Hírek Morzsák György Attila tollából-Kakas

György Attila tollából-Kakas

Ezúttal aztán tényleg fogós konyhaművészeti remekről esik szó, kell is egyet szusszanjak, mielőtt neki kezdenék, kinyitok egy sört magamnak, hadd szusszanjon az is.

Psssszzz…..

Most a kakasról lesz szó.

De nem arról, amelyik kukorékol, és hajnalban idegesít, továbbá boldoggá teszi a környék összes pipijét, nem, nem.

Ez itt most a pattogatott kukorica, romlott ork nyelveken popcorn, de művelt népek életében egyszerűen csak kakas.

Mint annyi mást, például a szifiliszt is, meg a dohányt, marcona felfedezők hozták haza Amerikából, ezt kukorica formájában.

Valószínűleg időbe telt, amíg ezek a hadfiak felfedezték, hogy ez a csöves növény nem csak dekorációs célokra alkalmas, ezzel lehet valamit még kezdeni.

Eleinte voltak kezdetlegesen próbálkozások, így lett a puliszka, meg egyéb futó kalandok, aztán egyszer valamelyik gondatlan ott felejtette a tábortűzben, s a kukorica mind kipattogott.

Ez mérföldkő volt az emberiség történelmében, utána jött a mozi, az esti filmek, és egyáltalán, a civilizált élet.

Tudni kell, a kukorica ki nem pattogott részét tyúknak hívják, eléggé érdekes, az ember azt gondolná, a kinyílt, termékeny a tyúk, de ez itt fordítva van.

Ha billgates, vagy sorosgyörgy valamit sajnál, az az, nem ők fedezték fel, hogy egy marék törökbúzát beteszel egy zacskóba, és eladod két kiló áráért. Márpedig megveszik, mint a cukrot, magam is nagy fogyasztója vagyok.

Ahhoz már lusta vagyok, utánanézzek, ki fedezte fel a mikrohullámú sütőt, nem is érdekkel, de ezek ketten úgy együtt járnak, mint Péter és Pál a kalendáriumban.

Pontosan három perc kell 700 kemény celsius fokon, és miután végighallgattál egy olyan géppuskasorozatot, mint legutóbb Doberdónál, vagy Sztálingrád alatt, kész is van a kakas.

Megsózod. Csak finom sóval, mert nem brutalizáljuk, igaz, a pattogatott kukoricát ez olyannyira nem érdekli, mint bizonyos politikusokat az Alkotmány. De azért jó finom sóval megszórni, jól összeborzolni. És lehetőleg ne hagyjuk kihűlni, bár hidegen is jó.

Az igazi, legigazibb kakast Csíxeredában ettem, ahol a mozi előtt pattogatta mindenféle flancos herkentyű nélkül egy becsületes cigány asszony, városszerte nagy tiszteletnek örvendett.

Akkoriban még újságpapír tölcsérbe töltötte, s ha udvarias voltál és szépen mosolyogtál, rátett még egy fél marékkal. Mellette a sótartó, hát bőkezűbben bánt vele, mint egy ortodox pópa a szenteltvízzel.

Az, de finom volt!

Megettük, kiolvastuk az újságpapirost, és boldogak voltunk.

Ha valaki azt mondja, ez nem ételművészeti remek, megdobom egy marék kukoricával.

Kakasként dobja vissza.

György Attila József Attila-díjas író

Forrás: Facebook