György Atti­la tol­lá­ból-Czi­gány­pe­cse­nye 2.0

Czigánypecsenye,(polkorrekt nevén romakaraj)

.Az úgy kez­dő­dik, elmész, vásá­rolsz vala­me­lyik helyi ter­me­lő­től egy szép nagy ser­tés­ka­rajt, majd ott­hon bedör­zsö­löd ügye­sen sóval, bors­sal, bazsa­li­kom­mal, ami kezed ügyé­ben akad, aztán beáz­ta­tod vala­mi olí­va­ola­jas, uram­bo­csáss, picit ece­tes lében, hadd lazul­ja­nak a rostjai.

Ott hagyod, pihen­jen, lazul­jon, köz­ben meg­há­mo­zod a krump­lit, és ter­mé­sze­te­sen apró­ra vágsz veres­hagy­mát, (gyen­géb­bek ked­vé­ért lila­hagy­mát), és fok­hagy­mát, bőven, (az az alli­um hun­ga­ro­rum, a magya­rok hagy­má­ja), az nekünk való, majd meg­iszol egy sört, ha az asszony nin­csen ott­hon, egy pohár pálin­kát is.

Majd eléve­szed a jó almá­si füs­tölt sza­lon­nát, levágsz belő­le egy sze­let­két, fel­szab­da­lod, amíg olyan nem lesz, mint egy kakas­ta­réj, vagy egy dózsa-lázadó.

Köz­ben az asszony is haza­jön, pityó­kát hámoz, (mert te nem tet­ted meg, csak vil­logsz ezzel), a veres félé­ből, mert a fehér csak püré­nek jó, és hát, azt külön kell jó nap­ra­for­gó­olaj­ban meg­pi­rí­ta­ni, amíg ropo­gós nem lesz, ilyen­kor les­het a Lay’s meg a Chi­o­Ch­ips, ez az igazi.

Miu­tán a sza­lon­na mel­lett, olda­lá­ra dől­ve, szé­pen kezd meg­pi­rul­ni a karaj, na, olyan­kor teszed mel­lé a hagy­mát, meg a fokhagymát.

Apro­pó, állí­tó­lag azért ez a neve ezen fen­sé­ges étel­nek, mert hogy indo­e­u­ó­pai pol­gár­tár­sa­ink annó a dög­ku­tak­hoz is jár­tak svéd­asz­tal­ra, és hát, na, annak sza­ga volt, ezért ezt hagy­má­val és fok­hagy­má­val jól el lehet verni.

És mek­ko­ra talál­mány! Mint a babér­fa­le­vél a paszulyfőzelékben.

Mel­lé fel­tét­len igyunk pálin­kát, egy sört, na jó, ket­tőt, és jót pihe­nünk reája.Mert ez ember­nek való étel.

Elve­te­mül­tebb vidé­ke­ken még úgy­ne­ve­zett grill­saj­tot is tesz­nek mel­lé, de ez tény­leg túl­zás, ezt még Döb­rö­gi sem tud­ná meg­en­ni, ez már egy ármá­di­á­nak való ele­ség, annak ide­jén a vikin­gek egy darab füs­tölt lazac­cal men­tek fosztogatni…De bez­zeg mi…

A sza­lon­ná­ról, külö­nö­sen, a sza­lon­na­bőr­ről ne feled­kez­zünk meg, azt a végén esszük meg, ami­kor már az olí­vás-ece­tes hagy­ma­sá­lá­tá­ról is leit­tuk a levet, és milyen jó ez nekünk!

Czi­gány­pe­cse­nye. (Jó, lehet, zene már nem lesz, ha a ven­dég­lő­ben ezt rendeljük).Imádom.

Egész­sé­günk­re!

For­rás: Facebook