Geor­giá­ban dől el az ame­ri­kai poli­ti­ka sorsa

Azt hit­te, Ame­ri­ká­ban már min­den meccset leját­szot­tak? Téve­dés! Novem­ber óta nem tud­ni ugyan­is, hogy az elnök­ség és a kép­vi­se­lő­ház után a 2014 óta repub­li­ká­nus több­sé­gű sze­ná­tust is kicsavarják‑e a jobb­ol­dal kezé­ből a demok­ra­ták. A száz­fős washing­to­ni fel­ső­ház­ban most 50 – 48 az állás a repub­li­ká­nu­sok javá­ra, Geor­gia két sze­ná­to­ri man­dá­tu­má­ról pedig rend­kí­vü­li válasz­tás dönt ked­den. Elemzés:

A Repub­li­ká­nus Párt utol­só bás­tyá­ja Washing­ton­ban a Biden-éra kez­de­tén az Egye­sült Álla­mok sze­ná­tu­sa, amely a tör­vé­nyek elfo­ga­dá­sán túl leg­fel­sőbb bíró­sá­gi bírák és nagy­kö­ve­tek kine­ve­zé­sé­ről, poli­ti­kai bot­rá­nyok kivizs­gá­lá­sá­ról és állam­kö­zi szer­ző­dé­sek rati­fi­ká­lá­sá­ról is dönt –és sen­ki nem tud­ja, pár nap múl­va kié lesz.

Félel­me­tes fegy­ver ez a min­den­ko­ri ame­ri­kai ellen­zék kezé­ben, mely­nek segít­sé­gé­vel sok elnök ked­venc tör­vény­ja­vas­la­ta­it tor­pe­dóz­ta már meg vagy lúgoz­ta ki a fel­is­mer­he­tet­len­sé­gig a poli­ti­kai rivá­li­sa által domi­nált szenátus.

Egy elő­re meg­ha­tá­ro­zott rend sze­rint min­den máso­dik évben a sze­ná­to­ri man­dá­tu­mok har­ma­dá­ra írnak ki válasz­tá­so­kat az USA-ban, így kisebb-nagyobb mér­ték­ben min­den elnök­vá­lasz­tás­hoz tár­sul sze­ná­tu­si átren­de­ző­dés is.

A hiva­tal­ba lépő elnök poli­ti­kai ter­ve­zé­sét nagy­ban befo­lyá­sol­ja, hogy kor­mány­pár­ti, ellen­zé­ki vagy meg­osz­tott kong­resszus­sal kell‑e majd dol­goz­nia – Joe Biden meg­vá­lasz­tott elnök pedig ezt egy­elő­re nem tud­hat­ja, mivel fogal­munk sincs arról, ki lesz Geor­gia állam két sze­ná­to­ra, ezen pedig a jelen­leg 48 demok­ra­ta és 50 repub­li­ká­nus sze­ná­tort szám­lá­ló tes­tü­let­ben gya­kor­la­ti­lag min­den múlik.

Tör­tént ugyan­is, hogy a tíz­mil­lió lakost szám­lá­ló Geor­gia állam, amely egyéb­ként a „mély déli”, azaz nagy feke­te lakos­ság­gal ren­del­ke­ző volt rab­szol­ga­tar­tó álla­mok egyi­ke­ként az elmúlt húsz évben repub­li­ká­nus fel­leg­vár volt, jórészt a szűk hat­mil­li­ós atlan­tai agg­lo­me­rá­ció demog­rá­fi­ai vál­to­zá­sa­i­nak köszön­he­tő­enegy­re inkább a demok­ra­ták felé sodródott.

A 2018-as fél­idős válasz­tá­so­kon óri­á­si meg­le­pe­tést oko­zott, hogy a demok­ra­ta Sta­cey Abrams alig ötven­öt­ezer sza­va­zat­tal, 1,4 szá­za­lé­kos különb­ség­gel kapott ki a kor­mány­zó­vá­lasz­tá­son a repub­li­ká­nus Bri­an Kemp­től, miköz­ben Donald Trump 2016-ban még 5 szá­za­lé­kot vert rá az állam­ban Hil­lary Clin­ton­ra, Mitt Rom­ney pedig Barack Oba­má­ra 2012-ben nyolcat.

