Hírek Morzsák Elhunyt Szőcs Géza- György Atti­la nekrológja

Elhunyt Szőcs Géza- György Atti­la nekrológja

Géza, ked­ves Bátyám, Gézengúza.

Hát illik csak így, köszö­nés nél­kül lelépni?

Sem egy gúd­báj, sem egy isten­ve­led, csak úgy diszk­ré­ten elmen­ni egy sirály­bőr cipőben?

Hol­ott Te min­dig jöt­tél, sosem men­tél, jöt­tél, hoz­tad magad, hoz­tál magad­dal min­dent, ha kel­lett, pénzt, pari­pát, ham­va­kat, legen­da vol­tál éle­ted­ben, a rőt­sza­kál­lú far­kas, a tál­tos, a meg­ol­dó ember, jósá­go­san, és köz­ben írtad remekeidet.

Szind­bád Marienbádban. 

Remé­lem, erre is gon­dol­tál, ami­kor elmen­tél, ami­kor átmen­tél a vízen.

Khá­ron min­den bizonnyal bic­cen­tett egyet, és az obu­lu­so­kat el sem vet­te, mert meg­szol­gál­tad azokat.

Hogy is írtad, vátesz-létedre:

„Szu­ro­nyos Miku­lás vág­tat, hull a hó, haj­szol­ja nagy lovát csá­kánnyal, pus­ka­tus­sal éne­kel mély Miku­lás-han­gon, önkívületben:munkh len­höj, ilme, ilme gut­böl mituh­lü mek, Géza, ej, tuh­lü imkot­ta lisz­pan­gu möl­meg, més­el­tu Mikulás!(…)

A Miku­lá­sok teme­tő­je van itt, és ez a Miku­lás, aki­ről mi beszél­tünk, már a közel­ben kapaszkodik. 

Ez a Miku­lás én vagyok.

”Géza, soha nem mer­tem Neked így mon­da­ni, most már ötven­éves fej­jel mondhatom: 

Mes­te­rem, nem volt szép dolog csak így lelépni.Vagy szép dolog volt, lehet, így kell ezt csi­nál­ni. Fene tud­ja. Töb­bé nem ülsz a „buda­vá­ri csik­lón”, és nem szí­vod hatal­mas, illa­tos szi­var­a­id, és nem dör­mögsz orrunk alá évti­ze­de­kig tar­tó bölcsességeket.

Emlék­szem, ami­kor csi­kó korom­ban gya­kor­la­ti­lag éhez­tem, dedi­kál­tál nekem egy köny­vet, és a könyv­ben volt száz dollár.

Csak úgy.

Soha nem köszön­tem ezt meg: most megteszem.

Nem tudok töb­bet írni. 

Nem szé­gyel­lem, itt ülök, fek­szem olda­la­mon, aho­gyan Te is tet­ted elő­sze­re­tet­tel, pohár bor előt­tem, iszok a tisz­te­le­ted­re, mit, hogy iszok, lélek­ben koc­cin­tok Veled, kicsit harag­szom, hová siet­tél ennyire? 

Majd úgy is utolérünk.

Menj.

Vár Dobó, vár a haj­da­ni Sza­mos, vár a világ, amit meg­ál­mod­tál, és amit ránk hagytál.

Szőcs Géza?

Ja, vala­hol éppen rágyúj­tasz egy szi­var­ra, és somo­lyogsz egy jó nagyot.

Jól átver­tél ben­nün­ket ismét, gratula.

Köve­tünk majd, noha nem sietünk.

For­rás: facebook

%d bloggers like this: