Hírek Morzsák György Attila tollából-Macskákok

György Attila tollából-Macskákok

Azt nyilván, mindannyian tudjuk, a kutyáknak gazdája van, a macskáknak személyzete. A kutya feltétel nélkül szeret, a macska is tud szeretni, csak azelőtt feltétel nélküli fegyverletétel szükséges. Ha tetszik, ha nem.

Ezek a dögök, akik bizonyítottan a Szíriusz valamely obskurus bolygójáról érkeztek a Földre, ezek egyszer csak átveszik a hatalmat.

Mit is beszélek, már rég átvették.

Bő ötezer éve, az óegyiptomiak ezt felismerték, aztán beletörődtek, csináltak egy bazi nagy szobrot róluk, amit Szfinxnek neveztek el, és ennyi. Az óegyiptomi civilizáció eltűnt, maradt a macska utánuk.

Ezek a ravasz, simogatnivaló, doromboló és gonosz görények lassan meghódították az ismert világot. Dalmáciát egyértelműen meg, saját városuk is van, Kotor, ahol szerintem a legjobb macskának lenni, még a városcímerbe is belekerült.

Törökországban pláne jó macskusznak lenni.

A muszlim országokban általában, még a mecsetbe is bemehetnek, mivel a Próféta erősen bensőséges viszonyt ápolt Müezza nevű macskájával.

Ha egyszer macskaként újjászületek, akkor a saját macskám szeretnék lenni.

Nincs is annál szebb, mint életed bő kétharmadát átaludni, a kaját eléd teszik, kitakarítják utánad az almot, közben ugrálhatsz a gazdatest veséjén, ráfekszel, aztán szundítasz egyet a sütőlapon, szétszeded a kanapét, addig nézed nagy kerek, gyilkos szemekkel, amíg ismét nem ad egy whiskast, megélezed a karmaid a női entitások csizmáin, aztán megint jót alszol rá.

És mindezek ellenére szeretjük őket, nekem, amióta az eszem tudom, voltak macskáim, de ma sem értem, miért szeretem őket annyira, talán azért, mert vannak, és kész.

Pedig néha hogy tudnak idegesíteni… (Csak meg ne hallják.)

Egy csángó bölcsesség szerint minden macska minden éjjel hétszer teszi fel magában a szándékot, hogy megöli gazdáját. Ez csak azért nem sikerül neki, mert három lépés után elfelejti, mit is akart, inkább odafekszik és dorombol egyet jókedvében.

Amúgy tényleg nem nagyon van rövidtávú memóriájuk, néha elindulnak, majd leülnek, és bambán néznek a világba, mert már nem is tudják, enni, üríteni, vagy vadászni indultak.
Hosszútávú memóriájuk annál jobb, soha nem felejtik el, ha egyszer seggberúgtad, vagy idiótának nevezted őket.

Tényleg olyanok, mint a profi diktátorok.

Az ismert világ legszeretetteljesebb gyilkosai, egyszerűen nem lehet haragudni rájuk, pedig megérdemelnék.

De Ők csak vannak, átlébecolják ezt a rövidke földi életet, örömet hoznak a sok bosszúság mellé, és néha tartalommal töltik meg az érzelmileg üres pillanatokat is.

Vannak. És milyen jó, hogy vannak.

György Attila József Attila-díjas író

Forrás: Facebook