György Attila tollából-Kucsmagomba
Hát, ha valamivel engem ki lehet kergetni a világból, az a gomba. Gyimesi vagyok, és ismerem a népdalt, miszerint: „Tegnap a Gyimesben jártam: bolondgombát vacsoráztam. Úgy meg bolondultam tőle, elszerettem, aki főzte.”
Na, ezt aztán bánhatod.
Szóval, a gombával csak csínján. Vidám kölyökként sokat jártuk az oldalakat, ott rögtön a ház mögött, a régi, elkobzott, eltékozolt családi erdőnkben, gombásztunk.
Na, mi kifejezetten csak háromféle gombát ismertünk, minden más bolondgombának számított, amit letapostunk, kíméletlenül, akár a mongol hadsereg a mandzsúrokat.
Volt ott ugye a riskó, vagy fenyőalja, művelt nevén az ízletes rizike (Lactarius deliciosus), de ez nekünk csak riskó, és ezt mi jobban tudjuk. Ott lakik a legelőkön a fenyők alatt, csoportban nő, leszeded, az sem baj, ha nyüves, legalábbis mértékkel. Otthon túrót teszel bele, és olajban, egy tepsiben az érckályhán anyád megsüti, na, az finom.
Tényleg az.
Meg hát ott van a galambgomba, mi csak így ismertük. Ebből is a kékhátút ajánlja a szakirodalom, de nincs az a csángó, aki egy kék színű valamit leszedne, köztudomású, a kék nem jó, a fekete és a sárga halálos, akár a németek vagy az osztrákok.
De ízre amúgy jó a galambgomba, persze, szintén túróval megrottyantva.

Aztán ott van a tinótorgy, ami tényleg ritka egy jószág, gyakorlatilag szarvasgomba, megvoltak a saját, általunk féltve őrzött titkos lelőhelyei, rendszerint fenyő mellett nevelkedett a föld alatt egy rózsabokor mellett (nem vicc!). Na, ez, tojásban kirántva… Felért egy borjúflekkennel.
Jó, elismerem, nem láttam még sast, ami lecsapott volna egy gombára, de minden csak evolúció kérdése, és ahol BLM van, ott gombaevő sólyom is lehet.
Na de a király: a kucsmagomba. Rendkívűl elegáns neve van latinul, hogy azt mondja: Morchella esculenta, de csángóúl ezt egyszerűen faszkógombának hívják, és hát, nomen est omen, ez tényleg olyasmi.
Kora tavasszal jelenik meg, kimegy a kölyök kolbászolni a domboldalba: ni-ni: ott egy kis barna kucsmagomba, aztán, még egy, és még egy, és még egy.
És boldogan, nevetve hazafutunk vele, nem túl sokkal, mert ez is ritka jószág, és szépen kettéhasítja anyánk, kevés túró bele (ez elmaradhatatlan, ez egy csángó mánia), és pillanatokon belül kész van ez a fűszergomba, minden gombák királya, és a királyok gombája.
Nem véletlen a neve: kucsmagomba: a kucsma a fejtetőn van, egyfajta korona.
De hogy én a gombát hogy utálom…
Azt hiszem, van még némi csiperke a hűtőben. És túró is akad.

Forrás: Facebook