György Atti­la tollából-Maszlina

Igen, igen, masz­li­na. Csak sem­mi olaj­bo­gyó, és olí­va, és min­den­fé­le becéz­ge­té­sek, meg finom­ko­dás, ennek ez a neve, és kész, min­den ren­des bal­ká­ni és főleg ión, dór, akháj nem­zet így ismer­te, punktum.

A világ egyik leg­na­gyobb aján­dé­ka szá­munk­ra, (úgy vélem, már Zeusz is aján­dék­ba kap­ta vala­ki­től), a korin­tho­szi osz­lop­fők mel­lett a civi­li­zá­ció jel­ké­pe lehetne.

Az is. Csak ez fino­mabb, lak­ta­tóbb, egészségesebb.

Mi annak ide­jén ren­de­sen hoz­zá­szok­tunk a nap­ra­for­gó-olaj­hoz, hasz­nál­tuk is szor­gal­ma­son, mai napig élek vele, azt is sze­ret­jük nagyon. De a masz­li­na-olaj, na, az az.

Tény, hogy azért tükör­to­jást ne süss ben­ne, s egy­ál­ta­lán. A masz­li­naolaj érzé­keny, női­es, finom, ízt, tar­tal­mat ad, és meg van a maga mél­tó­sá­ga. Főként a zöl­de­ket sze­re­ti, már­mint a növény­ben, mert ember­ben az utálatos.

Vol­tak idők, és civi­li­zá­ci­ók, igaz, rövi­den, csak pár­ezer évig, amíg az alap­étel csak a masz­li­naolaj volt kenyér­rel, meg bor­ral. Ez bőven elég az élethez.

Gon­dol­já­tok, ami­kor vala­kit fel­ken­tek pap­nak, vagy pró­fé­tá­nak, vagy csá­szár­nak, vagy akár­mi­nek, mirr­hát és akár­mit használtak?

Nem. Masz­li­naolaj volt.

Ha egy­szer egy idő­kap­szu­lát küld­het­nék ide­gen vilá­gok­nak, fajok­nak a világ­ban, biz­tos, ben­ne len­ne a masz­li­na. A leve­le­i­vel együtt.

Az olaj­ág min­den­kor a béke, és a jószán­dék jel­ké­pe volt.

Én konk­ré­tan nem tudok jól alud­ni, ha ott­hon nin­csen leg­alább három­fé­le masz­li­nám, ked­ven­cem a kala­ma­ta, ami egy görög kis­vá­ros nevét viseli.

Rit­kán, de néha vagyok a menny­or­szág­ba, ilyen volt pél­dá­ul Valen­cia, és ott is Euró­pa egyik leg­na­gyobb élel­mi­szer­pi­a­ca, vásá­ra. És ott körül­be­lül negy­ven pult, csu­pán maszlinával.

Azt hit­tem, na, most vége, meg­hal­tam, és elnyer­tem min­den jutal­ma­mat. Volt ott ezer­fé­le masz­li­na, vörös, feke­te, zöld, kék, sár­ga, piros, saját levé­ben, olaj­ban, szá­ra­zon, sós víz­ben, bor­ban(!!!) áztat­va, egy­sze­rű­en nem tud­tam, mit kez­de­ni az élménnyel.

Aztán egy igen ked­ves spa­nyol hölgy össze­ál­lí­tott nekem egy műanyag sös­rös­po­hár­ban úgy egy fél­ki­ló­nyi kok­télt, min­den­fé­le masz­li­ná­ból tett bele. Kap­tam mel­lé egy fog­pisz­ká­lót, s azzal ellegettem.

Ha volt nagy gaszt­ro­nó­mi­ai élmé­nyem, ez volt az.

Most megyek, és kirá­mo­lom a hűtő­ből masz­li­ná­i­mat, s egy kis sör meg pálin­ka mel­lett jól elle­szek vele.

Iste­nek ajándéka.

Egész­sé­günk­re!

For­rás: Facebbok