Hírek Morzsák György Attila tollából-Murötura

György Attila tollából-Murötura

Hát, kezdjük azzal, hogy ez viszonylag ismeretlen fogalom a magyar gasztronómiában, nagyjából vegyes hordós savanyúságnak nevezik, na, ennek annyi köze a muröturához, mint a besenyőnek a honfoglaló magyarokhoz, vagy most a bajornak a tuniszi polgártárshoz.

Ez, mi tagadás, rendes balkáni étek, semmi baj ezzel, jöttek onnan jó dolgok is.

Egy rendes murötura körülbelül huszonhárom összetevőből készül, van benne (rengeteg) zöldparadicsom, uborka, karfiol, káposzta, kicsi drága cékla, hogy színet adjon a levének, fokhagyma, kapor, csombor, feketebors, babérlevél, és a többit azért sem árulom el.

Hát, én ebből évente úgy százötven litert teszek el, ez is olyan, mint a babgulyás, minél nagyobb a mennyiség, annál jobb.

Ehhez persze, minőségi anyag kell.

Kimehetsz a piacra is, és megvásárolhatni a regáti romántól, de hát, na. Jó, egy részét megvásárolod, mert ez van.

De ha már zöldparadicsomról van szó, ott van Homoródalmáson Irénke, tisztelt szomszédasszonyunk, aki állítom, a világ egyik legjobb paradicsomtermelője, az inkák meg az aztékok csak álmodtak ilyen paradicsomokról, amiket ő termel.

Tegnap a feleségem éppen Almáson járt, mondtam neki, hozzál némi paradicsomot, mert aljas szándékaim vannak vele.

Azt mondja: – nem lehet, kicsikék még és zöldek.

Hát mondom: – Pont az kell.

Azt mondja, nem lehet.

Huh. Kifújja az ember magát, mondom: légy szíves, hozzál a kicsike, zöld, éretlen paradicsomból, mert nekem ez kell.

Milyen a szerető asszony, hozott. Mondjuk, kevesebbet, mint amire számítottam, abból volt vagy négy darab kicsi zöld, és vagy négy, már egészen pirospozsgás szépség, hála a Fennvalónak.

Nos, ebből egyet reggel azonnal elfogyasztottam, csak úgy magára (mert magunkra is adunk), aztán gondoltam egy merészet.

A négy kicsi zöld paradicsomocskát gyorsan összebarátkoztattam egy murokkal (igen, igen, sárgarépa), egy fél hagymával, egy fej fokhagymával, némi fűszerkerevékkel (azért mindent nem mondok el), és elrejtettem, elrekkentettem egy hűvös, sötét helyre, amit senki nem talál meg.

Egy liter murötura egy borkányba, ami, akármilyen csúnyán hangzik, a magyar borkannából származik, és ha valaki ezt befőttesüvegnek nevezi, nos, ez számítson rettenetes bosszúmra.

Most várok, méla, hosszú, lassú lesben vagy három hónapot. Néha megdédelgetem, belefújok, megforgatom a vizet benne (kettő százalékos sóoldat), és aztán megeszem, egy ültömben, mint a görög istenek a gyermekeit.

Alig várom. De addig még eszek egy kis félérett paradicsomot.

Ez az íz.

A Paradicsom.

György Attila József Attila-díjas író

Forrás: Facebook