Hírek Morzsák György Attila tollából-Kutyákok

György Attila tollából-Kutyákok

Macskákokról már sokat írtam, hadd írjak most másik barátainkról, akik valódi barátok, nem hűbérurak, mint a nyávogó zsarnokok, hanem igazi barátaink, amelyek, ha kell, meghalnak értünk, és bő sok százezer éve mellénk szegődtek, csak úgy szeretetből, nem a velőscsontért.

És megvédtek, és megvédenek, ha kell, a kardfogú tigris, és a betörő ellen is, jöhet medve és jöhet az összes istennyila, és pandémia. A kutya ott van, legrosszabb esetben felborzolja nyakszőrét, megveti lábait, és lehet harminc dekás vagy nyolcvan kilós: Ő megvéd, minden kutyában egy Zrínyi lakozik.

Jómagam ugyan macskabarát vagyok, de hát ez nem zárja ki szeretetben egymást. A kutyu meg a macsek igenis jól kijönnek egymással, feltéve, ha egyik még kölyök az ismerkedéskor, mert ezek intelligens lények, gyereket nem bántanak.

Volt nékem, volt nékem, daruszőrű paripám nem, de például egy Kriszta nevű dalmát ebem.

Azért lett a neve Kriszta, mert éppen Karácsonyra szereztem be volt szerelmemnek, aki éppen aznap este csalt meg, aztán a szerelem ment, a kutya maradt, sok évig. Együtt jártunk a városban évekig, megtanult velem sörözni, a törzshelyeimen külön adtak neki kis tálkában sört, jól elvolt.

Gyimesen távozott az örök vadászmezőkre, hol máshol egy dalmát vizslának?

Aztán több saját kutyám nem volt, de rengeteg kutyabarátom lett.

Többnyire érzik rajtam a macskaszagot, de nagyvonalúan eltekintenek felette.

Ott van példának okáért barátom mentora, Füge, akit szerintem a CIA és az FBI, valamint minden hárombetűs szervezet nyilvántartásban tart, mert előszeretettel rabol, a jó Isten tudja honnan, hatalmas lábszárcsontokat a városka központjában, valamint kisiskolások tízóraiját.

Nem tehet róla, Ő egy magyar vizsla, ez a dolga, vadászik. Ha nincs fürj, van bundáskenyér valahol.

Vagy ott van barátném kutyája, Bodza, aki alsó hangon is hatvan kilós fenevad, éjfekete. Csak azzal nincs tisztában, mivel még egyéves sincs, hogy a méretei már nem a pelenkás kori, ezért előszeretettel felkuporodik az öledbe, mind a hatvan kilójával, és szerelmetes szemekkel gyönyörködik benned.

Volt egyszer egy kóbor kutyám, naponta kísérgetett törzshelyemre, angyali türelemmel várta ki, amíg elvégeztem szokásos menüjeimet, majd hazakísért. Egyszer csak eltűnt.

Drága kutyák. A szerződés, az szerződés, valamikor ideszegődtetek mellénk, védtek, őriztek, vadásztok, és csak szeretetet vártok, semmi mást.

De azt nagyon, és meg is érdemlitek.

Hát kutya nélkül is lehet élni, csak nem biztos, érdemes.

Kusz-kusz…

Na gyere, kapsz egy barackot, megrázod a fejed, és megcsóválod a farkadat.

Farkas vagy valahol, de nagy lélekkel és lojalitással, mint mi, pusztai népek.

Őriztek, védtek, és szerettek.

Örök testvériség.

György Attila József Attila-díjas író

Forrás: Facebook