György Atti­la tol­lá­ból ‑Bun­dás­ke­nyér

Erről is azt hin­né az ember, hát ez aztán tény­leg nem nagy ügy, ehhez nem kell fehér süve­get ten­ni a fej­re, ez csak úgy lesz, mint a mor­mo­ta a siva­tag­ban, de nem.

Nee­e­em.

Ere­de­ti­leg kéne búzát ter­mel­ni vagy har­minc­nyolc hek­tá­ron, azt learat­ni, kicsé­pel­ni, min­den­fé­le rafi­nált tech­no­ló­gi­á­val lisz­tet csi­nál­ni belő­le, kovászt sze­rez­ni kereszt­anyád­tól, meg­da­gasz­ta­ni, és meg­süt­ni, gon­do­san, lehe­tő­leg káposz­ta­lapin. (Lapun?)

Na, ha ez is meg­van, akkor a kenye­ret, mert akkor már kenyér, jól meg­ve­red a kés foká­val. Vala­hogy úgy, aho­gyan a kozák test­őr­ség kard­la­po­zik mai napig. Hull­jon a kérgese.

Aztán beszer­zel egy tyúk­far­mot, de leg­alább öt tyú­kot, mert ezek nem toj­nak egyen­le­te­sen, hol igen, hol nem. A kakas nem árt hoz­zá, ez azért hasz­nál a tojónak.

Érde­kes, hogy még azo­kon a vidé­ke­ken is, ahol ötezer év alatt nem vol­tak képe­sek fel­fe­dez­ni a tejet, a tojás min­dig ismert volt. Azt fogyasz­tot­ták ren­de­sen, a fürj sok teher­be­esé­sért fele­lős, a tyúk, hát az tyúk, meg is tölt­jük időn­ként a tojá­sát disz­nó­máj­pás­té­tom­mal, ez megint egy remek gasztró-perverzió.

Na de a bun­dás kenyér. Hát ahhoz, amint mond­tam, kell kenyér. Kell hoz­zá búza, türe­lem, szakértés.

Vagy ma elmész az üzlet­be, veszel egy kenye­ret, lehe­tő­leg mada­ra­si legyen vagy gyi­me­si pityó­kás, veszel mel­lé két tojást, azt fel­ve­red mint a Hust­ler-lányok, aztán bele­for­ga­tod, és for­ró olaj­ban, vagy zsír­ban sem­mi perc alatt kisütöd.

Keve­sebb idő, mint ezt megírni.

Szép piros­bar­na-pozs­gás lesz belő­le, és az a cso­dá­la­tos ben­ne, min­den­nel lehet enni.

Para­di­csom­mal egye­ne­sen mennyei. De ettem én már bun­dás­ke­nye­ret mus­tár­ral is, hát, azt csak nagyon ked­ves bará­ta­im­nak javas­lom, a dijo­ni mus­tárt kife­je­zet­ten erre talál­ták fel, nem vélet­len egy gall tyúk (ugyan már, kakas) a jel­ké­pe a Köz­tár­sa­ság­nak, de a tojás, a búza és a mus­tár nagyon megy együtt.

Verc­in­ge­to­rix is így gon­dol­ta, de neki Cézár nem adott bun­dás kenye­ret, inkább végig­hur­col­ta a Fórumon.

Hány­szor vit­tünk annak ide­jén, tíz­óra­i­nak bun­dás kenye­ret otthonról?

Haja­jaj.

Bun­da, bun­da… kenyér ben­ne. Kevés zsír.

Ilye­nek let­tünk tőle. És most elő­ve­szem a reg­ge­li mel­lé készí­tett bun­dást, kevés hara­gos pap­ri­kát mel­lé, és egész­sé­gem­re váljék!

Egész­sé­ge­tek­re!

Forrás:Facebook