Hírek Morzsák György Atti­la tollából-Kuvik

György Atti­la tollából-Kuvik

Kur­va egy bagoly, az biz­tos. Kicsi­ke, sunyi, aljas, de egész éjsza­ka úgy rikol­toz, Eur­ázsi­á­ban min­den­hol, de külö­nö­sen az én abla­kom felett, hogy az már csuda.

Iúú­úú, íúúú, íúú­úú, íúúú…

És ezt még vagy nyolc­van­két­ezer­szer. Ugye, hogy ide­ge­sí­tő, még olvas­ni is?

Hát még hallani.

Este, szür­kü­let­kor rázen­dít. Haj­na­lig abba nem hagy­ja, nem értem, hogy nem reked be, nem dög­lik meg, nem for­dul le a fáról ez a nyolc­van dekás madár.

Téve­dés ne essék, mint min­den­ki, én is sze­re­tem a min­den­fé­le bubo bubokat.

Nem merem nem sze­ret­ni. Egy egy olyan állat, amely­nek a sze­me nagyobb, mint az agya, és a fejét abnor­má­li­san, száz­nyolc­van fok­ban képes elfor­dí­ta­ni, hát ez majd­nem olyan pro­fi, mint egy átla­gos szé­kely fele­ség. (Ezzel nekem ennyi.)

Állí­tó­lag pro­fi vadász. Kétel­ked­nék ben­ne, de mivel még­is, maka­csul él, fenn marad, és bizo­nyo­san nem müz­lit eszik reg­ge­li­re: el kell hin­nem, jó, ragadozó.

De a kuvik, amit népi­es nevén nemes egy­sze­rű­ség­gel halál­ma­dár­nak nevez­nek, mert ha vala­hol kuvi­kol, akkor neked annyi…

A jó édes bag­ly­any­ját, nekem ne kuvi­kol­jon, mert előbb-utóbb veszek egy légpuskát.

És utá­na főbe lövöm magam vele, mert a bagolyt még sem lövöm le, védett dög, szép nagy sze­mei van­nak, de úgy ordít egész éjsza­ka, mint egy letar­tóz­ta­tott bűnöző.

Értem én, hogy most éppen pár­zá­si idő­szak van, de ez két hete hív­ja a pár­ját, aki nem, és nem jön, hogy hol a jó any­já­ba kóbo­rol, na, annak sem len­nék a helyé­ben, ami­kor hazamegy.

Ugyan­is, láss cso­dát: a kuvik mono­gám. Egy élet­re választ párt, mint a ping­vi­nek vagy a szé­ke­lyek. (Rend­ben, elis­me­rem, a szé­ke­lyek kinőt­ték a kuvik­sá­got, most már az uhu­ba­goly szint­jén vannak.)

De ez a nagy sze­mű, tol­las, szem­re­va­ló szár­nyas akár­mi, még min­dig ordít kinn.

Iúú­úú, íúúú, íúú­úú, íúúú…

A macs­ká­im ideg­be­te­gek let­tek. Ha meg­te­het­nék, és meg­fog­hat­nák (per­sze, erre sem­mi esé­lyük nincs, könyebb lett vol­na egy vakon­dok­nak elfog­ni Osa­ma Bin-Ladent), nos, hát, a kuvik­nak nagyon quick len­ne a végzete.

De hát ez van. Elvi­sel­tünk mi sok min­dent, világ­há­bo­rú­kat, for­ra­dal­ma­kat, ország­vesz­tést, ország­szer­zést, lend­va­i­il­di­kót, és még sorolhatnám.

Ezért úgy dön­töt­tem, hadd kuvikkoljon.

Amúgy sem írt ki erről nép­sza­va­zást sen­ki, erős a gya­núm, ebből egy­szer román minisz­ter­el­nök lesz.

Iúú­úú, íúúú, íúú­úú, íúúú…

Na jó. Vagy talál magá­nak egy kuvik­csajt, vagy én egy parittyát.

György Atti­la József Atti­la-díjas író

For­rás: Facebook