Hírek Magyarországi hírek Építeni akarunk, nem rombolni

Építeni akarunk, nem rombolni

Önállóan gondolkodó, Nemzeti kultúrájukra büszke művészeket bocsátanak pályára

Nyilatkozott az Origónak Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója azzal kapcsolatban, hogy nemtelen támadások érték a baloldalról, miután kinevezték a Színház- és Filmművészeti Egyetemet (SZFE) fenntartó alapítvány kuratóriumi elnökévé.

A kérdésre, mit szól az olyan reakciókhoz, mint például Gyurcsány Ferencé, miszerint: a jelenlegi kabinet távoztával „földönfutó lesz minden értelemben”, a Kossuth-díjas rendező úgy felelt: „Az a háttérerő, ami a konfliktus mögött áll, elvárja az efféle megszólalásokat.”

Vidnyánszky Attila kiemelte: az, „hogy nyílt fenyegetés is elhangzik az ellenzék vezetőjétől, megriasztja, félelmet kelt benne”.

Hozzáfűzte: mélységesen aggasztja, hogy a színházi szakma magát demokratikusnak mondó része szó nélkül megy el egy ilyen kijelentés mellett. Nem emelték fel a szavukat azok, akik a szólás-, a gondolatszabadság, a művészet szabadsága mellett szoktak érvelni, tüntetni. A szabadság fogalmát kisajátítják, de ezt a bolsevik fenyegetést elengedik a fülük mellett.

„Újból kiderült, lelepleződött: a balliberális elit kettős mércével mér” – szögezte le a Nemzeti Színház igazgatója, majd rátértek Bánsági Ildikó elszerződésének okaira.

„Volt egy árulkodó és szomorú mondat a nyilatkozatában, amire nem figyelt fel senki. Azt mondta, hogy boldogan szerződött a Nemzetibe, de hamar észre kellett vennie, hogy olyan szakmabeliek, akikkel korábban jóban volt, elfordultak tőle, nem beszéltek vele. Tipikus: aki nem igazodik a balliberális elit szűk körének elvárásaihoz, kiközösítik, arról egyik pillanatról a másikra kiderül, hogy már nem is olyan tehetséges. Nagy nyomás nehezedik a színészeimre ezen kör részéről, de mindenkire, aki a Nemzetiben dolgozik. Bánsági Ildi eddig bírta”

– árulta el Vidnyánszky Attila.

Visszatérve az SZFE átalakítására, a kuratórium elnöke leszögezte: nem felsőoktatási kérdésekről van szó, hanem politikai és ideológia háborúskodásról.

„Az SZFE körüli vita legfőbb – politikai-ideológiai – tárgya éppen az, hogy a balliberális gondolat mellett – hangsúlyozom: mellett – a kuratórium azt képviseli, hogy jelenjenek meg más gondolatok, elvek, ezekhez kapcsolódó elméletek, gyakorlatok, esztétikák a képzésben. És úgy tűnik, ez elfogadhatatlan az egyetem mai vezetése számára. Vagyis nem felsőoktatási, színház- vagy filmszakmai üggyé teszik. Hanem politikaivá. Ebben a politikai játszmában a hallgatókat eszközként használják” – jelentette ki a rendező, hozzáfűzve: a hallgatók politikai bujtogatása, előre tolása nem etikus egyetlen tanár részéről sem, mivel a hallgatók a legkiszolgáltatottabbak.

A következőkben megtudhatjuk Vidnyánszky Attilától, hogy már lemondott a Kaposvári Egyetem művészeti rektorhelyettesi posztjáról. Csáki Judit, a kaposvári színházi tanszék egykori vezetőjének vádjaival kapcsolatban a Nemzeti Színház igazgatója döbbenetes dolgokat mesélt:

„Szelektív Csáki emlékezete, és sokat elmond az általa vezetett tanszék belvilágáról az is, hogy Mohácsi János és Réthly Attila rendező-tanároknak azért kell végül elhagyniuk az egyetemet, mert méltatlanná váltak arra, hogy fiatalokkal foglalkozzanak. A diákok szeme láttára verték meg ugyanis nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okozva egy tanártársukat, amiről a bíróságon jogerős ítélet született, és több százezer forint kártérítést kellene fizetniük. És az sem igaz, hogy Csáki Judit nyert volna az egyetemmel szemben indított munkaügyi perében, mert az ítélet nem kötelezte az egyetemet arra, hogy visszahelyezzék, a kártérítés szerint járó pénzt pedig per nélkül is megkapta volna.”

A beszélgetés végén Vidnyánszky Attila vázolta a Színművészeti jövőjére vonatkozó terveit.

„Három dolgot említenék: kapacitásbővítés, amihez reményeink szerint a források is hamarosan rendelkezésre fognak állni. A filmes és színházi szakmával az együttműködés még szorosabbra fűzése. És elindul az új campus tervezése” – így a kuratórium elnöke, aki hangsúlyozta: „Az a cél, hogy az SZFE is önállóan gondolkodó, nemzeti kultúrájukra büszke szakembereket és művészeket bocsásson a pályára. Olyanokat, akik nem sodródnak, akik büszkén és őszintén vállalják eltérő értékrendjüket, véleményüket, és akik elfogadják másokét.”

A teljes interjú IDE kattintva érhető el.

Fotó: Talán Csaba

Forrás: Origo / Magyar Nemzet