Hírek Amerikai hirek Elha­mar­ko­dott öröm­ün­nep az ame­ri­kai baloldalon?

Elha­mar­ko­dott öröm­ün­nep az ame­ri­kai baloldalon?

„Joe Biden nyert” – har­sog­ták magyar idő sze­rint szom­bat kora dél­után a veze­tő ame­ri­kai hír­por­tá­lok főcí­mei. „Vissza­té­rés a nor­má­lis kerék­vá­gás­ba” – har­sog­ta maga Joe Biden, aki vél­he­tő­en (így vagy úgy, de) az USA 46. elnö­ke lesz. De biz­tos, hogy olyan „nor­má­lis” lesz ez, ahogy a korai öröm­kö­dők gondolják?

Elő­ször for­dult elő az, hogy az egyik veze­tő jelölt, és egy­ben hiva­tal­ban lévő elnök, válasz­tá­si csa­lás­ra hivat­koz­va nem fogad­ta el az ered­mé­nye­ket. Donald Trump múlt csü­tör­tö­kön úgy fogal­ma­zott: győz­tes­nek tekin­ti magát, és jogi lépé­se­ket tesz, meg­aka­dá­lyo­zan­dó, hogy a demok­ra­ták által ellen­őr­zött álla­mok­ban „elcsal­ják a válasz­tást”. Az elnök jogi csa­pa­ta be is jelen­tet­te, hogy több állam­ban pert indít. Annak elle­né­re sem való­szí­nű, hogy siker­rel jár­nak, hogy pél­dá­ul Penn­syl­va­nia állam­ban a válasz­tás sza­bá­lya­it az utol­só pil­la­nat­ban módo­sí­tot­ták a demok­ra­ta több­sé­gű válasz­tá­si szer­vek, a szin­tén demok­ra­ta több­sé­gű álla­mi leg­fel­sőbb bíró­ság jóvá­ha­gyá­sá­val. Nem való­szí­nű, mert a főso­dor, a „hiva­ta­los” köz­vé­le­mény, az oda tar­to­zó média egy­han­gú­lag Joe Biden győ­zel­mét ünnep­li, és még a kon­zer­va­tív­nak tar­tott FOX News is őt hir­det­te ki győz­tes­nek. Így amennyi­ben a bíró­sá­gok – vég­ső soron pedig az USA Leg­fel­sőbb Bíró­sá­ga – arra az állás­pont­ra helyez­ked­né­nek, hogy a válasz­tá­sok vég­ered­mé­nyét dön­tő­en befo­lyá­so­ló vissza­élé­sek tör­tén­tek, az az ame­ri­kai tár­sa­dal­mi feszült­sé­gek rob­ba­nás­sze­rű kiéle­ző­dé­sé­hez vezet­het­ne – hiszen „min­den­ki” már Bident köny­vel­te el elnök­nek. Így válik a média által gene­rált „tény” önbe­tel­je­sí­tő jóslattá.

Már­pe­dig az ország már most is mély­sé­ge­sen meg­osz­tott. Donald Trump kor­mány­zá­sa alatt a Demok­ra­ta Párt min­den esz­közt beve­tett az elnök tevé­keny­sé­gé­nek sza­bo­tá­lá­sá­ra, olyan hevü­let­tel uszít­va Trump ellen, mely messze túl­mu­ta­tott min­den eddi­gi konf­lik­tu­son elnök és ellen­zé­ke között. Emel­lett, a fősod­ra­tú saj­tó és a washing­to­ni állan­dó bürok­rá­cia kép­vi­se­lői a sem­le­ges­ség, objek­ti­vi­tás és füg­get­len­ség lát­sza­tát is elhagy­va, maguk­ból kikel­ve támad­ták Donald Trump min­den lépé­sét. Mind­ez hideg pol­gár­há­bo­rús hely­zet kiala­ku­lá­sá­hoz veze­tett, ahol a demok­ra­ta érzel­mű sza­va­zók fana­ti­kus hit­tel han­goz­tat­ták, hogy Trump egy nem­ze­ti szé­gyen, sza­va­zói pedig jobb eset­ben osto­bák, rosszabb eset­ben szán­dé­ko­san akar­ják elpusz­tí­ta­ni az Egye­sült Álla­mo­kat. Donald Trump hívei pedig eli­tek által szí­tott láza­dást lát­tak a legi­tim elnök és az ame­ri­kai kép­vi­se­le­ti demok­rá­cia ellen. Egy remény maradt arra, hogy a feszült­sé­gek némi­leg csil­la­pod­ja­nak: egy­ér­tel­mű ered­mény egy meg­kér­dő­je­lez­he­tet­len legi­ti­má­ci­ó­jú válasz­tás végén.

