Hírek Magyarországi hírek Épí­te­ni aka­runk, nem rombolni

Épí­te­ni aka­runk, nem rombolni

Önál­ló­an gon­dol­ko­dó, Nem­ze­ti kul­tú­rá­juk­ra büsz­ke művé­sze­ket bocsá­ta­nak pályára

Nyi­lat­ko­zott az Ori­gó­nak Vid­nyánsz­ky Atti­la, a Nem­ze­ti Szín­ház igaz­ga­tó­ja azzal kap­cso­lat­ban, hogy nem­te­len táma­dá­sok érték a bal­ol­dal­ról, miu­tán kine­vez­ték a Szín­ház- és Film­mű­vé­sze­ti Egye­te­met (SZFE) fenn­tar­tó ala­pít­vány kura­tó­ri­u­mi elnökévé.

A kér­dés­re, mit szól az olyan reak­ci­ók­hoz, mint pél­dá­ul Gyur­csány Feren­cé, misze­rint: a jelen­le­gi kabi­net távoz­tá­val „föl­dön­fu­tó lesz min­den érte­lem­ben”, a Kos­suth-díjas ren­de­ző úgy felelt: „Az a hát­tér­erő, ami a konf­lik­tus mögött áll, elvár­ja az effé­le megszólalásokat.”

Vid­nyánsz­ky Atti­la kiemel­te: az, „hogy nyílt fenye­ge­tés is elhang­zik az ellen­zék veze­tő­jé­től, meg­ri­aszt­ja, félel­met kelt benne”.

Hoz­zá­fűz­te: mély­sé­ge­sen aggaszt­ja, hogy a szín­há­zi szak­ma magát demok­ra­ti­kus­nak mon­dó része szó nél­kül megy el egy ilyen kije­len­tés mel­lett. Nem emel­ték fel a sza­vu­kat azok, akik a szólás‑, a gon­do­lat­sza­bad­ság, a művé­szet sza­bad­sá­ga mel­lett szok­tak érvel­ni, tün­tet­ni. A sza­bad­ság fogal­mát kisa­já­tít­ják, de ezt a bol­se­vik fenye­ge­tést elen­ge­dik a fülük mellett.

„Újból kide­rült, lelep­le­ző­dött: a bal­li­be­rá­lis elit ket­tős mér­cé­vel mér” – szö­gez­te le a Nem­ze­ti Szín­ház igaz­ga­tó­ja, majd rátér­tek Bán­sá­gi Ildi­kó elszer­ző­dé­sé­nek okaira.

„Volt egy árul­ko­dó és szo­mo­rú mon­dat a nyi­lat­ko­za­tá­ban, ami­re nem figyelt fel sen­ki. Azt mond­ta, hogy bol­do­gan szer­ző­dött a Nem­ze­ti­be, de hamar ész­re kel­lett ven­nie, hogy olyan szak­ma­be­li­ek, akik­kel koráb­ban jóban volt, elfor­dul­tak tőle, nem beszél­tek vele. Tipi­kus: aki nem iga­zo­dik a bal­li­be­rá­lis elit szűk köré­nek elvá­rá­sa­i­hoz, kikö­zö­sí­tik, arról egyik pil­la­nat­ról a másik­ra kide­rül, hogy már nem is olyan tehet­sé­ges. Nagy nyo­más nehe­ze­dik a szí­né­sze­im­re ezen kör részé­ről, de min­den­ki­re, aki a Nem­ze­ti­ben dol­go­zik. Bán­sá­gi Ildi eddig bírta”

– árul­ta el Vid­nyánsz­ky Attila.

Vissza­tér­ve az SZFE átala­kí­tá­sá­ra, a kura­tó­ri­um elnö­ke leszö­gez­te: nem fel­ső­ok­ta­tá­si kér­dé­sek­ről van szó, hanem poli­ti­kai és ideo­ló­gia háborúskodásról.

