Gróf szent­egye­di és cegei Wass Albert születésnapjára

1908. Janu­ár 8‑án szü­le­tett az erdé­lyi Válaszúton. 

A magyar iro­da­lom egyik leg­el­lent­mon­dá­so­sabb alak­ja; a hiva­ta­los iro­da­lom­tör­té­net mint­ha tudo­mást se ven­ne róla, miköz­ben mások a leg­na­gyob­bak között emle­ge­tik. Masszív, poli­ti­kai fel­han­gok­tól sem men­tes kul­tusz ala­kult ki körü­löt­te mind Erdély­ben, mind Magyar­or­szá­gon. Egyik leg­hí­re­sebb köny­ve a Kard és kasza, amely­ben több gene­rá­ci­ón keresz­tül tekin­ti át a magyar tör­té­nel­met, 1050-től egé­szen a jelen­ko­rig, a saját, ősi nem­zet­sé­gé­nek tör­té­ne­tén keresz­tül. Wass Albert 1944-től Német­or­szág­ban, majd 1952-től halá­lá­ig az Ame­ri­kai Egye­sült Álla­mok­ban élt.

Nic­o­lae Cea­ușes­cu zsar­nok­sá­ga éve­i­ben Romá­ni­á­ban betil­tot­ták a köny­ve­it, 1985 őszén pedig érte­sí­tést kapott az Interp­ol­tól, hogy a „Kár­pá­tok Géni­u­sza” dip­lo­ma­tá­nak álcá­zott Secu­ri­ta­te-ügy­nö­kö­ket kül­dött át az Ame­ri­kai Egye­sült Álla­mok­ba washing­to­ni nagy­kö­vet­sé­gük és cleve­landi kon­zu­lá­tu­suk mel­lé. Az érte­sí­tés sze­rint „Ezek­nek egyik fel­ada­ta az, hogy engem elte­gye­nek láb alól” – írta Wass Albert.

A cleve­landi Magyar Kong­resszus lét­re­hoz­ta az Erdé­lyi Világ­szö­vet­sé­get, két társ­el­nö­köt válasz­tot­tak Wass Albert és Zol­csák Ist­ván sze­mé­lyé­ben. Mun­kás­sá­guk fel­be­csül­he­tet­len volt Erdély ügyé­nek a világ előtt való meg­is­mer­te­té­sé­ben-kép­vi­se­le­té­ben (1975). Meg­je­len­tet­te a Docu­men­ted facts and figu­res on Transyl­va­nia című tör­té­nel­mi mun­kát: „Három köny­vet adhat­tunk ki ebben az esz­ten­dő­ben angol nyel­ven, Erdély igaz­sá­gá­nak az ismer­te­té­sé­re és védel­mé­re.”(1977). Bizo­nyos, hogy mind­ezek hoz­zá­já­rul­tak ahhoz, hogy az ame­ri­ka­i­ak 1988-ban^[18] meg­von­ták Romá­ni­á­tóla leg­na­gyobb ked­vez­mény elvét. Tény, hogy ezek után a buka­res­ti rádi­ó­ban Cea­ușes­cuRomá­niaElső Szá­mú Köz­el­len­sé­gé­nek nevez­te. „Ennél nagyobb kitün­te­tés soha nem ért még éle­tem­ben!” – írta erről Sze­lecz­ky Zitá­nak. Cea­ușes­cu gaz­em­be­rei idő­ről-idő­re meg­je­len­tek az Egye­sült Álla­mok­ban. A Secu­ri­ta­te pri­bék­je­i­re még az FBI is fel­fi­gyelt, oly­annyi­ra, hogy figyel­mez­tet­ték az írót: az éle­té­re tör­nek. 1985 őszén „Secu­ri­ta­te-ter­ro­ris­ták” bizo­nyí­tot­tan gyil­kos­sá­gi kísér­le­tet haj­tot­tak vég­re Wass Albert ellen a cleve­landi Holi­day Inn Hotel­ban – a szál­lás­he­lyén bom­bát helyez­tek el –, amely csak az INTERPOL jól-érte­sült­sé­ge és bűn­meg­elő­ző mun­ká­ja miatt hiú­sult meg. A két merény­lőt elfog­ták, de dip­lo­má­ci­ai men­tes­sé­gük révén csu­pán kiuta­sí­tot­ták őket az ország­ból. Ezt újabb merény­let követ­te: Wass Albert egy 1986 janu­ár­já­ban kel­te­zett leve­lé­ben a követ­ke­ző­kép­pen szá­molt be egy elle­ne ter­ve­zett gyil­kos­sá­gi kísér­let­ről Sze­lecz­ky Zitá­nak: „Egy rend­szám nél­kü­li teher­ko­csi elütött kora este a köze­li szu­per­mar­ket előtt, ahogy a bolt­ból kijö­vet igye­kez­tem vissza a kocsim­hoz. A teher­ko­csit két nap­pal később meg­lel­ték egy Fort Lauderdale‑i javí­tó­mű­hely­ben, ahol a jobb olda­li sár­há­nyó­ját javí­tot­ták, pon­to­san azt a helyet, ahol a tér­de­met érte a sár­há­nyó üté­se. A teher­ko­csin dip­lo­má­ci­ai rend­szám volt: a Román Követ­ség­hez tartozott.”

