György Attila tollából – Nehézfiúk, Nagyfiúk.
Nehézfiúk, Nagyfiúk.
Nem igazán szeretek erről írni, de hát jó biztonságban, két macska szigorú őrizete mellett, csak megkockáztatom.
Kisvárosban élek, Csíkszeredában, nagyvárosokban is jártam-keltem, itt es, ott es, de van egy fajta, ami lépten-nyomom megjelenik, legyen az Csicsó, vagy Melbourne, vagy Göteborg.
Ezek a „kigyúrt”, proteinbombákon nevelkedett lények, rendszerint kétkilós aranyfuxxal (magyarán trombitaréz), a nyakukban, hivalkodó, vikingnek hitt tetkókkal, nyilván, fogalmuk sincs róla, hogy a tetkó arról szól, hogy a füstölt hering szavatossági ideje lejárt.
Na, ezek nem a nehézfiúk, és nem a nagyfiúk.
Ezek papírtigrisek.
Az igazi nehézfiúk, az igazi nagyfiúk szerények, udvariasak, nekik nincs szükségük bizonyításra, a gepárd sem kel versenyre egy hiénával. Rangon aluli lenne.
Eléggé foltos a bundám, én sosem voltam nagyfiú, ha belegondolok, mint volt kocsmáros, és vendéglátós, elég sokszor volt részem „nézeteltérésben”, ha jól emlékszem, minden esetben megvertek.
Ez van. Az alkatom talán meglenne hozzá, de hát én a bunyóhoz annyit értek, mint miketyson az asztrofizikához, tehát, a lélek kész, de a test erőtlen.
Az igazi nagyfiúk, akikre nagy tisztelettel nézek, de tényleg, akik csendesen, egy ásványvíz mellett elvannak a kávéház teraszán, lehet, éppen törpetacskót sétáltatnak, vagy kipihenik sportolói karrierüket, na, ők a nehézfiúk, rájuk mindig lehet számítani, és igazi nehézfiú ingyen már nem verekszik. Mert méltóság is van a világon.
A Nagyfiúk… Cseh Tamás is énekelt már róluk. A Nagyfiúk azok, akik elmentek, ’56-ban a Corvin-közben harcoltak, aztán vagy meghaltak, vagy tovább vitték a terhet, az igazi Nagyfiúkra mindig lehet számítani.
Ők még tartják a reményt számomra, mindegy, szurkoló vagy éppen tüntető, vagy békésen üldögélő kamerád a szomszéd asztalnál. Összevillan a szemünk, és nevetünk a proteinbombákon.
Amíg vannak Nagyfiúk, és rejtőjenősen, Nehézfiúk, serény múmiák, addig van még emberi élet, van decens életvitel, van család, van minden, amíg vagytok, amit még szeretünk.
Persze, ehhez kell egy bölcselet, meg kell érni ehhez. Az erő nem a bicepszben lakozik. Máshol.
Egészségünkre.
Remélem, holnap nem vertek meg, nem olyanok vagytok.

Forrás: Facebook