„Az SZFE körü­li vita leg­főbb – poli­ti­kai-ideo­ló­gi­ai – tár­gya éppen az, hogy a bal­li­be­rá­lis gon­do­lat mel­lett – hang­sú­lyo­zom: mel­lett – a kura­tó­ri­um azt kép­vi­se­li, hogy jelen­je­nek meg más gon­do­la­tok, elvek, ezek­hez kap­cso­ló­dó elmé­le­tek, gya­kor­la­tok, esz­té­ti­kák a kép­zés­ben. És úgy tűnik, ez elfo­gad­ha­tat­lan az egye­tem mai veze­té­se szá­má­ra. Vagy­is nem fel­ső­ok­ta­tá­si, szín­ház- vagy film­szak­mai üggyé teszik. Hanem poli­ti­ka­i­vá. Ebben a poli­ti­kai játsz­má­ban a hall­ga­tó­kat esz­köz­ként hasz­nál­ják” – jelen­tet­te ki a ren­de­ző, hoz­zá­fűz­ve: a hall­ga­tók poli­ti­kai buj­to­ga­tá­sa, elő­re tolá­sa nem eti­kus egyet­len tanár részé­ről sem, mivel a hall­ga­tók a legkiszolgáltatottabbak.

A követ­ke­zők­ben meg­tud­hat­juk Vid­nyánsz­ky Atti­lá­tól, hogy már lemon­dott a Kapos­vá­ri Egye­tem művé­sze­ti rek­tor­he­lyet­te­si poszt­já­ról. Csá­ki Judit, a kapos­vá­ri szín­há­zi tan­szék egy­ko­ri veze­tő­jé­nek vád­ja­i­val kap­cso­lat­ban a Nem­ze­ti Szín­ház igaz­ga­tó­ja döb­be­ne­tes dol­go­kat mesélt:

„Sze­lek­tív Csá­ki emlé­ke­ze­te, és sokat elmond az álta­la veze­tett tan­szék bel­vi­lá­gá­ról az is, hogy Mohá­csi János és Réthly Atti­la ren­de­ző-taná­rok­nak azért kell végül elhagy­ni­uk az egye­te­met, mert mél­tat­lan­ná vál­tak arra, hogy fia­ta­lok­kal fog­lal­koz­za­nak. A diá­kok sze­me lát­tá­ra ver­ték meg ugyan­is nyolc napon túl gyó­gyu­ló sérü­lé­se­ket okoz­va egy tanár­tár­su­kat, ami­ről a bíró­sá­gon jog­erős íté­let szü­le­tett, és több száz­ezer forint kár­té­rí­tést kel­le­ne fizet­ni­ük. És az sem igaz, hogy Csá­ki Judit nyert vol­na az egye­tem­mel szem­ben indí­tott mun­ka­ügyi peré­ben, mert az íté­let nem köte­lez­te az egye­te­met arra, hogy vissza­he­lyez­zék, a kár­té­rí­tés sze­rint járó pénzt pedig per nél­kül is meg­kap­ta volna.”

A beszél­ge­tés végén Vid­nyánsz­ky Atti­la vázol­ta a Szín­mű­vé­sze­ti jövő­jé­re vonat­ko­zó terveit.

„Három dol­got emlí­te­nék: kapa­ci­tás­bő­ví­tés, ami­hez remé­nye­ink sze­rint a for­rá­sok is hama­ro­san ren­del­ke­zés­re fog­nak áll­ni. A fil­mes és szín­há­zi szak­má­val az együtt­mű­kö­dés még szo­ro­sabb­ra fűzé­se. És elin­dul az új cam­pus ter­ve­zé­se” – így a kura­tó­ri­um elnö­ke, aki hang­sú­lyoz­ta: „Az a cél, hogy az SZFE is önál­ló­an gon­dol­ko­dó, nem­ze­ti kul­tú­rá­juk­ra büsz­ke szak­em­be­re­ket és művé­sze­ket bocsás­son a pályá­ra. Olya­no­kat, akik nem sod­ród­nak, akik büsz­kén és őszin­tén vál­lal­ják elté­rő érték­rend­jü­ket, véle­mé­nyü­ket, és akik elfo­gad­ják másokét.”

A tel­jes inter­jú IDE kat­tint­va érhe­tő el.

Fotó: Talán Csaba

For­rás: Ori­go / Magyar Nemzet