Tavaly novem­ber­ben meg­tör­tént a lehe­tet­len, és 0,23 szá­za­lé­kos, 12 ezer (zöm­mel levél)szavazatnyi előnnyel Joe Biden „beké­kí­tet­te” Geor­gi­át. Hason­ló­an szo­ros­ra sike­rül­tek a geor­giai sze­ná­tor­vá­lasz­tá­sok is: David Per­due cím­vé­dő repub­li­ká­nus sze­ná­tor 49,7 szá­za­lé­kot kapott, 1,8 szá­za­lé­kot ver­ve rá ellen­fe­lé­re, a demok­ra­ta Jon Ossoff oknyo­mo­zó újság­író­ra; az egész­sé­gi álla­po­ta miatt lemon­dott Johnny Isak­son helyé­re kine­ve­zett, szin­tén repub­li­ká­nus Kelly Loeff­ler pedig 32,9−25,9 arány­ban kika­pott Rap­ha­el War­nock bap­tis­ta tisz­te­le­tes­től, a demok­ra­ták jelölt­jé­től. Mivel azon­ban Geor­giá­ban csak az kap­hat sze­ná­to­ri man­dá­tu­mot, aki leg­alább 50 szá­za­lék plusz egy sza­va­zat­tal nye­ri meg a válasz­tást, sem a repub­li­ká­nus, sem a demok­ra­ta győz­tes­ből sem lett sze­ná­tor, a geor­giai tör­vé­nyek pedig leg­ko­ráb­ban az első for­du­ló után kilenc hét­tel – azaz janu­ár 5‑én – enge­dik meg­tar­ta­ni a máso­dik for­du­lót, ahol a két leg­nép­sze­rűbb jelölt közül lehet választani.

Ugyan­ak­kor adat­elem­ző legyen a tal­pán, aki meg­mond­ja, kinek üthe­tik a mar­kát a man­dá­tu­mok a hol­na­pi válasz­tá­son, ugyan­is mind­két ered­mény továb­bi jelöl­tek „zava­ró­re­pü­lé­se” mel­lett szü­le­tett: Per­due ese­té­ben, aki mind­össze 0,3 szá­za­lék­kal maradt el az 50 szá­za­lé­kos küszöb­től, egy liber­tá­ri­us jelölt mar­kolt fel 1,4 szá­za­lé­kot – de hogy ez Per­due sze­ná­tor­nak vagy demok­ra­ta Ossoff­nak ártott‑e, azt nem tudni.

A Loeff­ler-War­nock csa­ta tör­té­ne­te még bonyo­lul­tabb, mert itt nem a regu­lá­ris, a két párt egy-egy jelölt­je, illet­ve egy-két „becsú­szó” har­ma­dik pár­ti jelölt között zaj­ló küz­de­lem­ről van szó: mivel a válasz­tást nem egy lejá­ró man­dá­tum, hanem egy lemon­dás miatt kell meg­tar­ta­ni, „dzsun­gel­vá­lasz­tást” írnak elő a geor­giai tör­vé­nyek, azaz annyi demok­ra­ta és repub­li­ká­nus jelölt indul el, amennyi akar. Bár War­nock 7 szá­za­lé­kot vert rá Loeff­ler­re, és így a követ­ke­ző for­du­ló­ban győ­zel­me kézen­fek­vő­nek tűnik, rá és a raj­ta kívül indu­ló másik hét demok­ra­ta jelölt­re össze­sen a válasz­tók 48,39 szá­za­lé­ka adta a vok­sát, míg Kelly Loeff­ler­re és a másik öt repub­li­ká­nus­ra össze­sen 49,37 szá­za­lék húz­ta be az ikszet –a pár­tok támo­ga­tott­sá­ga közöt­ti különb­ség tehát az egy szá­za­lé­kot sem éri el.

Mind­eb­ből az követ­ke­zik, hogy az ame­ri­kai poli­to­ló­gus­szak­ma által toss-upnak neve­zett, bőven hiba­ha­tá­ron belül mér­he­tő, totá­li­san két­esé­lyes válasz­tá­sok tan­köny­vi ese­te­i­vel van dolgunk.

Az ABC News FiveT­hir­tyE­ight elem­ző­mű­he­lye néhány napon­ta közöl az egyes ame­ri­kai válasz­tá­sok­ról a kuta­tó­in­té­ze­tek meg­bíz­ha­tó­sá­ga sze­rint súlyo­zott köz­vé­le­mény­ku­ta­tá­si átla­got. Ez az átlag a leg­utób­bi, janu­ár 2‑i fris­sí­tés­kor mind­két válasz­tá­son a demok­ra­ta jelölt­nek muta­tott előnyt, ugyan­ak­kor har­mat­gyen­gét: Ossof­fot 1,3 szá­za­lék­kal hoz­ta ki Per­due elé, míg War­noc­kot 1,8 szá­za­lék­kal mutat­ta Loeff­ler­nél erő­sebb­nek. A leg­utób­bi tíz nap­ban össze-vissza csap­ko­dott az átlag, az egyik ezt, a másik azt a jelöl­tet hoz­ta ki győz­tes­nek, így csak egy a biz­tos: komoly elő­nye jelen­leg sen­ki­nek nincs.

