Most jön a zsí­ro­sa! – régi mon­dá­sok mai nyelven

Parasz­ti élet­bol­cses­sé­gek enciklópédiája

Min­den­ki tud­ja, hogy mit jelen­te­nek a „se íze, se bűze”, a „kop­pon marad” vagy a „fél­ti az irhá­ját” régi mon­dá­sok. De vajon első­re meg­ért­jük, ha azt hall­juk, hogy „majd elrúg­tam a lábam”, „kell‑e lac­kó­kör­te” vagy „szánt a pityer, elvesz­tet­te ösztökéit”?

A Tin­ta Könyv­ki­adó szer­kesz­tő­je, Balá­zsi József Atti­la és a kiadó igaz­ga­tó-főszer­kesz­tő­je, Kiss Gábor kézi­köny­ve 8250 szó­nál nagyobb nyel­vi egy­sé­get, szak­szó­val fra­zé­mát tar­tal­maz. Az örök érvé­nyű igaz­sá­gok, a több évszá­za­dos tapasz­ta­la­to­kat sűrí­tő szó­lá­sok és köz­mon­dá­sok az élet min­den terü­le­tét érin­tik. Olvas­ha­tunk a népi gyógy­mó­dok­ról, a növény- és állat­vi­lág­ról, a hie­de­lem- és szo­kás­vi­lág­ról, az étke­zés­ről, az öltöz­kö­dés­ről, az idő­já­rás­ról és az ünne­pek­ről. Meg­tud­hat­juk, hogy mi az a luló­ca, az acsa­mi­csa, a kurt­ker­dáj (már csak emi­att is érde­mes olvas­gat­ni), és hogy mit jelent, ha vala­ki „bevesz a kegye­lem­ből”, „pup­lik­ban hord­ja a vizet”, „közön­sé­ges, mint a szi­li” vagy „igen nagy a pici­ké­je”. Ez csak néhány pél­da a népi böl­cses­ség­re, ezek tré­fás, gúnyos, elgon­dol­kod­ta­tó, oly­kor vas­kos megfogalmazására.

A csa­lád szá­mos szó­lás for­rá­sa, kaci­fán­tos kap­cso­la­ta­in­kat nyel­vünk vál­to­za­tos for­má­ban tár­ja elénk, mint az „okos fele­ség nagy isten­aján­dé­ka”. A szel­le­mes csú­fo­lók a kigú­nyolt tulaj­don­sá­got, sze­mélyt vagy helyet komi­ku­san mutat­ják be, pél­dá­ul: „kuko­ri­ca­föl­dön nőtt a feje” mon­dás­sal. Egész­sé­gi álla­po­tunk­ról, nya­va­lyá­ink­ról és a halál­ról ren­ge­teg szó­lást és köz­mon­dást talá­lunk. (Lábán sétál ki a teme­tő­be.) A nem várt vagy nem éppen öröm­mel foga­dott ven­dég­nek „udva­ri­a­san” adták tud­tá­ra, hogy „üljék hát le nálunk, ha hozott szé­ket!”. A tré­fás-évő­dő kife­je­zé­sek­ben gyak­ran élnek a meta­fo­rák adta lehe­tő­sé­gek­kel: „a jó malom min­dent megőröl”.

Ha vala­ki átko­zód­ni sze­ret­ne vagy egy jóízűt károm­kod­ni, nem pedig az unos-untig hasz­nált trá­gár kife­je­zé­se­ket ismé­tel­ni, a kötet erre is szá­mos lehe­tő­sé­get kínál. Áll­jon itt a sza­lon­ké­pe­sek közül néhány: „Azt a kótyom­fi­tyu­lá­ját a világ­nak! A fene a gyet­rád­ba! Suvadj meg!” Ha sze­ret­nék meg­tud­ni, mit jelent az a tré­fás köz­mon­dás, hogy „a leg­jobb ételt nem teszik az asz­tal­ra”, lapoz­za­nak a 89. oldal­ra. A fra­zé­mák gyak­ran tar­tal­maz­nak föld­raj­zi neve­ket, ame­lyek jegy­zé­ke a kötet végén olvas­ha­tó. Hogy könnyeb­ben beha­tá­rol­has­suk, hol helyez­ke­dik el Fok­ora, Hen­ci­da, Bil­le­ge vagy Bödög, a megyé­ket is meg­ad­ják hoz­zá. Szin­tén a könyv végén abc-rend­ben talál­ha­tó a foga­lom­kö­ri muta­tó, mely – az Adós­ság­tól a Csú­nya­sá­gon és az Illen­dő­sé­gen át a Vona­ko­dá­sig – téma­kö­rök sze­rint tar­tal­maz­za a szó­lá­so­kat, mon­dá­so­kat. A kötet tudo­má­nyos igénnyel készült, első­sor­ban a nagy­kö­zön­ség szá­má­ra. Érde­mes lapozgatni.

(Balá­zsi József Atti­la – Kiss Gábor: Népi­es szó­lá­sok, köz­mon­dá­sok és élet­böl­cses­sé­gek encik­lo­pé­di­á­ja. Tin­ta Könyv­ki­adó, Buda­pest, 2020, 467 oldal. Ára: 6990 forint)

For­rás: Magyar Nemzet