„Ele­gem van Romá­ni­á­ból, Erdé­lye­met akarom”:„Ha a magya­rok nem let­tek vol­na, ma Erdély sem létezne”

Tizen­hét évvel ezelőtt írta meg a román pub­li­cis­ta a legen­dás, “Ele­gem van Romá­ni­á­ból, Erdé­lye­met aka­rom!” című kiáltványát.

Azóta a fősod­ra­tú buka­res­ti média és poli­ti­ka fő haza­áru­ló­ja, és per­sze a magya­rok, meg a marok­nyi (de azért egy­re több) való­ban erdé­lyi iden­ti­tás­sal bíró román kedvence.

A foter​.ro tudó­sí­tá­sá­ból kide­rül: Kolozs­vá­ron ismét szép mély­ütést vitt be a román sovi­nisz­ta személetmódnak.

A transzil­va­nis­ta fene­gye­rek, a Sapi­en­tia Erdé­lyi Magyar Egye­tem hall­ga­tói önkor­mány­za­tá­nak meg­hí­vá­sá­ra tar­tott előadást.

Már az ele­jén beszólt az erdé­lyi auto­nó­mia-petí­ci­ót egy moz­du­lat­tal sző­nyeg alá söp­rő Klaus Iohan­nis elnöknek.

Gher­man sze­rint “lesúj­tó, hogy az állam­fő­nek el kell magya­ráz­ni, mi fán terem az önrendelkezés”.

Rámu­ta­tott: a román poli­ti­kai elit évek óta a decent­ra­li­zá­ci­ó­ról, a régi­ók nagyobb önál­ló­sá­gá­ról beszél, ám ami­kor ezt vala­hol meg is akar­ják való­sí­ta­ni, azt az “ország egy­sé­ge elle­ni táma­dás­ként” értel­me­zik és elutasítják.

Érde­kes, hogy köve­ten­dő pél­da­ként nem is a baszk­föl­di, vagy a dél-tiro­li auto­nó­mi­át hoz­ta fel (nyil­ván tud­va, hogy eze­ket a model­le­ket Buka­rest soha nem fogad­ná el), hanem a len­gyel vaj­da­sá­gok rend­sze­rét, amely­ben sok­kal nagyobb sze­re­pe van a helyi szin­tű döntéshozatalnak.

A töb­bek közt Szé­kely­föl­det is fel­da­ra­bo­ló “fej­lesz­té­si régi­ó­kat” súlyos tév­út­nak tart­ja, mert azok hatá­ra­it a tör­té­nel­mi hagyo­má­nyo­kat sem­mi­be véve “úgy húz­ták meg, mint az afri­kai gyarmatokét.”

Csak össze­fog­va

Gher­man úgy véli, Erdély­ben nincs külön magyar auto­no­mis­ta ügy, és román auto­no­mis­ta ügy. Az önren­del­ke­zést csak össze­fog­va lehet kiharcolni.

Elkép­ze­lé­se sze­rint Romá­ni­át kilenc tör­té­nel­mi nagy­ré­gi­ó­ra kel­le­ne bon­ta­ni, ezek a követ­ke­zők lennének:

• Mára­ma­ros
• Par­ti­um
• Erdély, Bán­ság
• Havas­al­föld
• Olté­nia
• Buka­rest
• Dob­ru­dzsa
• Mold­va
• Buko­vi­na.

Eze­ken belül lét­re­hoz­ná­nak kisebb, külön­le­ges jog­ál­lá­sú régi­ó­kat, “auto­nó­mi­á­kat az auto­nó­mi­án belül”. Gher­man három ilyet neve­zett meg:

• Szé­kely­föld
• Duna-del­ta
• Zsil-völ­gye
• Tus­vá­nyos

Gher­man­nak akkor sem remeg meg a keze, ha a román tör­té­nel­mi míto­szok­hoz kell hozzányúlni.

Sze­rin­te a “romá­nok ezer éves elnyo­má­sa” hamis legen­da. Rámu­ta­tott, hogy a két leg­na­gyobb paraszt­fel­ke­lést két magyar, Budai Nagy Antal és Dózsa György vezette.

Ha a romá­nok olyan bru­tá­li­san el vol­tak nyom­va a közép­kor­ban, miért nem ők lázad­tak fel? – teszi fel a kényel­met­len kérdést?

Ám az iga­zi atom­bom­bát akkor dob­ta le, ami­kor Szé­kely­föld­ről beszélt. Elmond­ta, hogy, ami­kor egy alka­lom­mal a csa­lád­já­val Tus­vá­nyos­ra utaz­tak, a fia meg­kér­dez­te tőle:

Apa, átmen­tünk másik ország­ba? Itt min­den olyan tisz­ta és rendezett!

Gher­man nem tud­ja elkép­zel­ni Erdélyt magya­rok nél­kül. Sőt, sze­rin­te a régió szel­le­mi­sé­gé­nek iga­zi leté­te­mé­nye­sei ők.

Ha a magya­rok nem let­tek vol­na, ma Erdély sem létezne.

Úgy járt vol­na, mint Mold­va, amit az 1878-as egye­sü­lés (ekkor olvadt össze a másik román feje­de­lem­ség­gel, Havas­al­föld­del) után Buka­rest leta­rolt. Itt viszont még meg­ma­radt az erdé­lyi identitás.

Ala­po­san kiosz­tot­ta az RMDSZ‑t is, amely sze­rin­te csak poli­ti­kai és gaz­da­sá­gi haszon­szer­zés­ből, a válasz­tá­si kam­pá­nyok ide­jén fog­lal­ko­zik az autonómiával:

A koa­lí­ci­ós tár­gya­lá­sok­ra az auto­nó­mi­á­val men­nek be, de faki­ter­me­lé­si enge­déllyel jön­nek ki.

Úgy véli, egy olyan párt­ra len­ne szük­ség, amely­ben magya­rok, romá­nok és néme­tek együtt küz­de­né­nek Erdély autonómiájáért.

For­rás: foter​.ro