Ez most élet­re-halál­ra megy” – Kató Béla erdé­lyi refor­má­tus püs­pök az elle­ne indí­tott román ügyész­sé­gi vizsgálatról

Bün­te­tő­el­já­rást kez­de­mé­nye­zett a román ügyész­ség a zila­hi Wes­se­lé­nyi Kol­lé­gi­um épü­le­té­nek vissza­szol­gál­ta­tá­sa ügyé­ben két magyar refor­má­tus püs­pök ellen. Egyi­kük, a kolozs­vá­ri szék­he­lyű Erdé­lyi Refor­má­tus Egy­ház­ke­rü­le­tet veze­tő Kató Béla a Válasz Online-nak elmond­ja: abszurd vád, hogy hami­sí­tott doku­men­tu­mok­kal pró­bál­ták vissza­sze­rez­ni az álla­mo­sí­tás ide­jén elvett ingat­lant. Az eljá­rás rég­óta zaj­ló folya­mat­ba illesz­ke­dik: akár­mi­lyen szí­nű román kor­mány is van hatal­mon, meg­pró­bál­ja leál­lí­ta­ni, sőt vissza­for­dí­ta­ni a magyar egy­há­zi javak res­ti­tú­ci­ó­ját. „Úgy nem mara­dunk meg magyar­nak, hogy nép­dalt ének­lünk a mezőn” – mond­ja a püs­pök, ami­kor a buda­pes­ti kor­mány­zat által tíz­mil­li­ár­dok­kal finan­szí­ro­zott intéz­mény­fej­lesz­té­si prog­ram­ról kér­dez­zük. Kató Béla arról is beszél, hogyan segí­ti az Euró­pai Unió a magyar nemzetegyesítést.

– Hat évvel ezelőtt a sep­si­szent­györ­gyi Szé­kely Mikó Kol­lé­gi­um újra­ál­la­mo­sí­tá­sa kap­csán azt mond­ta a Heti Válasz­nak, fel­mond­ja loja­li­tá­sát a román állam­mal. Most a zila­hi refor­má­tus gim­ná­zi­u­mi épü­let vissza­szol­gál­ta­tá­si ügyé­ben a román állam mond­ta fel a loja­li­tást önnel?

– Ami­kor 2014-ben mond­va­csi­nált okok­kal elvet­ték tőlünk a jog­sze­rű­en vissza­ka­pott Mikót, egy­ér­tel­mű­vé vált, hogy a hata­lom nem tekint min­ket a töb­bi­ek­kel egyen­ran­gú állam­pol­gár­nak. A román állam most is úgy jár el, mint akkor: ha kép­te­len admi­niszt­ra­tív úton meg­aka­dá­lyoz­ni jogos tulaj­do­nunk vissza­szol­gál­ta­tást, akkor bün­te­tő­ügyek kre­á­lá­sá­val igyek­szik leál­lí­ta­ni a folya­ma­tot. Mivel a két refor­má­tus egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke került cél­ke­reszt­be, lénye­gé­ben egy tel­jes közös­sé­get vádol­nak meg.

– Önt és Csűry Ist­vánt, a Nagy­vá­rad köz­pon­tú Király­há­gó­mel­lé­ki Refor­má­tus Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­két nem­rég be is idéz­ték az ügyész­ség­re. Mi a vád?

– Töb­bek között okirat­ha­mi­sí­tás­sal vádol­nak ben­nün­ket. A zila­hi kol­lé­gi­um vissza­szol­gál­ta­tá­sá­hoz szük­sé­ges ira­tok­ról, pél­dá­ul az 1948-as álla­mo­sí­tás­kor fel­vett lel­tá­ro­zá­si jegy­ző­könyv­ről azt állít­ják, hogy mi hami­sí­tot­tuk. Négy, a tulaj­don­jo­got iga­zo­ló doku­men­tum­ról készült, álta­lam alá­írt máso­la­tot is gya­nús­nak talál­nak. Abszurd­nak tar­tom a vádat, meg is mond­tam az ügyésznek.

Komo­lyan gon­dol­ja bár­ki, hogy res­ti­tú­ci­ós ügyek­ben a hosszú évek óta tar­tó ható­sá­gi figye­lem elle­né­re hamis doku­men­tu­mo­kat nyúj­tunk be?

