Hírek Vélemények/Publicisztikák Elég volt az érzel­mes, álem­pa­ti­kus politikusokból!

Elég volt az érzel­mes, álem­pa­ti­kus politikusokból!

Ki gon­dol­ta vol­na, hogy az empá­tia nem elég? Két veze­tő, akik azzal nyer­ték meg a pozí­ci­ó­ju­kat, mert meg tud­ták mutat­ni, milyen mélyen érez­nek, most rosszabb hely­zet­be kerül­tek, mint bár­me­lyik kor­mány­fő a demok­ra­ti­kus világ­ban – írja Doug­las Mur­ray a Tele­gra­ph hasábjain. 

“Vegyük elő­ször Jac­in­da Ardernt Új-Zél­and minisz­ter­el­nö­két. A törő­dés Ardern trükk­je. Külö­nö­sen jó abban, hogy bocsá­na­tot kér­jen olyan dol­go­kért, ame­lye­ket nem ő köve­tett el. Az arca össze­rán­co­ló­dik, a hang­ja meg­tö­rik, és a világ hír­ügy­nök­sé­gei kórus­ban kia­bál­nak: “Ez az, ami­re egy veze­tő­ben szük­sé­günk van” – kez­di Murray.

Azon­ban Mur­ray sze­rint ezzel az új-zél­an­di­ak való­szí­nű­leg nem érte­nek egyet, hiszen a világ jelen­tős része elkezd­te a kijö­ve­telt a Covid-érá­ból. Még Auszt­rá­lia is eny­hí­te­ni kezdett.

“Nos, Ardern egy újabb adag sza­bá­lyo­zást jelen­tett be hon­fi­tár­sai szá­má­ra. Úgy tűnik, Új-Zél­and szin­te rákat­tant a cucc­ra. A nem­zet­kö­zi média ismét el volt ragad­tat­va Ardern­től, ami­kor saj­tó­tá­jé­koz­ta­tót tar­tott, ahol újabb zár­la­to­kat jelen­tett be, és azt mond­ta, hogy ez azt jelen­ti, hogy a saját eskü­vő­je elma­rad. Mennyi­re úgy tűnt, hogy érdek­li a dolog! Mennyi­re meg­rán­co­so­dott az arca, ami­kor hon­fi­tár­sai nehéz hely­ze­té­ről beszélt! Milyen önzet­len volt, hogy még a saját eskü­vő­jét is lemondta!”

A szer­ző sze­rint tel­je­sen fölös­le­ges volt ez a per­for­mansz, hiszen a vilá­gon min­de­nütt, még a leg­szi­go­rúbb orszá­gok­ban is eny­hí­te­nek a korlátozásokon.

“Ehe­lyett min­den­kit magá­val sodort az Ardern-rajon­gás óce­án­ja. És úgy tűnik, ez így is marad. Mi lesz Új-Zél­and­ból? Talán min­dig 2020 nya­rán ragad, és soha sen­kit nem enged be vagy ki. Azok közü­lünk, akik egy­szer ott jár­tak, majd mesél­ni fog­nak róla uno­ká­ink­nak, akik cso­dá­lat­tal hall­gat­ják majd a tör­té­ne­te­ket erről a távo­li szi­get­la­kó nép­ről, amely önként elzár­kó­zott a világ töb­bi részétől.”

“De nem csak Ardern­nek van ez az érzel­mes, empa­ti­kus szí­né­szi ala­kí­tá­sa. Talán a világ veze­tő­je ebben az a vala­ki, aki­nek még lágyabb a hang­ja és még jobb a haja: Jus­tin Tru­deau kana­dai minisz­ter­el­nök” – írja Murray.

A szer­ző sze­rint egy­re egy­ér­tel­műbb, hogy Tru­deau a demok­ra­ti­kus világ leg­rosszabb veze­tő­je, aki álta­lá­nos isko­lai tanár­ként vég­zett és első szá­mú tel­je­sít­mé­nye, hogy egy nép­sze­rű minisz­ter­el­nök fia.

