Hírek Morzsák György Atti­la tol­lá­ból – Len­gyel kolbász

György Atti­la tol­lá­ból – Len­gyel kolbász

Len­gyel kolbász.

Ki ne ismerné?

„Polak, Węgi­er, dwa bra­tan­ki, i do szab­li, i do szklanki.”„Lengyel-magyar két jó barát/ Együtt har­col s issza borát.”

Jól meg­va­gyunk mi len­gyel test­vé­re­ink­kel, már Bem apó előtt is ittunk együtt, talán a kije­vi Rusz alatt is koc­cin­tot­tunk már a vodocskával.

Mond­juk, volt idő, ami­kor a len­gyel vod­ka világ­már­ka volt, s ma sem egy játé­kos, meg­ve­ten­dő műfaj, egy len­gyel­lel leül­ni vod­káz­ni, hát az fel­ér egy orosz rulettel.

A len­gyel gaszt­ro­nó­mi­á­ról meg­le­pő­en keve­set hal­la­ni, pedig van nekük, nem is akár­mi­lyen, lényeg, hogy disz­nó legyen és káposz­ta, aztán lesz valahogy.

De a len­gyel kolbász…

Hát, hogy miből készül, és hogyan, azt jobb nem tud­ni, ha elárul­nák neked, utá­na meg kel­le­ne ölje­nek, marad­junk annyi­ban, a disz­nó (jó eset­ben az), lepat­ta­nó alkat­ré­sze­i­ből készül, amit még egy szu­a­hé­li benn­szü­lött is mere­de­ken néz­ne, de azért csak jó lesz, na.

Volt idő, ami­kor a len­gyel kiván­dor­lók, Áme­ri­ká­ba tán­to­rog­va ’48 után, a magyar test­vé­rek­kel, csak ezt vit­ték magukkal. 

Túl­élés­hez elég volt.

Az igaz­ság­hoz hoz­zá­tar­to­zik, a bajo­rok meg­pró­bál­ták ellop­ni a recep­tet, csi­nál­tak vala­mi bor­zal­mas virs­li­fé­le­sé­get, sze­rin­tem a Sta­si, (a kelet­né­met tit­kos­szol­gá­lat) azzal vallatott.

Szép új idők jöt­tek, bemegy a derék szé­kely, (ese­tem­ben az urbá­nus csán­gó) a csí­ki üzlet­be, és mert egy­szer élünk, azt mond­ja: len­gyel­kol­bászt kérek.

Sokan kérik ezt erre­fe­lé, mert olcsóbb, mint a macs­ka­ele­del, s azok­nak is enni kell.

Ott­hon egy kicsit elgon­dol­ko­dik az élet értel­mén, most még­is mihez kezd­jen vele, de ha enni kell, hát enni kell, emig­ráns őse­i­re gon­dol, s halált meg­ve­tő bátor­ság­gal meg­sü­ti, per­sze kevés káposz­ta­lé­vel meg­pá­rol­va, mert az még­is­csak kell.

Aztán kész lesz, nézi a ’zem­ber, nézi, hát, a Miche­lin-csil­lag még várat magá­ra, de az illa­ta jó, a macs­kák kife­je­zet­ten extá­zis­ban van­nak tőle.

Mond­tam már, hogy sava­nyú káposz­ta is kell hoz­zá, a másik túl­élő táplálék?

Enél­kül sem­mi vala­mi­re­va­ló had­já­rat, expe­dí­ció, kalan­do­zás nem lehe­tett volna…

Aztán egy jó kicsi gyi­me­si pityó­kás házi­ke­nyér-sarok, egy pohár vod­ka, na jó, egy sör is.

És ismét kerek a világ!

Isten áld­ja a len­gye­le­ket, s min­ket se hagy­jon el.

Forrás:Facebook