Az ügyész erre azt felel­te, hogy nekik hiva­ta­li köte­les­sé­gük a vizs­gá­lat, és modern tech­ni­kai esz­kö­zök segít­sé­gé­vel dön­te­nek majd az ira­tok való­di­sá­gá­ról. A vádak kép­te­len­sé­ge elle­né­re is nyug­ta­lan vagyok, mert ha vala­kik vala­mi­ért elin­dí­tot­ták ezt a folya­ma­tot, akkor azt foly­tat­ni is akarják.

– Lép­jünk egyet hát­rább! Szi­lágy megyé­ben mind­össze 23 szá­za­lék a magya­rok ará­nya. A zila­hi refor­má­tus kol­lé­gi­um­ba járt Ady End­re, s a vissza­igé­nyelt, ma egy román gim­ná­zi­um által lakott épü­let a magya­ros sze­cesszió szép pél­dá­ja. De lehet‑e csak a hagyo­mány­ra ala­poz­va épít­kez­ni egy szór­vá­nyo­so­dó vidéken?

– Ha meg­húz­zuk magun­kat és nem törek­szünk egy­ko­ri közös­sé­gi tulaj­do­nunk vissza­szer­zé­sé­re, akkor az eltű­né­sünk­ben érde­kel­tek végül siker­rel jár­nak. Már a Mikó-ügy ide­jén az volt az elgon­do­lá­som, hogy nem vár­ha­tunk újabb nem­ze­dék­nyi időt. Az anya­nyel­vi okta­tás és az erköl­csi-hit­be­li neve­lés meg­erő­sí­té­se a leg­fon­to­sabb célunk, mert ez a ket­tő az erdé­lyi magyar­ság leg­fon­to­sabb meg­tar­tó ele­me. Min­dent meg­tet­tünk és meg­te­szünk tehát jogos tulaj­do­nunk vissza­szer­zé­sé­ért, ha pedig a régi intéz­mé­nye­ket meg­ta­gad­ják tőlünk, úja­kat hozunk lét­re. Ez tör­tént Zila­hon is, ahol műkö­dik refor­má­tus isko­la, csak éppen nem az egy­ko­ri kol­lé­gi­um épü­le­té­ben. A két­ez­res évek ele­jén meg­szü­le­tett a magyar állam által finan­szí­ro­zott magán­egye­tem, a Sapi­en­tia, azóta min­dent meg­tet­tünk az alap- és közép­fo­kú okta­tás kiter­jesz­té­sé­ért, ám eddig hiány­zott a pira­mis alja. Sze­ren­csé­re a magyar állam támo­ga­tá­sá­val nem­rég elin­dult az óvo­da- és nap­kö­zi­fej­lesz­té­si prog­ram, így vég­re esé­lyünk van az erdé­lyi magyar okta­tás tel­jes ver­ti­ku­má­nak kiépítésére.

– Miért húz­ta be a román állam a kézi­fé­ket a vissza­szol­gál­ta­tá­si folya­mat­ban? A kato­li­kus egy­ház szin­tén hiá­ba igé­nyel­te vissza érté­kes gyu­la­fe­hér­vá­ri könyv­tá­rát, a Batt­hány­eu­mot, idén júni­us­ban azt a kérést is vég­leg eluta­sí­tot­ták.https://​www​.vala​szon​line​.hu/​2​0​2​1​/​0​6​/​1​4​/​e​r​d​e​l​y​-​g​y​u​l​a​f​e​h​e​r​v​a​r​-​r​o​m​a​n​i​a​-​r​e​s​t​i​t​u​c​i​o​/​e​m​b​e​d​/​#​?​s​e​c​r​e​t​=​l​N​5​k​D​6​7​oc9

