Hírek Morzsák György Attila tollából – Étkek, Fóbiák

György Attila tollából – Étkek, Fóbiák

Engem aztán gyermekkoromban sokféle mindennel ki lehetett kergetni a világból, de legalábbis a házból, ilyen volt például a spenót, meg úgy általában mindenféle zöldfűszer, a tárkonyt meg a zellert széles ívben kikerültem a kanalammal a levesben, murkot aztán pláne nem ettem, nem is tanultam meg fütyülni, azóta sem.

Aztán változott a világ, felnőttem, megnőttem, és azóta sokkal több mindentől félek, gyakorlatilag semmit nem eszek meg, ami vízben él, de nyulat sem, és hát nyers állapotban, ami zöld, na, arról szó sem lehet. Savanyítva igen, az más, úgy még a murkot is képes vagyok megenni.

Pár éve bolgár barátom némi szelíd erőszakkal megetetett velem néhány feketekagylót, hát, meg kell mondanom, nem ördögtől való ugyan, de azért olyan nagyon elragadtatva sem voltam tőle, ez a tengeri rágógumi nekem nagyon nem jött be. Ja, nyulat sem eszek, engem valamikor megharaphatott egy csörgőkígyó a mexikói sivatagban, ahol soha nem voltam, és így rám nézve veszélyes a nyúlhús, ezért kerülöm, mint Petőfi a kukorica-gölődint.

Tejet aztán tényleg nem, mindennek van egy határa. Minden tejterméket imádok, sajt, túró, orda, kefír, joghurt, bármi: de tejet? Na, azt nem.

A változás a csontvelő volt, na, akkoriban nem volt az a méretes fakanál, amelynek fejemhez való kopogtatása rávett volna kölyökkoromban, hogy ezt a borzalmat megegyem. Aztán egyszer csak megkóstoltam, és a mai napig rajongva imádom, forrón, sóval, borssal bőven, a csonton a mócsingokkal, miután megfőtt már a későbbi csontlevesben a mindenféle gyanús murkokkal, zellerekkel, karalábékkal, és egyéb, tudni sem óhajtom, mikkel.

A feleségem most éppen ezt készíti. Remélem, más nem kerül bele, na jó, egy-két tyúkcubák még belefér, jó homoródalmási recept ez, cérnametélttel, na’adjisten grízgaluskával.

Most addig eszek még egy kevés, igen finom pityókaszirmot, szépely népies nevén csipszet, magam készítettem, persze, nem sikerült olyan remekül, de eszem, mert az enyém, és mert szeretem.

És hát az előbb csíkszentmiklósi házikolbászt ettem, ezért most a szódabikarbonáttal kacérkodok, mert hát, mohó embernek nem kacag a mája, az epéje meg pláne nem.

És elborzadva gondolok arra, vannak emberek, akik békacombot, meg homárt, meg tintahalat, meg langusztát és kaviárt, osztrigát és csigát esznek, hát, el is ment az étvágyam.

De ez a csontleves, azért, ami most fő, hmmm, szimatolok rendesen. (Na, most szól a ‘zasszony, ez tulajdonképpen savanyított csorba, ennyit értek hozzá, én reménykedtem, de mindegy is, erősen jó az illata.)

Jó étvágyat!

György Attila József Attila-díjas író

Forrás: Facebook