Erdé­lyi, mező­sé­gi zenész­di­nasz­ti­ák fel­vé­te­lei a Kos­suth Rádióban

A köz­mé­dia és a Hagyo­má­nyok Háza közös műso­ra augusz­tus havát zenész­di­nasz­ti­ák bemu­ta­tá­sá­val kez­di. A zenei anyag­ban erdé­lyi, mező­sé­gi zenész­di­nasz­ti­ák fel­vé­te­lei sze­re­pel­nek. A Kos­suth Rádió a „Haj­na­li”- Nép­ze­nei össze­ál­lí­tás korán kelők­nek című műso­ra augusz­tus első heté­ben zenész­di­nasz­ti­ák­kal fog­lal­ko­zik. A tudás apá­ról fiú­ra való átadá­sa min­den mes­ter­ség jel­lem­ző­je. A nép­ze­né­ben azon­ban egé­szen külön­le­ges meg­ta­pasz­tal­ni, aho­gyan évti­ze­dek­kel koráb­ban elhunyt muzsi­ku­sok szin­te rein­kar­ná­lód­nak fia­ik, uno­ká­ik játékában.

Régen a zené­szek álta­lá­ban egy-egy tele­pü­lés­hez, vagy egy szű­kebb kör­nyék­hez kötőd­tek. Rit­káb­ban jár­tak messzebb, így a más falu­ból való zenész­tár­sak­kal leg­in­kább
csak nagyobb lako­dal­ma­kon talál­koz­tak. Ugyan­ak­kor a zené­sze­ket és a zene­ka­rok tag­ja­it sok­szor több tele­pü­lés­re is kiter­je­dő, szer­te­ága­zó roko­ni szá­lak fűz­ték
egy­más­hoz. Így ír erről Sáro­si Bálint nép­ze­ne­ku­ta­tó: „A hiva­tá­sos zené­szek zöme maga is zenész­csa­lád­ból szár­ma­zik. Az első útba­iga­zí­tást rend­sze­rint apjá­tól, idő­sebb test­vé­ré­től vagy vala­me­lyik roko­ná­tól kap­ja. Csa­lád­ja vagy önma­ga később anya­gi áldo­za­tot is vál­lal azért, hogy a fia­tal zenész meg­fe­le­lő hang­szer­rel ren­del­kez­zen, elis­mert mes­ter­től tanul­has­son… Emel­lett már gye­rek­ként gya­ko­rol­ja a közön­ség­gel való bánást, ahhoz alkalmazkodást…”

Az a zene, amit a váro­si ember nép­ze­né­nek hív, a régi, falu­si embe­rek­nek „a zenét” jelen­tet­te, mint­hogy nem volt más zene, amit hall­hat­tak vol­na. Ez épp­úgy ivó­dott
belé­jük, miként az anya­nyel­vük. A muzsi­ku­sok­nál sem volt ez más­képp. Az anya­nyelv­hez való hason­lí­tás nagyon is helyén­va­ló, hiszen aho­gyan a beszéd­hang­nak,
úgy a hang­szer hang­já­nak is meg­van­nak a maga sajá­tos­sá­gai. A vonó ere­je, a bal­kéz ujja­i­nak fek­vé­se a húro­kon, a díszí­té­sek összes­sé­ge a leg­na­gyobb zené­szek­nél más­sal
össze nem téveszt­he­tő, egye­di zenei „beszéd­mó­dot” ala­kít ki.

A műsor bemu­tat­ja ezt a zenei nyel­vet úgy, mint olyan ele­ink beszé­dét, akik a mi fülünk szá­má­ra már-már ide­gen hang­zók­kal, fura lej­tés­sel és külö­nös sza­vak­kal szól­nak hoz­zánk. Illuszt­rá­ci­ó­ként erdé­lyi, mező­sé­gi zenész­di­nasz­ti­ák fel­vé­te­lei szólnak.

Szer­kesz­tő-műsor­ve­ze­tő: Pén­zes Géza

Adás: Kos­suth Rádió (min­den reg­gel 4.03)

A műsor inter­ne­ten elér­he­tő: www​.media​klikk​.hu/​m​e​d​i​a​t​ar/

For­rás: Magyar Nemzet