Az EU- és NATO-csat­la­ko­zás ide­jén Buka­rest ígé­re­tet tett arra, hogy a tulaj­don-vissza­szol­gál­ta­tás kényes kér­dé­sét meg­old­ja, ugyan­is még az ame­ri­kai Kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um is erre szó­lí­tot­ta fel. Az integ­rá­ci­ós folya­mat lezá­rul­tá­val viszont úgy jár­tunk, mint a vicc­be­li arany­hal, ame­lyet az egy­sze­ri ember kifog és elkez­di pucol­ni. Ami­kor pedig meg­kér­de­zik tőle, mit csi­nálsz, lehe­tett vol­na három kíván­sá­god, azt mond­ja: mi már azon túl vagyunk. A min­den­ko­ri román kor­mány már túl van a koráb­bi ígé­re­te­ken, most min­den erő­vel vissza akar­ják for­gat­ni az idő kere­két. A Mikó-per­nél azt lát­tuk, hogy mivel lejárt min­den határ­idő a vissza­szol­gál­ta­tás meg­tá­ma­dá­sá­ra, csak bűn­ügy kre­á­lá­sá­val lehe­tett vissza­csi­nál­ni a res­ti­tú­ci­ót. A zila­hi isko­la­épü­let vissza­szer­zé­sé­ért indí­tott pol­gá­ri eljá­rá­sok ered­ménnyel kecseg­tet­tek, itt is bűn­cse­lek­mény-kár­tya kiját­szá­sá­val igye­kez­nek meg­aka­dá­lyoz­ni a folya­ma­tot. Ne legyen két­sé­günk, ha akar­nak, talál­nak továb­bi kapasz­ko­dó­kat, akár lehall­ga­tott tele­fon­be­szél­ge­té­sek­ből kira­ga­dott félmondatokat.

– Az Erdé­lyi Refor­má­tus Egy­ház­ke­rü­let 2011 és 2018 között egy­ma­ga 44 mil­li­árd forin­tot kapott a magyar kor­mány­tól, s azóta is min­den évben sok­mil­li­ár­dos támo­ga­tás­hoz jut. Mivel győz­ne meg egy magyar­or­szá­gi pol­gárt, hogy ezek az adó­fi­ze­tői pén­zek jó hely­re mennek?

– Tisz­táz­ni kel­le­ne min­den egyes ember­rel, hogy egy­ál­ta­lán tud‑e egy­sé­ges magyar nem­zet­ben gon­dol­kod­ni. Saját­ja­i­nak tekinti‑e a Magyar­or­szág hatá­ra­in túl élő körül­be­lül 2,5 mil­lió magyart vagy sem? Mert ha nem, akkor egy­sze­rű az ügy, kár min­den ránk köl­tött forin­tért. Ha viszont fon­tos az egy­sé­ges nem­zet gon­do­la­ta – és meg­győ­ző­dé­sem sze­rint ezt a magyar tár­sa­da­lom jelen­tős része így gon­dol­ja –, akkor támo­gat­ni kell a hatá­ron­tú­li közös­sé­gek meg­ma­ra­dá­sát. Ismer­ve a kör­nye­ző orszá­gok gyak­ran ellen­sé­ges nem­ze­ti­ség­po­li­ti­ká­ját, a kulcs­kér­dés az okta­tás; az egyet­len helyes viszo­nyu­lás az anya­nyel­vű isko­la­rend­szer megerősítése.

– A rend­szer­vál­tás óta min­den buda­pes­ti kor­mány ezt az állás­pon­tot képviselte.

– Igen, csak­hogy az első húsz évben a hatá­ron­tú­li magyar­ság támo­ga­tá­sá­ra for­dí­tott össze­gek min­dig ala­cso­nyak vol­tak. A csil­la­gok most elő­ször áll­nak úgy, hogy a magyar állam nem­csak tud, de akar is erre a kér­dés­re jelen­tős for­rá­so­kat köl­te­ni. A hely­zet meg­vál­to­zá­sá­hoz elen­ged­he­tet­len volt az Euró­pai Uni­ó­ba való beta­go­zó­dás. A tőke és a sze­mé­lyek sza­bad áram­lá­sá­nak köszön­he­tő­en a magyar állam koráb­ban elkép­zel­he­tet­le­nül könnyen képes cél­zott támo­ga­tá­so­kat eljut­tat­ni Romá­ni­á­ba. Ban­ki uta­lás­sal, elszá­mo­lás­sal, tel­je­sen tör­vé­nye­sen zaj­lik min­den két uni­ós ország között.

A román állam is pon­to­san tud­ja, hogy mi tör­té­nik, min­dent leje­len­tünk, szó sincs vala­mi tit­kos összeesküvésről.

