­sze, ezt csak felü­le­tes embe­rek értel­me­zik fél­re, pél­dá­ul egy arab orvos, aki a csí­xe­re­dai kór­ház­ban hiva­ta­lo­san, írás­ban adta nekem, és a nagy­vi­lág­nak záró­je­len­té­sé­ben, hogy meg­rög­zött dohá­nyos, és vele­jé­ig rom­lott alko­hol­füg­gő vagyok.

Erre ittam egy menüt, ami nálam köz­tu­do­má­sú­lag egy sör és egy shot (kupi­ca, 0,2 deci) szil­va­pá­lin­ka, és legyin­tet­tem rá.

Viszont a jó pálin­kát rend­kí­vü­li módon tudom értékelni.

Haj­da­ná­ban, az óegyip­to­mi­ak már fel­fe­dez­ték az ége­tett ita­lo­kat, kro­ko­dil­könny­nek nevez­ték, (ebben lehet vala­mi), aztán gyor­san elfe­lej­tet­ték, rájöt­tek éles elmé­jük­kel, abban a meleg­ben ez nem nekük való. A sörük sem egy világ­baj­nok, marad­junk annyiban.

Aztán a közép­kor­ban jóem­ber szer­ze­te­sek újra fel­fe­dez­ték, kezd­ték főz­ni, gyár­ta­ni, fogyasz­ta­ni, hogy ez végül a szé­kely­ség­ben, Orosz­he­gyen, a Kászo­nok­ban, Kéz­din, továb­bá a Szi­lágy­ság­ban és Szat­má­ron fej­lőd­jön tökélyre.

És itt még csak Erdély­ről beszél­tem, mert azért az Anya­or­szág, Dél­vi­dék (ó, azok a szép barack­pá­lin­kák!), és Fel­vi­dék sem marad el ettől, sőt. A Kár­pát­al­ja­ik­ról nem is szó­lok, ők pro­fik, aho­gyan a Mura­vi­dé­ki­ek is.

Jó pálin­kát szin­te min­den­hol lehet inni, ha oda figyel az ember, én még jó vod­kát is ittam, bár­mi­lyen hihetetlen.

A whis­kyt felejt­sük el, az tény­leg bru­tá­li­san rossz, még a sing­le malt is, ahhoz mini­mum írnek kell len­ni, hogy ezt
fogyaszd, és állí­tom, hogy Gui­ness sör nél­kül ihatatlan.

A jó pálin­ka nálunk felé negy­ven­öt fok­nál kez­dő­dik, az alatt csak lázad van, nem pálinkád.

Egy ren­des disz­nó­vá­gás pél­dá­nak oká­ért elkép­zel­he­tet­len pálin­ka nél­kül, és még mond­ja vala­ki, hogy nem hasz­nál az egész­ség­nek, jó kedély­nek és jó közérzetnek.

Egé­szen, amíg dél­ben haza nem tán­to­rogsz, és a hites, ked­ves, sze­rel­me­tes fele­ség hir­te­len fel­in­du­lá­sá­ban el nem vág­ja a tor­kod egy fokhagymatörővel.

De meg­éri. (Nem én mon­dom, így hallottam.)

Még egy­szer mon­dom, mert pro­fi hazu­do­zó vagyok, nem sze­re­tem a pálinkát.

De ezek­ben a fur­csa idők­ben, ami­kor önkén­te­sen is elzár­kó­zunk ember­tár­sa­ink­tól, elfo­gyott a pálin­kám. Ez körül­be­lül olyan szé­gyen, mint ha egy király­tig­ris elhul­lat­ná a szőrét.

Két­ség­be­eset­ten sival­kod­tam egyet a közös­sé­gi háló­za­ton, hadd ne mond­jam ki, hogy fészbuk.

Pár óra múl­va egy­ből lett két és fél liter prí­ma szil­va­pá­lin­kám, ház­hoz hoz­va, és azóta is csak érke­zik, érke­zik, derék, drá­ga barátaimtól.

Én ugyan nem iszom, de azért fogy, na.

Ha vér­plaz­mát, vagy anti­o­bi­o­ti­ku­mot kér­tem vol­na, való­szí­nű­leg min­den­ki szét­tár­ta vol­na a kezét.

De a pálin­ka! Hát az szent, anél­kül még ellen­sé­gün­ket sem hagy­juk, ha tehet­te vol­na, Rom­mel dicső­sé­ges tábor­no­kunk Észak-Afri­ká­ban kül­dött vol­na néhány hor­dó snap­szot az ango­lok­nak. Ja, kül­dött is. Meg utá­na egy kom­man­dós csapatot.

Most, noha még egy­szer mon­dom, nem szo­ká­som, és gya­kor­ló absz­ti­nens vagyok, meg­iszok egy pohár pálin­kát az egész­sé­ge­tek­re. De csak azért!

Isten, Isten! Egészségünkre!

For­rás: Facebook