Azon­ban az ame­ri­kai válasz­tá­si rend­szer, mely­nek alap­ve­tő ele­me­it a XVIII. szá­zad végén és a XIX. szá­zad ele­jén dol­goz­ták ki, kép­te­len volt erre. Per­sze nem segí­tett a koro­na­ví­rus-jár­vány miatt kiala­ku­ló töme­ges levél­ben tör­té­nő sza­va­zás. Sem az, hogy bizo­nyos álla­mok az utol­só pil­la­nat­ban meg­kér­dő­je­lez­he­tő esz­kö­zök­kel módo­sí­tot­ták a sza­va­zás sza­bá­lya­it. Főleg úgy nem, hogy eze­ket a módo­sí­tá­so­kat olyan közel alkot­ták a válasz­tás nap­já­hoz, hogy az USA Leg­fel­sőbb Bíró­sá­gá­nak nem maradt ide­je azo­kat vizs­gál­ni – ha van még Donald Trump­nak esé­lye, hogy meg­tart­sa elnö­ki címét, az éppen abban rej­lik, hogy a talá­ros tes­tü­let utó­la­go­san meg­sem­mi­sít­he­ti eze­ket az álla­mi dön­té­se­ket. Azon­ban a leg­na­gyobb bajt az okoz­ta, hogy tel­jes káosz ala­kult ki ami­att, hogy az 50 állam és a fővá­ros egy­más­hoz képest igen elté­rő válasz­tá­si sza­bá­lyo­kat alkal­ma­zott és a sza­va­za­to­kat egy­más­tól elté­rő módon szá­mol­ták. Így eshe­tett meg az, hogy Flo­ri­da állam­ban néhány óra alatt vég­ered­mény szü­le­tett, de Észak-Karo­li­ná­ban még most is szá­mol­nak. Az sem segí­tett, hogy a válasz­tá­sok éjje­lén még maga­biz­tos Trump veze­tés mel­lett men­tek az ame­ri­ka­i­ak alud­ni, de más­nap­ra Joe Biden – a levél­sza­va­za­tok­nak köszön­he­tő­en – meg­for­dí­ta­ni lát­szott az ered­ményt több kulcs­fon­tos­sá­gú csa­ta­tér­ál­lam­ban. Mind­emel­lett a válasz­tá­si rend­szer reform­já­ra nem sok remény van, hiszen ahhoz alkot­mány­mó­do­sí­tás­ra len­ne szük­ség, ami még akkor is évek­be tel­ne, ha tel­jes len­ne az egyet­ér­tés abban, hogy milyen legyen az új rendszer.

Janu­ár 20-án, miu­tán a hely­zet ren­de­ző­dik, és a jogi huza­vo­na a végé­re ér, való­szí­nű­leg Joe Bident fog­ják beik­tat­ni az elnö­ki hiva­tal­ba. Mire szá­mít­hat ő maga, és mire szá­mít­hat tőle Ame­ri­ka, vala­mint a kül­vi­lág? Az a jóval több mint 70 mil­lió ame­ri­kai állam­pol­gár, aki Donald Trum­pra sza­va­zott Bident ille­gi­tim elnök­nek fog­ja tekin­te­ni. A Repub­li­ká­nus Párt poli­ti­ku­sai, aki­ket a válasz­tó­ik han­gu­la­ta dön­tő­en fog befo­lyá­sol­ni, min­den lépé­sét igye­kez­nek majd gátol­ni. Ha sike­rül meg­őriz­ni a repub­li­ká­nus több­sé­get a sze­ná­tus­ban, úgy Biden nem szá­mít­hat arra, hogy bel­po­li­ti­kai prog­ram­ját meg­va­ló­sít­hat­ja. Ha azon­ban az elnö­ki poszt mel­lett mind­két ház demok­ra­ta ellen­őr­zés alá kerül, akkor az azt vetí­ti elő­re, hogy a demok­ra­ták radi­ká­lis tár­sa­dal­mi mér­nö­kös­kö­dé­be kezd­het­nek. Arra is szá­mí­ta­ni kell, hogy meg­kí­sér­lik bebe­to­noz­ni a hatal­mu­kat. Ehhez bővít­he­tik a Leg­fel­sőbb Bíró­ság lét­szá­mát 13-ra vagy 15-re, ezál­tal egy bal­ol­da­li több­sé­get lét­re­hoz­va a tes­tü­let­ben. Álla­mi stá­tuszt adhat­nak Washing­ton DC-nek és Puer­to Rico­nak, mely terül­tek garan­tál­tan plusz 2 – 2 demok­ra­ta pár­ti sze­ná­tort jut­tat­ná­nak a fel­ső­ház­ba. Mind­ez ter­mé­sze­te­sen tovább fokoz­ná az ame­ri­kai tár­sa­dal­mat belül­ről feszí­tő ellen­té­te­ket, hiszen az ország Trum­pot támo­ga­tó felét mély­sé­ge­sen felháborítaná.

