Fon­tos ápol­ni győ­zel­mi örö­sé­günk emlékét

Kiszá­mít­ha­tat­lan korunk­ban talán még fon­to­sabb ápol­ni győ­zel­mi örök­sé­günk emlé­két, kitar­ta­ni az igaz hit és a sza­bad­ság­sze­re­tet mel­lett – jelen­tet­te ki a Hon­vé­del­mi Minisz­té­ri­um par­la­men­ti állam­tit­ká­ra pén­te­ken Budapesten.

Var­gha Tamás a Mátyás-temp­lom­ban mon­dott ünne­pi beszé­det abból az alka­lom­ból, hogy a szö­vet­sé­ges sere­gek 336 évvel ezelőtt, 1686. szep­tem­ber 2‑án – csak­nem 150 év hódolt­ság után -, vissza­fog­lal­ták Buda várát az osz­mán seregektől.

A Hon­vé­del­mi Minisz­té­ri­um kato­li­kus tábo­ri püs­pök­sé­ge a beszé­det köve­tő­en hagyo­mány­te­rem­tő cél­lal kato­nai tisz­te­let­adás­sal egy­be­kö­tött ünne­pi hála­adó szent­mi­sét muta­tott be.

Var­gha Tamás azt mond­ta: emelt fővel emlé­ke­zünk a budai Vár fel­sza­ba­dí­tó­i­ra, akik vál­lal­ták a fegy­ve­res har­cot, ami­kor a haza szó­lí­tot­ta őket. Hoz­zá­tet­te: a budai Vár évszá­za­dok óta fon­tos hely­szín a magya­rok­nak, és ez akkor sem vál­to­zott, ami­kor Szu­lej­mán szul­tán sere­gei élén 1541-ben elfoglalta.

„Elő­de­ink is tud­ták, hogy nincs sza­bad Magyar­or­szág sza­bad Buda nél­kül, és már akkor foga­dal­mat tet­tek arra, hogy fel fog­ják sza­ba­dí­ta­ni a Várat. A foga­da­lom szü­lő­ről gyer­mek­re száll­va 145 éven át meg­ma­radt, egé­szen addig, amíg 1686. szep­tem­ber 2‑án sike­rült a szö­vet­sé­ges sere­gek­nek beven­ni­ük a Várat és leta­szí­ta­ni a Vár foká­ról a lófar­kas jel­vényt” – jegyez­te meg a politikus.

Véle­mé­nye sze­rint az osz­mán elnyo­más sok tanul­ság­gal szol­gált szá­munk­ra. Míg a 15. szá­zad végén Mátyás király kato­nai, gaz­da­sá­gi és kul­tu­rá­lis érte­lem­ben is Euró­pa egyik leg­erő­sebb álla­mát hagy­ta hát­ra, az ural­ko­dá­sát köve­tő évti­ze­dek­ben, a 16. szá­zad­ban az erő­vi­szo­nyok meg­vál­toz­tak, a hódí­tó osz­mán hadak olyan fölény­be kerül­tek elő­de­ink­kel szem­ben, hogy az ország terü­le­ti egy­sé­gét már nem lehe­tett tovább meg­tar­ta­ni, a hódí­tók sor­ra nyer­ték a csa­tá­kat és fog­lal­ták el a várakat.

„De a meg­szál­lás ide­jén tör­tén­tek fénye­sen mutat­ják, miért őriz­zük ma is ellent­mon­dást nem tűrő­en magyar­sá­gun­kat. A magyar szív ugyan­is nem elfog­lal­ha­tó. Kér­lel­he­tet­len elszánt­ság­ra volt szük­ség ahhoz, hogy 150 évnyi meg­szál­lás után is magyar­nak vall­ják magu­kat őse­ink, vágy­va a sza­bad­ság­ra, a rab­igá­tól sza­ba­du­lás­ra. Hiszen gene­rá­ci­ók nőt­tek fel úgy, hogy csak tör­té­ne­tek­ből tud­ták, milyen meg­szál­lók nél­kül élni az ország­ban” – hang­sú­lyoz­ta Var­gha Tamás.

 A Lotha­rin­gi­ai Károly által veze­tett 65 ezres szö­vet­sé­ges sereg mint­egy három hóna­pos har­cot köve­tő­en fog­lal­ta el a budai Várat, az ost­rom­lott osz­mán hódí­tó­kon a meg­ér­ke­ző fel­men­tő sereg sem tudott segíteni.

A szent­mi­se előtt Var­gha Tamás, Sán­dor Zsolt altá­bor­nagy és Ber­ta Tibor dan­dár­tá­bor­nok, tábo­ri püs­pök, kato­nai ordi­ná­ri­us jelen­lé­té­ben koszo­rút helyez­tek el XI. Ince pápa Hess And­rás téri szob­rá­nál. A török had­se­reg elle­ni szö­vet­sé­get Szent Liga néven XI. Ince fel­hí­vá­sá­ra hoz­ták lét­re a Habs­bur­gok, Len­gyel­or­szág és Velen­ce. A pápa az ost­rom ide­jén tábo­ri szol­gá­la­tot tel­je­sí­tő Avi­a­nói Márk kapu­ci­nus szer­ze­tes­nek írt leve­lé­ben a „Bea­ta Vir­go Dabit Auxi­li­um” (a Bol­dog­sá­gos Szűz ad segít­sé­get; a latin kez­dő­be­tűk a BUDA szót tet­ték ki) jel­szót adta ki Buda visszavételére.

For­rás: demok​ra​ta​.hu