Hírek Morzsák György Attila tollából – Barbárok

György Attila tollából – Barbárok

Mi, itt Európa szívében, mindenféle belső-ázsiai, kelet-kaukázusi, és Isten tudja milyen eredettel.

Akik jöttünk, és elfoglaltuk az itteni, “békés”, “kultúra- és államteremtő népek” szálláshelyét.

Hogy ezért miért volt alig harc? Érdekes kérdés.

Talán mert nem is voltak itt.Valószínűleg hazajöttünk.

Legalábbis az akkori népek olyan nagyon nem tiltakoztak.

Később, a későn érkező befogadottak annál inkább.

Pedig igazából semmit nem hoztunk. Csak a nadrágot, a gombot, a lovaglás tudományát.

A kengyelt.

A lovasíjászatot, az államalapítás tudományát.

A világ egyik első Alkotmányát.

És egy gyönyörű nyelvet.

Hogy mindig idegen test voltunk? Igen.

Nem vezettünk hódító háborúkat, amíg elég erősek voltunk, sosem kezdtük: befejeztük a háborút.

Igen, „kalandoztunk.” Nevetséges.

Ez minden más népnél dicsőséges háborúk sorozata, egy vikingnek dicsőség, mások gyarmatokat alapítottak.

Mi „kalandoztunk”, mert meg volt minden okunk rá.

És ha menni kellett: mentünk, de mindig hazajöttünk.

Aztán túléltük a mongolokat, a tatárjárást, a bel- és küldúlást, a török uralmat, az osztrák házat, a kommunistákat: futó kaland.

Mellékesen azért gyönyörűséges időmértékes verseket írtunk, sakkozógépet fedeztünk fel, helikoptert, dupla távcsövet, C-vitamint, atombombát, és mert játszani is kell, egy Rubik-kockát.

Meg zserbót, meg a magyar konyhát.

És elmentek legjobbjaink, akik nem haltak meg honi háborúinkban, és kiharcolták más népek függetlenségeit.

Más kontinensekét is.

Csak mi maradtunk itthon, mert ennyire barbárok vagyunk.

Bezzeg a civilizált nyugat…

Amelyet ezer éven át védtünk azok ellen, akiket ők most keblükre szorítanak, mint Kleopátra a kígyót.

Akik learatták Mohács, 1848, 1956, 1990 hasznát.

Mi elvittük a balhét, mert barbárok vagyunk.

És soha, de soha nem árultuk el szövetségeseinket, inkább vállaltuk helyükben is a sorsot.

És most is ezt tesszük, egyszerűen csak azért, mert ilyenek vagyunk.

Kiállunk azért az Európáért, amely barbárnak tekint minket.

De hát ennyi baj legyen.

Mi, „barbárok”, maradunk.

Majd még feltalálunk ezt-azt.

Addig Ti, amíg mi a határt védjük, Ti, civilizált népek, számolgassátok az uborka görbületét.

Mi majd megtermesztjük.

György Attila