Kimond­tuk: a meg­ma­ra­dá­sunk leg­fon­to­sabb zálo­ga az iden­ti­tás­meg­őr­zést szol­gá­ló intéz­mény­rend­szer kiépí­té­se. A mi szán­dé­kunk talál­ko­zott a magyar kor­mány aka­ra­tá­val és segít­sé­gé­vel. Úgy nem mara­dunk meg magyar­nak, hogy nép­dalt ének­lünk a mezőn. Ez most élet­re-halál­ra megy. Sok­nak tűn­het az emlí­tett összeg, de az elmúlt évek­ben négy­száz ter­vet való­sí­tot­tunk meg, isko­lá­kat, temp­lo­mo­kat, közös­sé­gi tere­ket épí­tet­tünk, újí­tot­tunk fel. Ha vissza­oszt­juk a pénzt, illet­ve figye­lem­be vesszük, hogy gyak­ran száz­éves hiá­nyo­kat pót­lunk, már­is nem tűnik olyan nagy­nak ez a támogatás.

– A töb­bi erdé­lyi tör­té­nel­mi egy­ház nem fél­té­keny a refor­má­tu­sok­ra, ami­ért ők kap­ják a leg­több magyar álla­mi támogatást?

– Min­den­ki a maga terü­le­tén vég­zi az intéz­mény­épí­tést. Szó sincs arról, hogy Buda­pest az abla­kon dobál­ja ki a pénzt, nekünk meg csak el kell kap­dos­ni a ban­kó­kat. Komoly ter­ve­ket állí­tunk össze min­den pro­jekt­ről, szo­ros az elszá­mo­lás is. Ne úgy kép­zel­je el a hely­ze­tet, hogy mások­tól vesszük el a lehe­tő­sé­get, aki ma Erdély­ben ten­ni akar, meg­kap­ja hoz­zá a támo­ga­tást. Kemé­nyen dol­go­zunk azon is, hogy több lábon áll­junk, pél­dá­ul a bán­ffy­hu­nya­di, dési, tor­dai, nagy­enye­di temp­lo­mo­kat uni­ós támo­ga­tás­ból újí­tot­tuk fel.

Ide­je elfe­lej­te­nünk az egy­ol­da­lú segé­lye­zés­ről szó­ló szem­lé­le­tet, Magyar­or­szág ren­ge­te­get nyert a hatá­ron­tú­li magya­rok­kal, az elmúlt évti­ze­dek­ben erdé­lyi magya­rok száz­ez­rei tele­ped­tek át.

Orvo­sok, taná­rok, mér­nö­kök, mes­ter­em­be­rek, akik­nek kikép­zé­sé­re a magyar állam­nak nem kel­lett köl­te­ni, rög­vest adó­fi­ze­tő pol­gá­rok let­tek és növel­ték a GDP‑t. Nem sza­bad tehát szem­be állí­ta­ni a két dol­got. Ami­kor mi Magyar­or­szág­ra tekin­tünk, a kor­mány szí­ne kevés­sé izgat min­ket. Azt néz­zük, a hatal­mon lévő kabi­net tud‑e a nem­zet­po­li­ti­ká­ba kap­cso­lód­ni vagy az egész kér­dés hide­gen hagy­ja. Ez az egye­dü­li mércénk.

– Valós veszély, hogy a fel­újí­tá­si láz­tól az erdé­lyi refor­má­tus egy­ház „áll­vány­imá­dó” lesz, és elha­nya­gol­ja a lel­ki munkát?

– Negy­ven­két éve vagyok lel­kész és mun­kám közép­pont­já­ban min­dig az egy­ház szer­ve­zé­se meg az ige­hir­de­tés fel­té­te­le­i­nek javí­tá­sa állt. Álsá­gos dolog elvá­lasz­ta­ni egy­más­tól a lel­ki és a fizi­kai egy­há­zat. Ahhoz, hogy a madár kikölt­se a fió­ká­it, kell a fészek, a leve­gő­ben nincs utód­ne­ve­lés. Min­dig ott van elő­re­ha­la­dás, ahol a hori­zon­tá­lis talál­ko­zik a ver­ti­ká­lis­sal. Ha csak a hori­zon­tá­li­san műkö­dünk, akkor nagyon evi­lá­gi dol­gok szü­let­nek és való­ban csak a pénz, a fal meg a mal­ter szá­mít. Ha viszont meg­je­le­nik a ver­ti­ká­lis szem­pont is, akkor az Isten­nel való elszá­mo­lás köte­le­zett­sé­ge féken tart min­ket és értel­met is ad az éle­tünk­nek. Min­dig kell a kül­ső keret ahhoz, hogy a bel­ső folya­ma­tok elinduljanak.

– Miért ala­kult úgy, hogy az erdé­lyi magyar okta­tás jelen­tős rész­ben az egy­há­zak vál­lán nyug­szik? Még az emlí­tett Sapi­en­tia magán­egye­te­met fenn­tar­tó ala­pít­ványt is a tör­té­nel­mi egy­há­zak püs­pö­kei ala­pí­tot­ták 2000-ben…

– A jelen­ség az erdé­lyi magyar­ság 1918 utá­ni hely­ze­té­vel függ össze. Akkor az álla­mi fenn­tar­tá­sú magyar okta­tá­si intéz­mé­nye­ket bezár­ták, az egy­há­zak marad­tak meg szer­ve­zett intéz­mény­fenn­tar­tó­ként. Ezt a lábat vág­ták le 1948-ban az álla­mo­sí­tá­sok­kal, s ezt igye­kez­tünk újra­épí­te­ni 1989 után – az egy­ház nem tehet­te meg, hogy nem felel meg ennek a közös­sé­gi elvá­rás­nak. Per­sze ma alap­ve­tő­en a román állam finan­szí­roz­za az okta­tást, hiszen az isko­lák működ­te­té­sét lehe­tő­vé tevő föl­dek és erdők jelen­tős részét már az első világ­há­bo­rú után elvet­ték, a mara­dé­kot álla­mo­sí­tot­ták a kom­mu­niz­mus idején.

Mi igényt tar­tunk volt ingat­lan­ja­ink­ra és okta­tá­si auto­nó­mi­ánk­ra, a román állam azon­ban ebben sze­pa­ra­tiz­must lát. Ez a prob­lé­ma gyökere. 

Pedig mi nem elszi­ge­tel­ni akar­juk magun­kat, mert meg­van az ajtó a váron. Nyi­tot­tak vagyunk a több­sé­gi tár­sa­da­lom felé, de azt az állam­nak meg kell érte­nie, hogy iden­ti­tá­sun­kat kép­te­le­nek vagyunk meg­őriz­ni önál­ló intéz­mény­rend­szer nélkül.

Kató Béla 1954-ben szü­le­tett, 1979-ben vég­zett a kolozs­vá­ri pro­tes­táns teo­ló­gi­án. Előbb a három­szé­ki Cófal­ván, majd 2001-ig Illye­fal­ván lel­kész, utób­bi gyü­le­ke­ze­té­ben kon­fe­ren­cia­köz­pon­tot, árva­ott­hont ala­pí­tott és mező­gaz­da­sá­gi fej­lesz­té­si prog­ra­mo­kat indí­tott. 2003-tól a magyar állam által finan­szí­ro­zott Sapi­en­tia Erdé­lyi Magyar Tudo­mány­egye­te­met fenn­tar­tó ala­pít­vány kura­tó­ri­u­mi elnö­ke, püs­pök­ké 2012-ben válasz­tot­ták. Nős, két gyer­me­ke van.

– Román pár­tok, kor­má­nyok, rend­sze­rek jön­nek-men­nek, de a beol­vasz­tá­si szán­dék töret­len. Lát vala­kit több­sé­gi olda­lon, aki­vel szö­vet­kez­ni lehetne?

– Amíg a román állam nyíl­tan és hiva­ta­lo­san is nem­zet­biz­ton­sá­gi koc­ká­zat­nak tekin­ti a kisebb­sé­ge­ket, nincs miről beszél­ni. Bár­mit csi­ná­lunk, min­dig meg­kap­juk, hogy isko­lá­kat emle­ge­tünk, de való­já­ban Erdélyt akar­juk elsza­kí­ta­ni. Pedig ennek sem­mi rea­li­tá­sa, fele­lős ember nem is gon­dol­ko­dik ilyes­mi­ben. Arról viszont nem aka­runk lemon­da­ni, hogy ott sze­ret­nénk meg­ma­rad­ni, ahol ezer éve élünk.

Nincs a román poli­ti­kum­ban, tár­sa­da­lom­ban olyan jelen­tős erő, amely képes len­ne elfo­gad­ni a szempontjainkat.

