Erdély föld­jén – Nagy Imre

Az idén 125 éve, hogy meg­szü­le­tett Nagy Imre, Csík­or­szág fes­tő­je, gra­fi­kus­mű­vész, emlék­irat­író, a Szé­kely Fes­tő­is­ko­la egyik leg­je­len­tő­sebb képviselője. 

Közép­is­ko­lai tanul­má­nya­it Csík­som­lyón és Gyer­gyó­szent­mik­ló­son végez­te. A buda­pes­ti Rajz­ta­nár­kép­zőn, a szol­no­ki művész­te­le­pen és a buda­pes­ti Kép­ző­mű­vé­sze­ti Főis­ko­lán tanult, Olgyai Vik­tor irányításával. 

1924-től haza­köl­tö­zött Erdély­be, a nagy­bá­nyai művész­te­le­pen is dol­go­zott, halá­lá­ig kisebb meg­sza­kí­tá­sok­kal Zsö­gö­dön élt, a zsö­gö­di elő­név­vel is szok­ták illet­ni. Éle­te elvá­laszt­ha­tat­lan szü­lő­fa­lu­já­tól, amely álta­la lett híres.

A zsö­gö­di táj ele­ve­ne­dik meg szá­mos alko­tá­sán. 1929-ben és 1931-ben az Ernst Múze­um­ban volt kol­lek­tív kiál­lí­tá­sa. 1936-ban és 1937-ben ismét gyűj­te­mé­nyes kiál­lí­tás­sal sze­re­pelt a fővá­ros­ban, 1938-ban Lon­don­ban volt egyé­ni tár­la­ta, több euró­pai ország­ban járt tanul­mány­úton, szá­mos kiál­lí­tá­sa volt erdé­lyi váro­sok­ban és kül­föl­dön: Ber­lin­ben, Zürich­ben, Prá­gá­ban, Nürn­berg­ben. 1949 – 1950-ben a kolozs­vá­ri Kép­ző­mű­vé­sze­ti Főis­ko­la taná­ra volt.

A Bara­bás Mik­lós Céh ala­pí­tó tagja. 

Bal­la­dai tömör­sé­gű fes­tői kom­po­zí­ci­ó­i­ban a szé­kely nép éle­tét örö­kí­tet­te meg, gra­fi­ká­kat, akva­rel­le­ket, réz­kar­co­kat és famet­sze­te­ket is készített. 

A famet­szés kivá­ló mes­te­re­ként emlí­tik. Fest­mé­nye­it a Csí­ki-meden­ce jel­leg­ze­tes fénye ragyog­ja be. 1962-ben zsö­gö­di házát Csík­sze­re­da váro­sá­nak ado­má­nyoz­ta, itt nyílt meg 1973-ban, a művész nyolc­va­na­dik szü­le­tés­nap­já­ra a Nagy Imre Kép­tár a Csí­ki Szé­kely Múze­um gondnokságában. 

Föl­jegy­zé­sek című köny­ve, amely­ben élet­pá­lyá­ját mesé­li el, 1979-ben jelent meg.

„Amit ránk hagyott, min­den átszü­rem­lett az ő szel­le­mi­sé­gén. Élte, lát­ta, és élő­nek lát­tat­ta kör­nye­ze­tét, a min­dig bőfény­ben für­dő Csí­ki való­sá­got: tájat, embert álla­tot.” (Sza­bó András)

Nagy Imre sem­mi­lyen irány­zat­nak sem vált tuda­tos köve­tő­jé­vé, s ennek elle­né­re a XX. szá­zad kor­sze­rű fes­tő­je volt.

Hagya­té­ka közel 7000 darab­ból áll, váz­la­to­kat és kész műve­ket egy­aránt tar­tal­maz, amely­nek leg­na­gyobb részét köz­gyűj­te­mé­nyek őrzik, 6547 dara­bot a Csí­ki Szé­kely Múze­um Nagy Imre kép­tá­rá­ban őriznek.

For­rás: Facebook