Elhunyt Witt­ner Mária ’56-os szabadságharcos

Witt­ner Mária min­dig velünk marad

Elhunyt 85 éves korá­ban Witt­ner Mária ’56-os sza­bad­ság­har­cos, a Fidesz volt ország­gyű­lé­si kép­vi­se­lő­je – tudat­ta a csa­lád az MTI-vel szer­dán. A tájé­koz­ta­tás sze­rint Witt­ner Mári­át gyors lefo­lyá­sú, súlyos beteg­ség után érte a halál szer­da haj­nal­ban Buda­pes­ten. Teme­té­sé­ről később intézkednek.

Witt­ner Mária 1937. júni­us 9‑én szü­le­tett Buda­pes­ten. Két­éves korá­tól a kar­me­li­ták­nál nevel­ke­dett, a rend intéz­mé­nye­i­nek álla­mo­sí­tá­sa­kor, 1950-ben került vissza az any­já­hoz, aki hama­ro­san álla­mi gon­do­zás­ba adta. A gim­ná­zi­u­mot fél­be­hagy­ta, gép­író­ként dol­go­zott Szol­no­kon. 1955-ben gyer­me­ke szü­le­tett, akit egye­dül­ál­ló anya­ként nem tudott nevel­ni, álla­mi gon­do­zás­ba kel­lett adnia. 1956 ele­jén Buda­pest­re költözött.

Az 1956-os for­ra­da­lom­ban aktí­van részt vett, a rádió ost­ro­ma köz­ben csat­la­ko­zott a har­co­ló fel­ke­lők­höz, a Cor­vin köz­ben segéd­ke­zett a sebe­sül­tek ellá­tá­sá­ban. A Vaj­da­hu­nyad utcai cso­port­hoz csat­la­koz­va már a fegy­ve­res össze­tű­zé­sek­ben is részt vett. Novem­ber 4‑én a har­cok­ban akna­re­pe­szek­től meg­se­be­sült, kór­ház­ba került. A for­ra­da­lom leve­ré­se után néhány hetet Auszt­ri­á­ban töl­tött, de végül vissza­tért Magyar­or­szág­ra és segéd­mun­kás­ként dolgozott.

1957. júli­us 16-án letar­tóz­tat­ták, 1958. júli­us 23-án, 21 éves korá­ban „fegy­ve­res szer­vez­ke­dés­ben való rész­vé­tel, illet­ve az állam­rend meg­dön­té­sé­re irá­nyu­ló fegy­ve­res szer­vez­ke­dés, több­rend­be­li meg nem álla­pít­ha­tó gyil­kos­sá­gi kísér­let, fegy­ve­res rab­lás, disszi­dá­lás” vád­já­val első fokon halál­ra ítélték.

Két­száz napot töl­tött a bör­tön­ben halál­ra­ítélt­ként, majd a másod­fo­kú bíró­ság 1959. feb­ru­ár 24-én íté­le­tét élet­fogy­tig­lan­ra változtatta.

Tizen­há­rom évnyi rabos­ko­dás után, 1970. már­ci­us 25-én, az utol­só for­ra­dal­má­rok között sza­ba­dult, de amnesz­ti­át nem kapott.

Sza­ba­du­lá­sa után var­ró­nő­ként, majd taka­rí­tó­ként dol­go­zott, 1980-ban rok­kant­nyug­dí­jas lett.

Az ország a rend­szer­vál­to­zás után ismer­te meg nevét, aktív sze­re­pet vál­lalt szá­mos 1956-os szer­ve­zet mun­ká­já­ban, 1989-től a Magyar Poli­ti­kai Fog­lyok Szö­vet­sé­gé­nek elnök­he­lyet­te­se, 2002-től a Magyar Pol­gá­ri Együtt­mű­kö­dés Egye­sü­let elnök­sé­gi tag­ja, 2006-tól 2014-ig a Fidesz ország­gyű­lé­si kép­vi­se­lő­je volt. A for­ra­da­lom­ról, bör­tön­éve­i­ről több vissza­em­lé­ke­zést írt. Éle­té­ről port­ré­film készült Hóhér, vigyázz! címmel.

1991-ben a Magyar Köz­tár­sa­sá­gi Érdem­rend nagy­ke­reszt­jét, vala­mint az 1956-os Emlék­ér­met vehet­te át, 2006-ban Szent Ist­ván-díjat, 2016-ban Embe­ri Mél­tó­sá­gért díjat kapott, Duna­ke­szi, Cse­pel és József­vá­ros díszpolgára.

For­rás: hira​do​.hu