Műve­it itt­hon csak a rend­szer­vál­tás óta jelen­te­tik meg, koráb­ban szin­te isme­ret­len volt.

Iro­dal­mi mun­kás­sá­gá­nak kri­ti­kai fel­dol­go­zá­sa ma is folyik. Nép­sze­rű­sé­ge az 1990-es évek végé­től az erdé­lyi mel­lett a magyar­or­szá­gi olva­só­kö­zön­ség köré­ben is folya­ma­to­san növek­szik. 2005-ben A Nagy Könyv című hazai fel­mé­rés­ben a közön­ség­sza­va­za­tok alap­ján az egyik leg­ked­vel­tebb magyar író­nak bizo­nyult: A fun­tin­eli boszor­kány című művét a sza­va­zók a leg­nép­sze­rűbb 12 magyar regény közé válasz­tot­ták, az 50 leg­nép­sze­rűbb magyar regény között pedig továb­bi két műve is sze­re­pel: az Adjá­tok vissza a hegye­i­met! és a Kard és kasza.

A Wass csa­lád ere­de­te az Árpád-korig vezet­he­tő vissza, és egyi­ke Erdély leg­ré­gibb neme­si csa­lád­ja­i­nak, 1744-ben, Mária Teré­zi­á­tól kap­tak gró­fi címet.

Édes­ap­ja gróf szent­egye­di és cegei Wass End­re (1886-1975), huszár­szá­za­dos, édes­any­ja báró loson­ci Bán­ffy Ilo­na (1883-1960) volt. Apai nagy­szü­lei, gróf szent­egye­di és cegei Wass Béla (1853-1936), Szol­nok-Dobo­ka vár­me­gye főispán­ja, a szé­ki refor­má­tus egy­ház­me­gye főgond­no­ka, ország­gyű­lé­si kép­vi­se­lő, az Erdé­lyi Bank alel­nö­ke, és báró loson­ci Bán­ffy Rachel (1859–1936) vol­tak.

1998. Feb­ru­ár 17-én hunyt el a Flo­ri­dai Astor nevű városában. 

Vég­ső kíván­sá­ga tel­je­sült azzal, hogy ham­vai Erdély­ben, a maros­vé­csi egy­ko­ri Kemény-kas­tély kert­jé­ben, Kemény János mel­lett nyug­sza­nak. Most már láto­gat­ha­tó a Kemény csa­lád kas­té­lya is a vissza­szol­gál­ta­tás után. A kas­tély­ban egy Wass Albert-kiál­lí­tás van készülőben.

A gyökér megmarad

Ezerszáz esztendeje már
hogy hazát foglaltak őseink e földön,
s őrizték vérrel, ésszel, türelemmel
ezerszáz esztendőn keresztül,
hogy hazánk legyen az ég alatt.
Gyökerünk lenyúlt mélyre, mélyre.

Egészen le Erdély szívébe,
s mai napig ott maradt.

Történelem viharai 
csapkodták, verték ezt a földet,
megtanítottak élni, halni,
mégis magyarnak megmaradni.

Élünk ma is, ahogy lehet,
s Isten hitünk szent erejével
magyar szívünk szeretetével
őrizzük ezt a gyökeret.

Míg Isten a mi menedékünk 
s hűség minden fegyverzetünk,
addig félnünk nem szabad:
mert a gyökér az megmaradt!
Ki hűséget vet - életet arat,
és a gyökér, az megmarad!

For­rás: wikipedia