György Atti­la tol­lá­ból-Öt Kutya

Szó­val

Sok­fe­le jár az ember, és hát, ha a sze­me már annyi­ra kinyí­lott, mint egy hat­he­tes macs­káé, akkor már sokat is lát.

Ha még az ízlé­se is rend­ben, szag­lá­sa is, nem beteg ember, akkor be-betér egy ren­de­sebb étterembe.

Ebből, Isten­nek hála, sok van Nagy-Magyar­or­szá­gon, ha mind­egyik­ben meg­áll­nánk, (csak a jobb helye­ken!), akkor is kel­le­ne újabb ezer­egy­száz év.

De időnk van.

Ezért, pél­dá­nak oká­ért, érde­mes meg­áll­ni Csí­xent­sze­re­dán, és betér­ni az Öt Kutyába.

Már a neve teli­ta­lá­lat, ezt ki is kell fejteni.

Azt ugye, tud­juk, Csík­sze­re­da sok dolog­ról híres és hír­hedt, de a jég­ko­rong, a hoki, itt nem sport, ez itt val­lás, hitvallás.

Már­most a sze­re­dai hoki­csa­pat, a Sport­klub, ami köz­tu­do­má­sú­an héro­szok, és gigá­szok, és fél­is­te­nek vidám csa­pa­ta, az meg­ha­tá­ro­zó jegye a Székelyföldnek.

Nem is olyan régen, a csí­ki jég­ko­rong-pálya köz­vet­len köze­lé­ben állt az Öt Kutya nevű étte­rem, és kultúrintézmény.

Az úgy volt, hogy Ottó bará­tunk, orszá­gos baj­nok, dicső kapus­ként kiér­de­mel­te a Kutya nevet, mert hősi­e­sen véd­te a ketrecet.

Aztán elvet­te fele­sé­gül Katit, aki­ből ezek után nyil­ván Kutya fele­sé­ge lett, és főnö­ke, és egyáltalán.

Aztán sem­mi perc alatt három remek fiú­gyer­mek szü­le­tett, mind­annyi­an ismert jég­ko­ron­go­zók, hát így lett meg az öt kutya.

És ebből egy étterem.

Ez volt az a hely, ahol a hoki meccsek har­ma­dai között lesza­ladt az a pár­ezer szur­ko­ló, és a tizen­öt per­ces szü­net­ben gyor­san meg­ivott három sört min­den­ki, a meg­fe­le­lő pálin­kák kísé­re­té­vel, olyan is akadt, aki négy perc alatt befalt egy kár­pá­ti bor­zos­ka nevű ételt, ami igen kiadós, van­nak olyan tör­zsek a vilá­gon, ame­lyek egy hóna­pig elél­né­nek kaló­ria­tar­tal­má­ból, de ezt a Kutyá­ban erő­sen finom­ra csinálták.

És nem káka­bé­lű­ek­nek való.

A Kutyá­ban már sok min­den tör­tént, aho­gyan Rej­tő mon­da­ná, ez egy ele­gáns hely, itt már orvost is műtöt­tek (per­sze, bics­ká­val), de rúg­tak ki páros láb­bal rocksz­tárt, és egy­ál­ta­lán ide csak rend­kí­vül deko­ra­tív lányok, és erős embe­rek, jég­ko­ron­go­zók és kiszol­gált spor­to­lók jár­tak, meg néhány magam­faj­ta léhűtő.

A múlt idő­ért most bocsá­nat, mert az Öt Kutya, hála a Fenn­va­ló­nak, tovább­ra is él. Virul. 

Ugyan­úgy meg­ma­radt, talán jobb is, csak messzebb van a csar­nok­tól, egy szü­net már nem elég oda-vissza a három sörre.

De a kony­há­juk isteni.

Kati­tól ugyan­úgy félünk, Ottó a sze­líd mac­kó moso­lyá­val ked­ve­sen fogad, néha pálin­kát is ad, és erős, edzett embe­rek köszön­nek a szom­széd asz­tal­tól, lehet, éppen egy KHL-es jég­ko­ron­go­zó, lehet egy róka­ké­pű biz­to­sí­tá­si ügy­nök: egy vér­ből valók vagyunk.

És meg­eszed azt a gyö­nyö­rű­sé­ges káposz­ta­lé­le­vest, amit csak itt készí­te­nek így, ha éppen a sors jó ked­vé­ben talál­ja a „kutyá­kat”, akkor kocso­nya is van, és vég­re, murö­tu­ra, ami olyan, ami­lyen­nek len­nie kell. 

Per­sze, csül­köt is ehetsz, meg töl­tött káposz­tát, és ha nem etted meg, mert nem etted meg, akkor Kati egé­szen fer­de szem­mel néz rád.

Ha meg kel­le­ne fogal­maz­ni tíz kife­je­zés­ben a Haza fogal­mát, az Öt Kutya min­den­kép­pen ben­ne lenne.

Fotók György Atti­la face­book oldaláról

For­rás: Facebook