Hírek Morzsák György Attila tollából – A murányi kutya

György Attila tollából – A murányi kutya

A murányi kutya – Bestiarium siculorum.

Ne tudd meg, mi az. Hát ez igazából pannonikum.

Mert hogy Murány, lehet hogy van Erdélyben is, a Székelyföldön, valahol a dűlőben, faluszélen, de igazából a mai Szlovákiában van, most a számra ütök, a Felvidéken, ott áll vagy ezer éve, áll, vagy nem áll, de ott van.

Annak idején, józan eszére hallgatva, Murány addig bevehetetlen vára az erdélyiek pártjára állt, és azt mondta a labancoknak: Ácsi!

(A kutya, addig még elvolt, láncra kötve, mint a magyar főurak, néha kapott egy-egy koncot).

Bocsánat a történelmi, unalmas felvezetésért, de hát Rákóczi György fejedelmünk, aki imádta a hiábavaló, és teljesen esélytelen kalandozásokat, komolyan mondom, mazochista volt, szóval derék Gyuri bátyánk nekirohant a Fülek melletti Murány várának.

Akkor éppen a magyar király harmadik Ferdinánd vala, ritka egy rusnya jószág, de hát, na, a Habsburgok már csak ilyenek.

És nekifogtak ostromolni a várat, bizonyos Wesselényi Ferenc vezérlete alatt, aki igen rátermett hadfi volt, és jóképű úriember, akkori mércével. Nem parittyázott repülőgépekre. Egyrészt, mert nem volt repülőgép, másrészt nem volt parittya.

Murány Vára Fotó:vikimedia

A várat egy Széchy Mária nevezetű úrhölgy védte, aki remek fehérnép lehetett, mert rögvest beleszeretett az ostromló Wesselényibe, és súlyos, komoly postagalamb-chatbe keveredtek.

Ennek meglehetős heppiend lett a vége, nem számítva a pár ezer halottat, de hát az már akkor járulékos veszteség volt.

“…Igy jutott Vesselén nagy Murány várához,
Emeltetvén onnét több méltóságához,
Érkezett Múzsám is már feltett céljához,
Fáradsága után lát nyugodalmához.”

De hol a kutya? Nem elásva, de valahol ott van.

Szóval miután a Márssal társalkodó murányi Vénusz szépen átadta a várat, lett nagy ünneplés.

Wesselényinek bizonyára igen kellemes éjszakája volt, a Rákóczi-huszárok berúgtak rendesen, a hízott ökrök és disznók elfogyasztattak, consumatum est.

A kutyának is jutott, bőven.

Meg is zabálta, mert ingyen volt, úgy kapta, mint később a tótok Murányt, aztán leült, és öklendezni kezdett.

Mert aminek vissza kell jönni, annak vissza kell jönni.

És hányt, és hányt, és hányt, és fenn maradt a neve: hányik, mint a murányi kutya.

Az a jó ebben, hogy a kutya megmaradt. Murány vára is, bár ideiglenesen még mindig más zászló alatt, de szeretettel gondolunk Széchy Máriára és Wesselényire.

Néha azért visszagondolok Murányra, erre a gyönyörű szappanoperára, és arra, hogy ez most sem a miénk, holott mindig az volt.

Ilyenkor hányok. Mint a murányi kutya.

György Attila József Attila-díjas író

Forrás: Facebook