Ez a harc lesz a végső

Hajda Iván,
a VDTA főszerkesztője

Különös aktualitást kezd kapni a rossz emlékű nemzetközi munkásmozgalom egykor oly sokat énekelt „himnusza”, főleg az a része, hogy …nemzetközivé lesz a világ…

A történelem során nem először fordul elő, hogy sikeres birodalmak önnön zsenialitásuktól megrészegült vezetői saját, tökéletesnek hitt modelljüket kiterjesztenék, többnyire erőszakosan, olyan más népekre, akik nem feltétlenül akarnak részesei lenni annak, de így, vagy úgy bekebelezi őket a rendszer.

Ezek a mesterségesen összetákolt rendszerek aztán egytől-egyig porba hullottak, hosszabb-rövidebb regnálást követően. Nekünk, magyaroknak is jutott belőle bőven az Árpád-ház kihalása óta. Nemzetünk életképességét mutatja, hogy eddig sikerrel túléltük az összeset, holott a magyarság megmaradása sokszor csak nüanszokon múlt.

Háttérhatalom, vagy globalizmus

Most viszont minden eddiginél veszélyesebb birodalom bontakozik ki a szemünk előtt, amely már itt kopogtat határainkon, sőt, előörsei már beszivárogtak és csak a megfelelő pillanatra várnak, hogy átvegyék a hatalmat. A birodalom ez esetben nem földrajzi egységet takar, hanem egy olyan eszmerendszert, amely évszázadokon keresztül nyerte el mai formáját, ez idő alatt kifejlesztette ma már megkerülhetetlen gazdasági, pénzügyi, jogi, sajtó – és egyéb intézményrendszerét. Ideológiai teret foglalt magának a bal- és liberális oldalon, és ezen keresztül politikai erőtereket teremtett.

A globalisták, mert könnyen kitalálható, hogy róluk van szó, tervszerűen haladtak és elfoglalták az Egyesült Államok majdnem teljes intézményrendszerét a hadseregtől kezdve a nemzetbiztonsági, igazságügyi szerveken keresztül más, az állam szempontjából kulcsapparátusokig, mint pl. az egészségügy, a határvédelem. Irányítják a film – és zeneipart, a sportot. Oktatási intézményeik, amik persze a saját elitjük képzésének kulcselemei, kitermelték a bankok és gazdasági társaságok csúcsvezetőit, vagy a politika meghatározó szereplőit. Később következtek a nemzetközi szervezetek, az ENSZ, a NATO, majd átszivárogtak Európába, és az uniós intézményrendszerben foglaltak pozíciókat.

Célok

Működésük leginkább egy jól prosperáló, folyamatosan növekvő multinacionális cégre hasonlít. A központ, vagy szűk csúcsvezetés kitalálja, mit akar, ezt a központi egységek formába öntik, majd utasítják a perifériákat a végrehajtásra, legyen az a világ bármely pontján. Az utolsó harminc évben aztán olyan átfogó tőkekoncentrációk jöttek létre, amelyek kitermelték azt néhány tucat vállalatbirodalmat, amelyek ma már az egész világon mindenki életére befolyással vannak.

Ilyen a BlackRock, a Vanguard, a BIG Tech cégek stb. Ezek jellegüknél, méretüknél fogva már nem korlátozhatók vámokkal, nemzeti szabályozásokkal, más jogi korlátokkal, hiszen multinacionalista hatalmuk mindenek feletti, uralják a világ banki, pénzügyi, egészségügyi, energia – , technológiai, hadi, informatikai, élelmiszeripari stb. rendszereit.

És itt érkezünk el a globalisták, avagy a háttérhatalom valódi céljaihoz, hiszen mindezek tökéletes működéséhez szükség van az egységes világkormány felállítására. Ez a tervezett testület majd a teljes bolygó működésének kontrolljára lesz hivatott és felhatalmazott. A felhatalmazást persze nem az általuk oly szívesen használt fogalom, a demokrácia keretei között tervezik megszerezni, hanem egy olyan körmönfont módszer segítségével, melynek lényege a káosz maga.

Aki szisztematikusan figyeli a globalisták egyre szaporodó megnyilvánulásait, régebbi, nem a köznek szóló, belső körökből kiszivárgott szándékait, az talán emlékszik David Rockefeller 1994-es, az ENSZ Gazdasági Bizottsága előtti beszédének kulcselemére, miszerint:

„Globális átalakulás előtt állunk, csak a megfelelő nagy válságra van szükségünk, és a nemzetek elfogadják az új világrendet”

Lehet, hogy a 90-es években még vártak a megfelelő méretű válságra, aztán rájöhettek arra, hogy jobban haladnak, ha maguk idézik elő azokat. További felismerés lehetett, hogy a káoszt úgy lehet a legjobban csúcsra járatni, ha egymásra épülő, folyamatos és az élet minden területére kiterjedő, a világ legtávolabbi sarkába is eljutó válságokat tervszerűen gerjesztenek. Itt léptek be a migránsválság, a pandémia, majd a régi-új fegyveres konfliktusok.

Miközben sokan még mindig fölényesen legyintenek és konteónak tartják az egységes világkormánynak még a létezését is – bár ezek azok, akik az illegális migrációt gúnyos mosoly kíséretében álproblémának tartották még néhány éve –, eközben ma már évi rendszerességgel Dubaiban World Government Summit néven világkormány találkozót tartanak.

A legutóbbi, 2023-as összejövetel fő mottója „a jövő kormányainak alakítása” volt, és részt vett rajta Klaus Schwab WEF-elnök, Elon Musk, António Guterres ENSZ-főtitkár és Tedrosz Gebrejeszusz WHO-igazgató. Olyan témákat jártak körbe, mint a mesterséges intelligencia, a metaverzum, a szintetikus biológia és újfajta űrtechnológiák.

2024-ben a napokban véget ért csúcstalálkozón Klaus Schwab meghírdette a „humanocracia” korát, amelybe az emberiség a negyedik ipari forradalom eredményeinek segítségével lép át.

Ebben az új korszakban az lesz a világ ura, aki rövid időn belül kész lesz alkalmazni a fizikai, digitális és biológiai képességek fúziójából fakadó előnyöket. 

Noha ezek a fogalmak az átlagember számára még a sci-fi kategóriájába tartoznak, ne legyenek illúzióink, az Agenda 2030 bekövetkezte kínos gyorsasággal közeleg.

Hogy mi az előbb említett program, kik és milyen szervezetek a globalizmus elkötelezett bástyái, arról a következő részben olvashatnak majd. 

Forrás: vdtablog.hu