Nyírő András: A nagy körforgás

Nyírő András: A nagy körforgás

Nyírő András Rejtőzködő tenger című könyve varázslatos világba invitál minket. Egyik legértékesebb nemzeti kincsünk, a karsztvizek nyomába eredt. A különleges kötetből olvasóink kaphatnak először ízelítőt.

Nyírő András-
Fotó: Nyírő András

A Tapolca-patak friss, hideg vizében állok, feltűrt nadrágban, mezítláb. Erős a sodrás, mindjárt feldönt. A csobogás, zúgás mindent túlharsog. Talpam alatt kavicsok, simák, gömbölyűek. Száz méterrel feljebb a forrásnál négy kürtő ontja a karsztvizet. Nem fürdeni jöttem, de a vágtázó pataknak nem tudtam ellenállni. Előveszem a GoPrót, lenyomom a patakba. Két kézzel szorítom a markolatot, hogy az áramlat ne csavarja ki a kezemből a kis kamerát. 

Nyírő András-
Fotó: Nyírő András

Kicsit masszíroztatom a lábamat a hűs áramlatban, majd elfogadom Somogyi Zoltán jobbját, és kiugrok a patakmederből. Somogyi 65 körül lehet, jóakaratú, dinamikus ember, geodéta volt, nyugdíjasként a Tapolcafői Kertbarátkör vezetője. Ők gondozzák a Tapolca-patak forrásvidékét. Amikor először hallottam Tapolcafőről, azt hittem, hogy Tapolca külterülete. De nem az, a Balaton és Győr között félúton, Pápától néhány kilométerre vagyunk. Nézegetjük a víz alatti fényképeket. A meder alja és a víztükör tűéles, de a kettő között semmi, a képen nem látszik a víz. Somogyi bólogat. Átlátszó, annyira tiszta, hogy itt helyben lehetne palackozni. 

Nyírő András-
Fotó: Nyírő András

Ez a Dunántúli-középhegység karsztvize. Mit jelent a karszt kifejezés? A geológusok így nevezik az üreges, barlangos mészkő- vagy dolomitkőzetet. A nyelvészek szerint a szó gyökere az ősi indoeurópai karra kifejezés, jelentése kő. Délszláv közvetítéssel érkezett a német tudományos nyelvbe, amikor a Dinári-hegység hófehér dolomitszikláit tanulmányozták a XIX. század végén. Az iskolában az Aggteleki-cseppkőbarlanggal kapcsolatban tanultunk a karszthegységekről. A kutatók megfigyelték, hogy a mészkőhegységekben a leszivárgó csapadék összegyűlik a föld mélyén megbújó járatokban, és évszázadokkal vagy évezredekkel később bő vizű tiszta forrásokban bukkan fel. Ezt az összetett, zegzugos, sokféle fizikai és kémiai törvénynek engedelmeskedő föld alatti világot nevezik karsztvízrendszernek. 

Nyírő András-
Fotó: Nyírő András

A Dunántúli-középhegység alatt húzódik Magyarország legnagyobb karsztos víztárolója. Mesélem otthon a szomszédomnak, hogy a víz akár több ezer évet is eltölt a föld alatt. Pikírten közbeszúrja: biztos poshadt. Dehogy poshadt! A mészkő megszűri, és kalciumot, magnéziumot ad hozzá. Ásványvíz! Barátom, olyan tiszta, hogy belekortyolhatsz a forrásba! A csapból is ez folyik három megyében, Fejér, Veszprém és Komárom-Esztergom településein. Ez táplálja az esztergomi strandfürdőt, Tata romantikus forrásait, Kapolcs száguldó patakját és a békés hévízi termáltavat. Aki ivott Kékkúti ásványvizet, aki megmártózott a Lukács-fürdő vizében vagy csónakázott a Tapolcai-tavasbarlangban, az találkozott a Dunántúli-középhegység karsztvizével. 

