Georgiában dől el az amerikai politika sorsa
Azt hitte, Amerikában már minden meccset lejátszottak? Tévedés! November óta nem tudni ugyanis, hogy az elnökség és a képviselőház után a 2014 óta republikánus többségű szenátust is kicsavarják‑e a jobboldal kezéből a demokraták. A százfős washingtoni felsőházban most 50 – 48 az állás a republikánusok javára, Georgia két szenátori mandátumáról pedig rendkívüli választás dönt kedden. Elemzés:
A Republikánus Párt utolsó bástyája Washingtonban a Biden-éra kezdetén az Egyesült Államok szenátusa, amely a törvények elfogadásán túl legfelsőbb bírósági bírák és nagykövetek kinevezéséről, politikai botrányok kivizsgálásáról és államközi szerződések ratifikálásáról is dönt –és senki nem tudja, pár nap múlva kié lesz.

Félelmetes fegyver ez a mindenkori amerikai ellenzék kezében, melynek segítségével sok elnök kedvenc törvényjavaslatait torpedózta már meg vagy lúgozta ki a felismerhetetlenségig a politikai riválisa által dominált szenátus.
Egy előre meghatározott rend szerint minden második évben a szenátori mandátumok harmadára írnak ki választásokat az USA-ban, így kisebb-nagyobb mértékben minden elnökválasztáshoz társul szenátusi átrendeződés is.
A hivatalba lépő elnök politikai tervezését nagyban befolyásolja, hogy kormánypárti, ellenzéki vagy megosztott kongresszussal kell‑e majd dolgoznia – Joe Biden megválasztott elnök pedig ezt egyelőre nem tudhatja, mivel fogalmunk sincs arról, ki lesz Georgia állam két szenátora, ezen pedig a jelenleg 48 demokrata és 50 republikánus szenátort számláló testületben gyakorlatilag minden múlik.
Történt ugyanis, hogy a tízmillió lakost számláló Georgia állam, amely egyébként a „mély déli”, azaz nagy fekete lakossággal rendelkező volt rabszolgatartó államok egyikeként az elmúlt húsz évben republikánus fellegvár volt, jórészt a szűk hatmilliós atlantai agglomeráció demográfiai változásainak köszönhetőenegyre inkább a demokraták felé sodródott.
A 2018-as félidős választásokon óriási meglepetést okozott, hogy a demokrata Stacey Abrams alig ötvenötezer szavazattal, 1,4 százalékos különbséggel kapott ki a kormányzóválasztáson a republikánus Brian Kemptől, miközben Donald Trump 2016-ban még 5 százalékot vert rá az államban Hillary Clintonra, Mitt Romney pedig Barack Obamára 2012-ben nyolcat.

Tavaly novemberben megtörtént a lehetetlen, és 0,23 százalékos, 12 ezer (zömmel levél)szavazatnyi előnnyel Joe Biden „bekékítette” Georgiát. Hasonlóan szorosra sikerültek a georgiai szenátorválasztások is: David Perdue címvédő republikánus szenátor 49,7 százalékot kapott, 1,8 százalékot verve rá ellenfelére, a demokrata Jon Ossoff oknyomozó újságíróra; az egészségi állapota miatt lemondott Johnny Isakson helyére kinevezett, szintén republikánus Kelly Loeffler pedig 32,9−25,9 arányban kikapott Raphael Warnock baptista tiszteletestől, a demokraták jelöltjétől. Mivel azonban Georgiában csak az kaphat szenátori mandátumot, aki legalább 50 százalék plusz egy szavazattal nyeri meg a választást, sem a republikánus, sem a demokrata győztesből sem lett szenátor, a georgiai törvények pedig legkorábban az első forduló után kilenc héttel – azaz január 5‑én – engedik megtartani a második fordulót, ahol a két legnépszerűbb jelölt közül lehet választani.
Ugyanakkor adatelemző legyen a talpán, aki megmondja, kinek üthetik a markát a mandátumok a holnapi választáson, ugyanis mindkét eredmény további jelöltek „zavarórepülése” mellett született: Perdue esetében, aki mindössze 0,3 százalékkal maradt el az 50 százalékos küszöbtől, egy libertárius jelölt markolt fel 1,4 százalékot – de hogy ez Perdue szenátornak vagy demokrata Ossoffnak ártott‑e, azt nem tudni.