Mind­két ver­seny­ben óri­á­si jelen­tő­sé­ge lesz a bázis moz­gó­sí­tá­sá­nak. E tekin­tet­ben jelen­leg a demok­ra­ták egy­sé­ge­seb­bek, mivel a pár napig még hiva­tal­ban lévő Donald Trump épp össze­ve­szett a repub­li­ká­nus sze­ná­to­rok­kal a koro­na­ví­rus miat­ti gigan­ti­kus pénz­ügyi segé­lyen – Trump és a demok­ra­ták ki akar­ják szór­ni a nép­nek a két­ezer dol­lá­ros segély­csek­ke­ket, míg a fis­ká­lis kon­zer­va­ti­viz­mu­so­kat újra­fel­fe­de­ző repub­li­ká­nus sze­ná­to­rok ala­cso­nyabb össze­gű segélyt akarnak.A zava­ros repub­li­ká­nus kom­mu­ni­ká­ció ter­mé­sze­te­sen nem segí­ti a két cím­vé­dő sze­ná­tor dolgát,

ahogy az sem, hogy David Per­due decem­ber 31-én karan­tén­ba kény­sze­rült egy covid-pozi­tív kam­pány­mun­ka­társ­sal való érint­ke­zé­se miatt.

A demok­ra­ta jelöl­tek közül egy­ér­tel­mű­en a rég­óta demok­ra­ta körök­ben moz­gó Rap­ha­el War­nock­nak nagyobb a moz­gó­sí­tó ere­je: az 51 éves, feke­te bap­tis­ta lel­kész abban az Eben­ezer-temp­lom­ban pré­di­kál, ahol annak ide­jén a legen­dás ifj. Mar­tin Luther King pol­gár­jo­gi akti­vis­ta volt a paró­kus. A koráb­ban a BBC-nek dol­go­zó, 33 éves Jon Ossoff egy 2017-es kép­vi­se­lő­há­zi válasz­tá­si kudar­cot leszá­mít­va poli­ti­kai újonc­nak szá­mít, és fia­tal fehér fér­fi­ként messze nem moti­vál­ja annyi­ra a Geor­giá­ban egy­re erő­sebb feke­te hölgy­sza­va­zó­kat, mint egy láng­lel­kű feke­te bap­tis­ta lel­kész. Az ame­ri­kai válasz­tá­so­kon kulcs­sze­re­pet ját­szó ado­mány­gyűj­tés­ben is a demok­ra­ták áll­nak job­ban: erre a válasz­tás­ra mind­két demok­ra­ta jelölt bő száz­mil­lió dol­lárt tudott össze­ka­la­poz­ni, míg a repub­li­ká­nu­sok ennek felét-két­har­ma­dát. A repub­li­ká­nus jelöl­tek mind az üzle­ti élet­ből érkez­tek, Per­due koráb­ban a Ree­bok sport­szer­mul­tit vezet­te, Loeff­ler egy pénz­ügyi szol­gál­ta­tá­sok­kal fog­lal­ko­zó óri­ás­cé­get irányított.

A szá­mok csal­nak egy picit: ha a demok­ra­ták adhat­ják mind­két geor­giai sze­ná­tort,az így lét­re­jö­vő 50 – 50-es sze­ná­tu­si fel­ál­lás való­já­ban nem dön­tet­len, hanem demok­ra­ta győzelem.

A sze­ná­tus elnö­ke ugyan­is a min­den­ko­ri alel­nök, aki dön­tet­len­nel vég­ző­dő sza­va­zá­so­kon „meg­tör­he­ti a dön­tet­lent”, és maga is sza­vaz­hat. A janu­ár 20-án hiva­tal­ba lépő Kama­la Har­ris alel­nök­kel együtt tehát való­já­ban dön­tet­len ese­tén is a demok­ra­tá­ké a sze­ná­tus – míg ha akár csak az egyik válasz­tást is a repub­li­ká­nus cím­vé­dő nye­ri, meg­ma­rad a hat éve töret­len (bár immár haj­szál­vé­kony) repub­li­ká­nus sze­ná­tu­si többség.

Sza­vaz­ni mind­két oldal­nak ezer az oka – a repub­li­ká­nu­so­kat az moti­vál­ja leg­in­kább, hogy a sze­ná­tus az utol­só washing­to­ni repub­li­ká­nus véd­vo­nal a tel­jes demok­ra­ta domi­nan­cia ellen; míg a demok­ra­tá­kat a „kék Geor­gia”, a mind­ed­dig sta­bi­lan repub­li­ká­nus „mély dél­re” való betö­rés rég áhí­tott cél­ja tüze­li. Ha fogad­nunk kel­le­ne, a cím­vé­dés­re a tapasz­tal­tabb David Per­due-nek van nagyobb esé­lye, míg a „kék Geor­gi­át” inkább az arany­szá­jú War­nock hoz­hat­ja el – de erre a válasz­tás­ra hat­vá­nyo­zot­tan igaz a régi maxi­ma: it’s not over until it’s over.

For­rás: Mandiner