“Ezen kívül egy­sze­rű­en csak azt ígér­te, hogy más­képp csi­nál­ja a dol­go­kat, hogy empa­ti­ku­sabb lesz, hogy töb­bet fog érez­ni, hogy női­e­sebb és meg­ér­tőbb lesz. A lezá­rás előtt ez nem­zet­kö­zi uta­zá­sok­ban nyil­vá­nult meg, ame­lyek során Jus­tin több jel­mez­cse­rét haj­tott vég­re, mint bár­me­lyik West End show sze­rep­lő­je. De ahogy eljött a Covid-kor­szak, Tru­deau, akár­csak Ardern, úgy tűnt, hogy magá­ra talált. A törő­dés, az egy­más­ra való oda­fi­gye­lés és más alap­ve­tő kana­dai érté­kek fon­tos­sá­gá­ról beszélt” – írja a cikk.

Tru­deau egyik fő ellen­sé­gei a tün­te­tő kami­o­no­sok let­tek. Mur­ray sze­rint nincs sem­mi külö­nös oka annak, hogy a teher­au­tó-veze­tők­nek (a világ egyik leg­el­szi­ge­tel­tebb szak­má­ja) miért kel­le­ne oltá­si útle­ve­let fel­mu­tat­ni­uk ahhoz, hogy a mun­ká­ju­kat végez­hes­sék. De Jus­tin úgy dön­tött, hogy muszáj, külön­ben elvesz­tik megélhetésük.

“A múlt hónap­ban kami­o­no­sok ezrei haj­tot­tak kon­voj­ban Otta­wá­ba. Ami­kor meg­ér­kez­tek a tün­te­tés­re, Jus­tin úgy dön­tött, hogy úgy tesz, mint­ha fáj­na a feje. Vagy inkább azt mond­ta, hogy talál­ko­zott vala­ki­vel, aki ismer vala­kit, aki egy­szer tán­colt vala­ki­vel, aki­nek Covid­ja volt. A minisz­ter­el­nök tehát az éssze­rű dol­got tet­te, és elszigetelődött.”

Nincs ok arra, hogy Tru­deau ne kös­sön békét a kami­o­no­sok­kal. Mint ahogy Ardern­nek sem lehet oka arra, hogy ne kezd­je meg a szi­get­or­szág elszi­ge­te­lé­sé­nek fel­ol­dá­sát – állít­ja a publicista.

“De a prob­lé­ma az, hogy ami­kor az ember úgy állít­ja be magát, mint az ország leg­mo­rá­li­sabb embe­rét – a leg­ér­zé­ke­nyeb­bet, a leg­meg­ér­tőb­bet -, és min­den kri­ti­ku­sát náci­nak állít­ja be, akkor nehéz elmoz­dul­ni arra a talaj­ra, amit egy­kor közös­nek nevez­het­tünk vol­na. Így hát Jus­tin, akár­csak Ardern, egy olyan prob­lé­má­ban ver­gő­dik, ame­lyet tel­je­sen saját magá­nak köszönhet”

– szö­ge­zi le Murray.

“Az empá­tia túl­ér­té­kelt trükk a poli­ti­kai veze­tés­ben. Csak egy bizo­nyos pon­tig vezet. Sok­kal fon­to­sabb a szí­vós­ság, a képes­ség, az alkal­maz­ko­dó­ké­pes­ség és a szak­ér­te­lem. Sem Ardern, sem Tru­deau nem muta­tott ezek­ből a tulaj­don­sá­gok­ból. És a népes­sé­gük az, ame­lyik ennek követ­kez­té­ben szenved”

– írja Mur­ray, aki sze­rint egy veze­tő hiá­ba mutat­ja magát határ­ta­la­nul együtt­ér­ző­nek, ha a végén kide­rült, hogy még a saját orszá­ga pol­gá­rai iránt sem érez sem együtt­ér­zést, sem megértést.

For­rás: neo​kohn​.hu