Hírek Morzsák György Attila tollából-Cigánypecsenye

György Attila tollából-Cigánypecsenye

A legenda úgy tartja, a cigánypecsenye azért cigánypecsenye, mert szép indoeurópai testvéreink a döglött disznót jól megspékelték fokhagymával.

Egyrészt, így más szaga van, másrészt a fokhagyma, valamikor allium hungarorumnak, a magyarok hagymájának hívták, hát az erősen tisztító hatású.

Így vagy úgy, nekem nagy kedvencem. Éttermekben rendszerint, mikor az étlapot kihozzák, akkurátusan felteszem ibseni okulárémot, s miután elmélyülten tanulmányoztam az étlapot, és gondolatban végig ettem az egészet, rendelek magamnak egy cigánypecsenyét.

A jó cigánypecsenye: jó.

Ha nem jó, akkor is jó.

Nem egy bonyolult étel, de azért vigyázni kell vele, mert mégis csak több, mint egy szelet fokhagymás hús.

Eleve, csak disznóból lehet, ez kicsit olyan, elvekről beszélve, mint a bécsiszelet, amit csak borjúból szabad készíteni, különben egyszerű rántott hús, panírozva, proli étel lenne.

De a bécsiszelet, az már igen, az császári.

A cigánypecsenye még császáribb.

Hogy mást ne mondjak, császárszalonnát is adnak néha mellé, mert adunk a rangra.

A valódi cigánypecsenye azért rendes parasztszalonnával készül, olyan szép kakastaréj formában, vagy székely fogaskerék módjára, ezt ráfektetjük a pecsenye tetejére, hadd élvezzék az együttlétet, és kis fokhagymás öntetet adunk hozzá.

Jó, rendben, sokat is lehet. Reszelve, megőrölve, darálva, apróra vágva, de kell, és nem is kevés.

Ezerféle fokhagymás, kucifántos megoldással találkoztam, a muzsdéjtól (aki nem érti, nem érti, és kész), a félbevágott cikkekig, a krémes fokhagymától a sült, olajban forgatott csudáig, mindegyik finom. Egyszer még valami majonézes fokhagymát is hoztak, nos, ezt azt hiszem, jobb elfeledni, s a szakács bűnhődjön a pokolban ezerkétszáztizenhat évet, majonézes fokhagymában főzve.

A jó cigánypecsenye természetesen szalmapityókával érvényes igazán (esküszöm, semmi pénzért le nem írnám, hasábburgonya), mellé valami savanyított földajándéka, káposzta például, de lehet szinte bármi, ha ecet nélkül savanyították, mert az megöli a lelkét.

Egy alkalommal, a paksi halászcsárdában a rendkívül kedves főúr megkérdezte, mit szeretnék. Szemei előtt felrémlettek a szép süllők, fogasok, akármilyen vízi dögök, amelyekről méltán híres a hely.

Nekem felrémlett a disznó, és igen szerényen, de határozottan kértem magamnak egy cigánypecsenyét.

Na, azt a tekintetet…

De elkészítették, kihozták, és állítom, életem egyik legjobb cigánypecsenyéje volt. Meglehetős megvetéssel tették le az asztalra, de kit érdekelt, én már a konyhából éreztem az illatát, alig ittam meg egy üveg rozét, amíg végre elém dobták.

Azóta, elvetemült módon, néha magamnak is készítek, barátokat még nem merek meghívni rá, de nekem mennyire jólesik…

A szalonnabőrt a végére kell hagyni, és megenni, nincs apelláta. És a fokhagymára rá se ránts, használd bőven, jó az a vérkeringésnek, meg egyáltalán, hogy az asszony meg a macskák hátat fordítanak neked, hát, Istenem, mindennek ára van.

Istenbizony, ha ne lenne éjfél, most rendelnék valahonnan egy jó cigánypecsenyét. De az is lehet, neki fogok, és megcsinálom.

Hogy holnap azt eszek, az fix.

Egészségünkre!

György Attila József Attila-díjas író

Forrás: Facebook