A Loeffler-Warnock csata története még bonyolultabb, mert itt nem a reguláris, a két párt egy-egy jelöltje, illetve egy-két „becsúszó” harmadik párti jelölt között zajló küzdelemről van szó: mivel a választást nem egy lejáró mandátum, hanem egy lemondás miatt kell megtartani, „dzsungelválasztást” írnak elő a georgiai törvények, azaz annyi demokrata és republikánus jelölt indul el, amennyi akar. Bár Warnock 7 százalékot vert rá Loefflerre, és így a következő fordulóban győzelme kézenfekvőnek tűnik, rá és a rajta kívül induló másik hét demokrata jelöltre összesen a választók 48,39 százaléka adta a voksát, míg Kelly Loefflerre és a másik öt republikánusra összesen 49,37 százalék húzta be az ikszet –a pártok támogatottsága közötti különbség tehát az egy százalékot sem éri el.
Mindebből az következik, hogy az amerikai politológusszakma által toss-upnak nevezett, bőven hibahatáron belül mérhető, totálisan kétesélyes választások tankönyvi eseteivel van dolgunk.
Az ABC News FiveThirtyEight elemzőműhelye néhány naponta közöl az egyes amerikai választásokról a kutatóintézetek megbízhatósága szerint súlyozott közvéleménykutatási átlagot. Ez az átlag a legutóbbi, január 2‑i frissítéskor mindkét választáson a demokrata jelöltnek mutatott előnyt, ugyanakkor harmatgyengét: Ossoffot 1,3 százalékkal hozta ki Perdue elé, míg Warnockot 1,8 százalékkal mutatta Loefflernél erősebbnek. A legutóbbi tíz napban össze-vissza csapkodott az átlag, az egyik ezt, a másik azt a jelöltet hozta ki győztesnek, így csak egy a biztos: komoly előnye jelenleg senkinek nincs.
Mindkét versenyben óriási jelentősége lesz a bázis mozgósításának. E tekintetben jelenleg a demokraták egységesebbek, mivel a pár napig még hivatalban lévő Donald Trump épp összeveszett a republikánus szenátorokkal a koronavírus miatti gigantikus pénzügyi segélyen – Trump és a demokraták ki akarják szórni a népnek a kétezer dolláros segélycsekkeket, míg a fiskális konzervativizmusokat újrafelfedező republikánus szenátorok alacsonyabb összegű segélyt akarnak.A zavaros republikánus kommunikáció természetesen nem segíti a két címvédő szenátor dolgát,
ahogy az sem, hogy David Perdue december 31-én karanténba kényszerült egy covid-pozitív kampánymunkatárssal való érintkezése miatt.
A demokrata jelöltek közül egyértelműen a régóta demokrata körökben mozgó Raphael Warnocknak nagyobb a mozgósító ereje: az 51 éves, fekete baptista lelkész abban az Ebenezer-templomban prédikál, ahol annak idején a legendás ifj. Martin Luther King polgárjogi aktivista volt a parókus. A korábban a BBC-nek dolgozó, 33 éves Jon Ossoff egy 2017-es képviselőházi választási kudarcot leszámítva politikai újoncnak számít, és fiatal fehér férfiként messze nem motiválja annyira a Georgiában egyre erősebb fekete hölgyszavazókat, mint egy lánglelkű fekete baptista lelkész. Az amerikai választásokon kulcsszerepet játszó adománygyűjtésben is a demokraták állnak jobban: erre a választásra mindkét demokrata jelölt bő százmillió dollárt tudott összekalapozni, míg a republikánusok ennek felét-kétharmadát. A republikánus jelöltek mind az üzleti életből érkeztek, Perdue korábban a Reebok sportszermultit vezette, Loeffler egy pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozó óriáscéget irányított.
A számok csalnak egy picit: ha a demokraták adhatják mindkét georgiai szenátort,az így létrejövő 50 – 50-es szenátusi felállás valójában nem döntetlen, hanem demokrata győzelem.
A szenátus elnöke ugyanis a mindenkori alelnök, aki döntetlennel végződő szavazásokon „megtörheti a döntetlent”, és maga is szavazhat. A január 20-án hivatalba lépő Kamala Harris alelnökkel együtt tehát valójában döntetlen esetén is a demokratáké a szenátus – míg ha akár csak az egyik választást is a republikánus címvédő nyeri, megmarad a hat éve töretlen (bár immár hajszálvékony) republikánus szenátusi többség.
Szavazni mindkét oldalnak ezer az oka – a republikánusokat az motiválja leginkább, hogy a szenátus az utolsó washingtoni republikánus védvonal a teljes demokrata dominancia ellen; míg a demokratákat a „kék Georgia”, a mindeddig stabilan republikánus „mély délre” való betörés rég áhított célja tüzeli. Ha fogadnunk kellene, a címvédésre a tapasztaltabb David Perdue-nek van nagyobb esélye, míg a „kék Georgiát” inkább az aranyszájú Warnock hozhatja el – de erre a választásra hatványozottan igaz a régi maxima: it’s not over until it’s over.
Forrás: Mandiner