Az ame­ri­kai kül­po­li­ti­kát tekint­ve, a Joe Biden által ígért „vissza­té­rés a nor­má­lis kerék­vá­gás­ba” csak azok­nak tűn­het meg­nyug­ta­tó­nak, akik elfe­lej­tet­ték milyen volt az ame­ri­kai kül­po­li­ti­ka Donald Trump előtt. Ame­ri­ka igye­kez­ni fog ismét magá­ra ölte­ni a világ­csend­őr sze­re­pét. Trump a kor­mány­zá­sa alatt, ame­ri­kai elnök­től igen szo­kat­lan módon, nem indí­tott új hábo­rút. Félő, hogy Joe Biden igye­kez­ne bepó­tol­ni ezt a „mulasz­tást”. Az USA hábo­rús kaland­jai már akkor sem vezet­tek a nem­zet­kö­zi sta­bi­li­tás növe­ke­dé­sé­hez, ami­kor a világ meg­kér­dő­je­lez­he­tet­len veze­tő hatal­ma vol­ta. Mára az Egye­sült Álla­mok ere­je rela­tív érte­lem­ben sokat gyen­gült. Tart­ha­tunk attól, hogy az újon­nan fel­vál­lalt, vagy mes­ter­sé­ge­sen gene­rált ame­ri­kai konf­lik­tu­sok hoz­zá­já­rul­ná­nak a világ­ban már amúgy is nagy szám­ban jelen­lé­vő veszély­for­rá­sok szaporodásához.

Mint az bizo­nyo­san fel­tűnt olva­só­ink­nak, az euró­pai és magyar poszt­mo­dern bal­ol­dal kitö­rő lel­ke­se­dés­sel fogad­ta Joe Biden győ­zel­mé­nek hírét. Nem tit­kol­tan azért, mert abban bíz­nak, hogy az új prog­resszív ame­ri­kai admi­niszt­rá­ció majd nyo­mást helyez az euró­pai nem­ze­ti és kon­zer­va­tív erők­re. Erre saj­nos szá­mí­ta­ni kell, hiszen, ha ere­jük enge­di, vél­he­tő­en vissza­tér­nek a puha hata­lom­gya­kor­lás­hoz Euró­pá­ban is. Azon­ban aki abban bízik, hogy ten­ge­ren­tú­li bal­ol­dal egy erős Euró­pai Uni­ót sze­ret­ne lát­ni, az bizo­nyo­san téved. A prog­resszió ame­ri­kai élhar­co­sai euró­pai elv­ba­rá­ta­ik­tól a hűsé­ges szol­gá­la­tot vár­ják el, nem pedig azt, hogy egyen­lő fél­ként bele­szól­ja­nak a világ ügye­i­nek ala­kí­tá­sá­ba. Azok a magyar poli­ti­ku­sok, akik most Biden győ­zel­mét ünnep­lik, nem első­sor­ban a „libe­rá­lis demok­rá­cia” győ­zel­mé­nek örül­nek, hanem annak, hogy fel­sej­lik előt­tük a „remény”: az USA aktí­vab­ban érvé­nye­sí­ti majd az „embe­ri jogi szem­pon­to­kat” tér­sé­günk­ben is. Ezt nem is tit­kol­ják. De fel­me­rül a kér­dés: miben külön­böz­nek ők azok­tól a magyar kom­mu­nis­ták­tól, akik, akár­hány­szor sze­rin­tük a magyar tár­sa­da­lom elté­vely­gett „a szo­ci­a­lis­ta bol­dog jövő” felé veze­tő irány­tól, min­dig Moszk­vá­tól vár­ták, hogy vissza­te­rel­je­nek min­ket „a helyes útra”?

 Kos­ko­vics Zol­tán, az Alap­jo­go­kért Köz­pont elemzője

For­rás: 888​.hu