Hírek Morzsák György Attila tollából-Mustár

György Attila tollából-Mustár

A mustár nemzetközi világnapja, (és világnapja már lassan mindennek, és mindenkinek van, a nyolcvanhatféle transzgendereknek is), a mustáré, az augusztus harmadika.

Ezen a napon sok minden történt, többek között leégett a jeruzsálemi Templom, II. Olaf norvég királyt szentté avatták, a goroszlói csata után a labancok megkapták Erdélyt,
Németország hadat üzent Franciaországnak, és Jesse Owen száz méteren olimpiai bajnok lett.

Elég zsúfolt dátum. De most nem erről van szó.

Ez a mustár világnapja.

A mustárról, azon kívűl hogy iszonyú mód szeretem, elég keveset tudok.

Annyit azért igen, hogy jó. Nagyon jó. Egy rendes szelet borjúhúst pácolás után bekenni mustárral, nos, olyankor kezdi érezni az ember, hogy itt valami jó történik.

Miccs, csevabcsicsi, virsli, és más, ínyünknek oly kedves eledel elképzelhetetlen mustár nélkül.

Én még báránybordát is ettem mustárral Ausztráliában, és szívemre tett kézzel állíthatom, eszméletlenül jó.

A mustár, persze, majdnem mindenből készül, de az igazi az, ha mustármagból.

Néhány idióta ugyan azt mondja, a mustár is Amerikából származik, de hát akkor Jézus urunk hogyan példálózott volna a mustármaggal?! Szégyelljék magukat, akik tagadják a közel-keleti és ázsiai gyökereiket.

Már az egyiptomi fáraók sírjaiban találtak mustáros edényeket (nem vicc!), a francúz szerzetesek “mustum ardens”-nek nevezték, ami „égetett bort jelent”, s ha valaki ért a mustárhoz, hát ők igen.

Azok a szép, selymes, erős, könnyfakasztóan gyönyörű dijoni mustárok…

Amerre a világban jártam, majdnem mindenhol vásároltam, de legalábbis megkóstoltam a mustárt.

Van mustárból natúr, van tormás, van korianderes, van mindenféle marhaság.

Az igazi, az a rendes román mustár, ezt valahogy elkapták, mint Erdélyt.

Borzasztóan olcsó, és gyermekkorom óta kedvencem, néha beszerzek nagyzolós mustárokat is, de a valódi, a nagybetűs Mustár, az a kicsi műanyag tartályban a jó öreg mustár, tudni sem akarom hogyan és kik csinálják. Egyszerűen jó.

Gyerekkoromban, amikor „hála” a Kárpátok géniuszának, alig volt étel, nagyrészt zsíros kenyeret ettünk mustárral, már amikor volt zsír. Mert nem mindig volt.

Mai napig képes vagyok, csak úgy, egy kávéskanálka mustárt megenni.

Magára.

Mert nem tegezem.

Most, hogy így ezt írom, elkapott a bűnös vágy. Van egy kicsike sült kolbászom, belemártom. És milyen jó lesz…

Egészségünkre!

György Attila József Attila-díjas író

Forrás: Facebook