Hírek Morzsák György Attila tollából-Eugenia

György Attila tollából-Eugenia

Ha valaki most megmondja nekem, miért kellett ezt a mitikus, mioritikus romániai süteményt, vagy nem is tudom, minek nevezzem, egy Jenőről elkeresztelni, az vendégem két eudzséniára.

Általában így csomagolták, és néha ma is, kettesével. Mert párosban szép az élet.

Olcsó és finom, mint az élet itt közép-kelet-európában, kivéve, amikor nem.

Két szelet keksz között egy gyanús eredetű kakaóvaj, nálunk felé csak csokikrémszerű valami, hát, valami isteni lesz belőle.

És eláll, szinte korlátlan ideig, ha egyszer időkapszulát küldenék az űrbe, ismeretlen civilizációknak, bizonyosan tennék belé eudzséniát, hadd tudják meg ők is, mi a jó.

És utazhat fényéveket, nem fog elromolni, mert ez olyan, ez mindent kibír, ez a miénkfajta. Lehet, egy idő után porlik, mint a szikla, de akkor is jó.

Ha jól emlékszem, valami huszonöt bani volt csikó koromban, a komcsi rendszerben (mármint a hivatalosban, abban, ami most van, az más), és általános alapeledelnek számított gyerekkorunkban. Ünnep- és vásárnapokon, na meg ha jó szüleink pénzt adtak, akkor islert is vásároltunk, hát, az nagyjából ez a recept, csak úgy háromszor ápgrédelve.

Az islerek mindig jó szivarszagúak voltak, mert akkoriban még lehetett cigizni a cukrászdákban, az apukák beültek egy-két rum mellé, jól elszórakoztak a haverekkel, szegény kölykök nem értették, miért kell nekük megenni három islert, de olyan nagy lelki trauma nem történt. Hazafelé még vettünk eudzséniát, jól jött az mindenkor.

Istenien lehetett ropogtatni az eudzséniákat a pad alatt, szünetekben, általános szokás volt, hogy ahogy kibontottad az olcsó műanyagból, azonnal végignyaltad a tetejét, megelőzendő, hogy a többiek is kérjenek belőle.

De amúgy majdnem mindenkinek volt, mert tényleg, a kakaós, ehetetlen és ugyanakkor elképesztően finom kimérős cukorkák mellett ez volt a ceausescu-világ csúcsterméke.

Ezzel éltük túl.

Nem is olyan régen, tavaly egy ideig szigorú diétán voltam, mert a rengeteg sport, egészséges étrend, és egyéb marhaságok kicsit a májamra mentek, az orvos eltltott mindentől, ami jó. És kényszerűségből ismét rászoktam erre-arra, ami megint nem jó, de valamit csak kell csinálni a magamfajta rebellisnek.

És rengeteg eudzséniát megettem, ami a máj számára körülbelül annyira jótékony, mint a szilvapálinka, de finom, finom, finom.

Nagy meglepetésemre, amikor egy multinál megláttam, hát pont olyan volt, mint régen, még a csomagolás is hajazott rá. Vettem is vagy harmincat. Mind megettem.

És az íze is ugyanolyan volt, még a régi, büdös islereket is megkívántam tőle.

Egyetek eudzséniát. Aki teheti. Van, ami soha nem változik a világon, és milyen jó ez így.

Gyorgy Attila József Attila-díjas író

Forrás: Facebook