Hírek Morzsák György Attila tollából-Pálinka. Az.

György Attila tollából-Pálinka. Az.

Sosem voltam nagy pálinkás. Ezzel, mondjuk, az asszony nem ért egyet.De tényleg nem vagyok a pálinka nagy barátja, általában a sör mellé meg-megiszok egy kupicát, az igaz, sörből elég sokat iszok.

Jó, azt is beismerem, hogy úgy dél felé, ha nem ittam meg egy kupicával, a koronavírus minden ismert tünete kiütközik rajtam.

Persze, ezt csak felületes emberek értelmezik félre, például egy arab orvos, aki a csíxeredai kórházban hivatalosan, írásban adta nekem, és a nagyvilágnak zárójelentésében, hogy megrögzött dohányos, és velejéig romlott alkoholfüggő vagyok.

Erre ittam egy menüt, ami nálam köztudomásúlag egy sör és egy shot (kupica, 0,2 deci) szilvapálinka, és legyintettem rá.

Viszont a jó pálinkát rendkívüli módon tudom értékelni.

Hajdanában, az óegyiptomiak már felfedezték az égetett italokat, krokodilkönnynek nevezték, (ebben lehet valami), aztán gyorsan elfelejtették, rájöttek éles elméjükkel, abban a melegben ez nem nekük való. A sörük sem egy világbajnok, maradjunk annyiban.

Aztán a középkorban jóember szerzetesek újra felfedezték, kezdték főzni, gyártani, fogyasztani, hogy ez végül a székelységben, Oroszhegyen, a Kászonokban, Kézdin, továbbá a Szilágyságban és Szatmáron fejlődjön tökélyre.

És itt még csak Erdélyről beszéltem, mert azért az Anyaország, Délvidék (ó, azok a szép barackpálinkák!), és Felvidék sem marad el ettől, sőt. A Kárpátaljaikról nem is szólok, ők profik, ahogyan a Muravidékiek is.

Jó pálinkát szinte mindenhol lehet inni, ha oda figyel az ember, én még jó vodkát is ittam, bármilyen hihetetlen.

A whiskyt felejtsük el, az tényleg brutálisan rossz, még a single malt is, ahhoz minimum írnek kell lenni, hogy ezt
fogyaszd, és állítom, hogy Guiness sör nélkül ihatatlan.

A jó pálinka nálunk felé negyvenöt foknál kezdődik, az alatt csak lázad van, nem pálinkád.

Egy rendes disznóvágás példának okáért elképzelhetetlen pálinka nélkül, és még mondja valaki, hogy nem használ az egészségnek, jó kedélynek és jó közérzetnek.

Egészen, amíg délben haza nem tántorogsz, és a hites, kedves, szerelmetes feleség hirtelen felindulásában el nem vágja a torkod egy fokhagymatörővel.

De megéri. (Nem én mondom, így hallottam.)

Még egyszer mondom, mert profi hazudozó vagyok, nem szeretem a pálinkát.

De ezekben a furcsa időkben, amikor önkéntesen is elzárkózunk embertársainktól, elfogyott a pálinkám. Ez körülbelül olyan szégyen, mint ha egy királytigris elhullatná a szőrét.

Kétségbeesetten sivalkodtam egyet a közösségi hálózaton, hadd ne mondjam ki, hogy fészbuk.

Pár óra múlva egyből lett két és fél liter príma szilvapálinkám, házhoz hozva, és azóta is csak érkezik, érkezik, derék, drága barátaimtól.

Én ugyan nem iszom, de azért fogy, na.

Ha vérplazmát, vagy antiobiotikumot kértem volna, valószínűleg mindenki széttárta volna a kezét.

De a pálinka! Hát az szent, anélkül még ellenségünket sem hagyjuk, ha tehette volna, Rommel dicsőséges tábornokunk Észak-Afrikában küldött volna néhány hordó snapszot az angoloknak. Ja, küldött is. Meg utána egy kommandós csapatot.

Most, noha még egyszer mondom, nem szokásom, és gyakorló absztinens vagyok, megiszok egy pohár pálinkát az egészségetekre. De csak azért!

Isten, Isten! Egészségünkre!

György Attila József Attila-díjas író

Forrás: Facebook