Éppen ezért fon­tos, hogy egy­sé­ge­sek marad­junk, mert csak így vagyunk képe­sek ered­ményt elér­ni. Nálunk is volt kísér­let pél­dá­ul a poli­ti­kai kép­vi­se­let meg­osz­tá­sá­ra, de az erdé­lyi magya­rok azt mond­ták, ha túl aka­runk élni, csak egy­fe­lé mehe­tünk. Ettől még per­sze min­den­ki lát­ja, az erdé­lyi magyar poli­ti­ká­ban ki a rossz és ki a jó ember.

– Az erdé­lyi magyar közös­ség mek­ko­ra hánya­dát fenye­ge­ti a beolvadás?

– Ki kell mon­da­ni, hogy a dél-erdé­lyi magyar közös­sé­gek jelen­tős része Hunyad, Bras­só, Fehér megyé­ben, vagy a Mező­sé­gen az eltű­nés szé­lén áll. A leg­fon­to­sabb ok itt is az okta­tás. Ami­kor járom ezen kis fal­vak gyü­le­ke­ze­te­it, anél­kül is tudom a magyar isko­la meg­szű­né­sé­nek idő­pont­ját, hogy meg­kér­dez­ném a dátu­mot. Ott ülnek az isten­tisz­te­le­ten refor­má­tus atyám­fi­ai, a magyar isko­lá­ba nem jár­ta­kon látom a szo­ron­gást, nehogy meg­szó­lít­sam őket, mert kép­te­le­nek len­né­nek sza­ba­to­san vála­szol­ni. Anya­nyel­vi okta­tás nél­kül az ember elvész a magyar­ság és az egy­ház szá­má­ra is, ezért mon­dom, hogy az intéz­mény­épí­tés a jövő­nek szól. Soha ne kér­je tőlünk sen­ki szá­mon, miért csi­nál­juk, mert ami­kor az ember az éle­té­ért küzd, nem szo­kott alkudozni.

– Fon­tos az óvo­da- és isko­la­épí­tés, de nem késett el ez a prog­ram? Az Erdély­ből száz­ezer­szám­ra Nyu­gat-Euró­pá­ba és Ame­ri­ká­ba ván­do­rol­ta­kat meg lehet tar­ta­ni magyarnak? 

– Ren­ge­teg pél­dát lát­tam arra, hogy pél­dá­ul az Ame­ri­ká­ba került csa­lád nem tudott anya­nyel­vi okta­tást biz­to­sí­ta­ni gye­re­ke­i­nek, akkor ők már ame­ri­ka­i­ak let­tek. Ked­ves dolog, hogy sokan ragasz­kod­nak a cser­ké­szet­hez meg a nép­tánc­hoz, de még két gene­rá­ció és annak is vége. Per­sze minél több kis magyar kör van, annál nagyobb az esé­lye, hogy leg­alább vala­mi­lyen kötő­dés megmarad.

– Egy glo­ba­li­zált világ­ban van értel­me fel­tar­tóz­tat­ha­tat­lan folya­ma­to­kon lamentálni?

– Egy ame­ri­kai, egy angol vagy egy fran­cia gon­dol­kod­hat így, de egy tizen­öt­mil­li­ó­nál keve­seb­bet lel­ket szám­lá­ló közös­ség­ben min­den­ki szá­mít. Be kell haj­ta­nunk min­dent embert, még a sza­va­kat is, mond­ja Kányá­di Sán­dor A Noé bár­ká­ja felé versében.

– A 2002-es és a 2011-es nép­szám­lá­lás között közel két­száz­ezer­rel csök­kent a romá­ni­ai magya­rok szá­ma. Ön még képes az optimizmusra?

– Min­dent meg lehet vál­toz­tat­ni, csak hin­ni kell. Ábra­hám gye­rek nél­kül, meg­ke­se­red­ve, öre­gen élt Ur váro­sá­ban. Ám egy­szer azt mond­ta neki az Úr, annyi­an lesz­tek, mint a ten­ger­fö­veny. Ez hihe­tet­len dolog­nak tűnt, még­is meg­va­ló­sult: meg­szü­le­tett Izsák és ment tovább a tör­té­net. Az élet leg­na­gyobb tit­ka, hogy áldo­zat­ho­za­tal nél­kül nincs élet – ezt mi, keresz­tyé­nek iga­zán tud­juk. Krisz­tus áldo­za­tá­ban van az életünk.

For­rás: vala​szon​line​.hu