Hírek Magyarországi hírek Fel­avat­ták Tóth Ilo­na mellszobrát

Fel­avat­ták Tóth Ilo­na mellszobrát

Fel­avat­ták csü­tör­tö­kön az 1957-ben kivég­zett for­ra­dal­már, szi­gor­ló orvos Tóth Ilo­na mell­szob­rát a kőbá­nyai Bajcsy-Zsi­link­szky Kór­ház és Ren­de­lő­in­té­zet udvarán.

Kon­tur And­rás szob­rász­mű­vész kőből fara­gott alko­tá­sát Witt­ner Mária egy­ko­ri ’56-os halál­ra­ítélt és Bod­nár Atti­la, a kór­ház főigaz­ga­tó­ja lep­lez­te le csütörtökön.

Witt­ner Mária beszé­dé­ben kon­cep­ci­ós per­ben halál­ra­ítélt for­ra­dal­már­tár­sát mél­tat­va úgy fogal­ma­zott: „Tóth Ilo­ná­ból sza­dis­ta gyil­kost farag­tak a kom­mu­nis­ták, de Tóth Ilo­na mély­sé­ge­sen ember volt”. „Ezt a nagyon tisz­ta embert mély gya­lá­zat­ban végez­ték ki” – mond­ta. Közöl­te: van­nak, akik még min­dig gyil­kos­nak kiált­ják ki és pró­bál­ják mocs­kol­ni Tóth Ilo­na alakját.

Azzal kap­cso­lat­ban, hogy Tóth Ilo­na 1957-es íté­le­tét 2001-ben sem­mis­sé nyil­vá­ní­tot­ták, Witt­ner Mária fel­tet­te a kér­dést: „mit jelent a sem­mis­sé­gi papír, ha kórus­ban har­sog­ják a gyil­ko­sai, hogy gyil­kos volt Tóth Ilona?”.

Witt­ner Mária hoz­zá­tet­te: ezért a túl­élők­nek kell tisz­tá­ra mos­ni az ő ember­sé­gü­ket, és „igaz­sá­got kell ten­ni azok­nak, akik éle­tük­ben és hol­tuk­ban is meg­gya­láz­va (…), arc­cal lefe­lé, meg­dró­toz­va ott fek­sze­nek a földben”.

Tóth Ilo­na, az ártat­la­nul meg­vá­dolt, bebör­tön­zött és halál­ra­ítélt sok száz magyar sza­bad­ság­har­cos jel­ké­pé­vé vált – tol­má­csol­ta az ese­mé­nyen Kocsi Lász­ló hon­véd ezre­des Németh Szi­lárd, a Hon­vé­del­mi Minisz­té­ri­um par­la­men­ti állam­tit­ká­ra szavait.

Hoz­zá­tet­te: 1956 hősei, már­tír­jai és áldo­za­tai – így Tóth Ilo­na is – olyan alak­jai vol­tak a magyar tör­té­ne­lem­nek, akik­nek tet­te­it csak évti­ze­dek­kel később ismer­het­ték meg, mert „azok, akik meg­öl­ték, meg­nyo­mo­rí­tot­ták, föl­dön­fu­tó­vá tet­ték őket, tet­te­i­ket meg­ha­mi­sí­tot­ták, nevü­ket befe­ke­tí­tet­ték, emlé­kü­ket meg­gya­láz­ták és kiirtották”.

Az állam­tit­kár sze­rint Tóth Ilo­na, a gyil­kos­ság­gal meg­vá­dolt fia­tal lány kegyet­len kon­cep­ci­ós per áldo­za­ta lett, a szi­gor­ló orvos meg­hur­co­lá­sá­val az ember­te­len rend­szer pél­dát akart sta­tu­ál­ni. Sok évti­zed tör­té­ne­lem­ha­mi­sí­tó elhall­ga­tá­sa és hazug­sá­ga után az utó­kor köte­les­sé­ge a múlt őszin­te fel­tá­rá­sa – muta­tott rá Witt­ner Mári­át is méltatva.

Witt­ner Mária

A kor­mány­pár­ti poli­ti­kus a koro­na­ví­rus-jár­vány­ra utal­va jelez­te: a múlt mel­lett a jelen hőse­i­nek, az egész­ség­ügyi dol­go­zók­nak is köszö­net jár.

Tóth Ilo­na az 1956-os for­ra­da­lom kirob­ba­ná­sa­kor a Szö­vet­ség utcai kór­ház­ban volt bel­gyó­gyá­sza­ti gya­kor­la­ton, majd átirá­nyí­tot­ták a Péter­fy Sán­dor utcai kór­ház­ba, ahol bekap­cso­ló­dott az inten­zí­ven műkö­dő Önkén­tes Men­tő­szol­gá­lat mun­ká­já­ba. Novem­ber 1‑jétől letar­tóz­ta­tá­sá­ig a kór­ház kise­gí­tő rész­le­gé­nek meg­bí­zott veze­tő­je volt. Novem­ber 20-án letar­tóz­tat­ták, majd 1957. ápri­lis 8‑án halál­ra ítél­ték izga­tás és gyil­kos­ság vád­já­val, és júni­us 27-én kivégezték.

A szo­bor­ál­lí­tást kez­de­mé­nye­ző Bod­nár Atti­la főigaz­ga­tó a töb­bi között mél­tat­ta a kor­mány leg­újabb egész­ség­ügyi intéz­ke­dé­se­it, óri­á­si lépés­nek nevez­ve az orvo­sok béré­nek meg­eme­lé­sét és a szak­dol­go­zók járan­dó­sá­gá­nak folya­ma­tos növe­lé­sét, egy­út­tal köszö­ne­tet mon­dott a kór­ház dol­go­zó­i­nak a jár­vány keze­lé­sé­ben nyúj­tott munkájukért.

Az ünnep­ség zárá­sa­ként a részt­ve­vők közös gyer­tya­gyúj­tás­sal emlé­kez­tek meg a jár­vány­ban elhuny­tak­ról a kór­ház kert­jé­ben fel­ál­lí­tott emlékműnél.

For­rás: MTI