Hírek Morzsák György Attila tollából-Disznófősajt

György Attila tollából-Disznófősajt

Hogy jó ez, azt tudjuk. Hogy mitől sajt, azt éppen úgy nem tudjuk, mint hogy a sült-főtt nyúl mitől nyúlpástétom bizonyos, gasztronómiához viszonylag hűvös viszonyban álló kultúrákban.

Hogy a sajthoz semmi köze, az biztos, de nincs az a magyar ember, székely aztán tényleg nem, aki ne tudná, mi az a disznófősajt.

Eléggé meredek étek, eleve gyanús, ami úgy kezdődik, szerezz magadnak egy fél csontozott disznófejet.

Könnyű ezt mondani, hiszen a disznónak egy egész feje van, legjobb tudomásunk szerint. És ezt még kis is kell csontozni, hát, köszönöm szépen.

Persze, ezt lazán megteszi bármely házi gazdaasszony, szépen megfőzik a fejet, pénzhamisítókat készítettek így elő annak idején, aztán lenyúzzák a fejhúst, kivágják a nyelvét, és egyáltalán, Vazullal nem bántak el ilyen módszerrel.

Aztán még az orra, innen-onnan darabkák, nem gyenge idegzetű embereknek való, ilyenkor még edzett emberek is elfordulnak kicsit, már csak az illata (jól van, na, szaga miatt is).

Ja, a szája is benne van. Meg a nyelve, az kötelező.

És ha már főni kezdett, akkor babérfalevelet mellé, amiről megint nem tudom, honnan szoktunk rá, de lassan elképzelhetetlen nélküle valami normális, ember elé való étel.

Nyilván, fokhagymát, törve, zúzva, ne sajnáljuk egy pillanatra sem. És borsot, és sót, csak úgy ránézésre, ízlés szerint.

Őrölt paprika feltétlenül, elvetemültebbek köménymagot is tehetnek bele, én még szerecsendióról is hallottam, de ezt már nem hiszem el. Mindennek van egy határa.

Röpke két órán keresztül főzöd, ez éppen elég ahhoz, hogy elhulljanak a kutyák szőrei a környéken.

Közben a fehérnépek vidáman nassolgatják a főtt disznófejről maradt finomságokat, amelyről nem akarjuk tudni, mi az.

Nyilván, bőr is kell bele.

Hogy ebből miért nem lesz végül kocsonya, sosem értettem meg. Erősen közeli rokonságba kerül vele, de mégsem az.

Mint az aborigén és a pápua.

Aztán az egészet beletöltjük a disznó tisztára mosott gyomrába, vagy esetleg a felfújt hólyagjába.

Kicsit még abáljuk, lassú tűzön, úgy egy órán át, aztán jól megnyomtatjuk valami súlyos és kemény tárggyal, többnyire deszka, és egy komolyabb szikladarab rajta, jól megszurkodod egy villával, nehogy jól érezze magát.

És ha kihűlt, már készen is van.

Persze, ha okos és ravasz ember vagy, mint a gyimesiek (légy olyan, mint a gyimesiek), akkor megfüstölöd még pár napot, s így jó hosszú ideig eláll.

Elállna, ha ne ennénk meg.

De megesszük, éppen úgy, mint a skótok a haggist, ami hasonló ínyencség, csak birkából és belsőségekből.

Na ezt csinálja utánunk valaki!

Most kivételesen pálinka helyett ecettel fogom megenni. De a hagymát is ajánlom.

A pálinka csak utána.

Egészséget!

György Attila József Attila- díjas író

Forrás: Facebook