Nyírő András-
Fotó: Nyírő András

De hiába kerül elénk számtalan formában, alig tudunk valamit a felszín alatti vízkincsünkről. A Pilis és a Gerecse, a Vértes és a Bakony alatt tizenháromezer négyzetkilométeren nyújtózkodik az az üreges-barlangos mészkő- és dolomitkőzet. Elképzelhetetlenül sok víz van a föld alatt. Mégse tüntetik fel a térképeken, neve sincs. Rejtőzködő tenger. A felszín alatti vizekről nem készülhetnek színorgiává pancsolt naplementés Insta-képek. Nem ír róla a National Geographic, nem szólnak róla 10 000 lépés stílusú filmek. 

Nyírő András-
Fotó: Nyírő András

Ezek szerint nem létezik? Pedig itt van, meghatározta a történelmünket, alakítja az életünket. Nemzeti kincsünk, a Dunával, a Tiszával és a Balatonnal együtt a történelmünk része. Itt az ideje, hogy többet tudjunk róla! De ez a könyv nem a forrásainkról, patakjainkról, tavainkról szól, hanem rólunk, akik isszuk, fürdünk benne – és azokról is, akik elszántan harcoltak ellene. 

Nyírő András-
Fotó: Nyírő András

A régiek megbecsülték a hegyek lábánál fakadó tiszta vizet. A római légiósok hálájuk jeléül a források mellett templomokat és oltárokat építettek az isteneiknek. A vizet impozáns aquaeductuson vezették Aquincumba. Ötvenezer ember élt ebben a városban, annyian, mint ma Veszprémben. Sok forrásvíz, lélegzetelállító mérnöki megoldások és komoly szervezés kellett ahhoz, hogy a légiósok csillapíthassák a szomjukat és kényelmesen fürdőzhessenek. Lenyűgöző teljesítmény, a rómaiak után 1500 évig senki nem vállalkozott hasonlóra. 

Nyírő András-
Fotó: Nyírő András

Nagyot fordult a kocka azóta. A kapzsi XX. században a karsztvízből ellenség lett. A bányászok elkeseredett harcot folytattak az aknákat elárasztó vízzel. A rómaiak a víz erejében hittek, a mi bányászaink saját magukban, abban, hogy megzabolázhatják a vizet. A második világháború utáni parancsgazdaságban egyre erősebb szivattyúkat építettek, mind több vizet emeltek ki a felszín alól. A következmény? Rendszeres vízhiány a városokban és a falvakban. A helyiek kétségbeesetten látták, hogy forrásaik elapadtak, a patakjaik kiszáradtak, a tavaik pocsolyává zsugorodtak. 

Nyírő András-
Fotó: Nyírő András

Újabb fordulat: a rendszerváltás idején véget vetettek az esztelen környezetpusztításnak. Harminc év kellett, hogy visszaálljon a rejtőzködő tenger szintje. Ma lelkes lokálpatrióták gondozzák a forrásokat. Tapolcafőn és Tatán csodálatos tanösvényeket építettek az újraéledő karsztláp fölé. 

Nyírő András-
Fotó: Nyírő András

Száz éve kutatják hidrológusok, geológusok és bányászok a Dunántúli-középhegység karsztvizeit. Mértek, adatokat gyűjtöttek, kísérleteztek, számítógépes modelleket alkottak. 1860-tól napjainkig 3900 szakcikk jelent meg a Hidrológiai Tájékoztatóban, a Vízügyi Közlönyben és a többi szakfolyóiratban. Többet tudunk a felszín alatti vizeinkről, mint 160 éve. Tízéves Zsuzska lányom első két kérdésére mégsem tudok válaszolni: Milyen mély? Hol vannak a határai? Nehéz műfaj a felszín alatti vizek kutatása. Nem csoda, hogy nincs neve a Dunántúli-középhegység alatt húzódó karszttengernek. 

Nyírő András-
Fotó: Nyírő András
Nyírő András-
Fotó: Nyírő András

Folytatás jövő szombaton.

Forrás: hajonaplo.ma